Amikor egy idős ember elkezdi kiüríteni a fiókjait, rendszerezni a családi emlékeket vagy szétosztani a régóta gyűjtött tárgyait, a családtagok gyakran aggodalommal figyelik a folyamatot. Érthető, ha azt juttatja eszünkbe, hogy szerettük a végre készül. A pszichológusok szerint azonban a valóság ennél megindítóbb.
Az idősek jelentős része nem azért válik meg fokozatosan a tulajdonától, mert feladta volna, hanem azért, mert szeretné megkönnyíteni azok helyzetét, akiket maga után hagy. Mi több hozzájárulni a boldogulásukhoz, és ahhoz, hogy megőrizzék a család, a felmenők emlékét.
Miért ajándékozzák el a tárgyaikat az idősek?
Sok 70-80 év feletti ember tudatosan kezdi rendezgetni és szétosztani élete során összegyűjtött tárgyait. Bár szomorúnak tűnhet ez a folyamat, valójában legtöbbször szeretet és előrelátás áll mögötte.
Névvel ellátott dobozok, kézzel írt levelek, borítékok kísérik ezeket az ajándékokat. Nem hivatalos örökségként adják át a nagyszülők, hanem egyfajta személyes, többletjelentéssel bíró ajándékként szülinapra, ballagásra vagy esküvőre. Az 60 éve a dédi lakodalmára kapott ezüst étkészlet és herendi porcelánkészlet sokszor talál így új gazdára.
Nem búcsú, hanem tudatos gondoskodás
Az idősebb felnőttek lelki rezilienciájával kapcsolatos kutatások következetesen azt mutatják, hogy az életkorral összefüggő veszteségekkel való szándékos (nem pedig elkerülő) szembenézés képessége az élet utolsó évtizedeiben a mentális egészség legfontosabb jelzője. Gondoljunk bele, hogy ilyenkor minden, számukra fontos tárgyat, emléket kézbe veszik, és újra átélik az azokkal kapcsolatos élményeket.
A családtagok úgy érezhetik, hogy szerettük ezzel a halálra készül, ezért nehezen fogadják el a gesztust, de tekintsünk úgy rá, mint egy hasznos és nekik fontos szokásra.
A pszichológusok szerint a tárgyak elajándékozása már sokkal inkább a következő generációkról szól.
Az idősek így adják tovább emlékeiket, történeteiket és mindazt, amit fontosnak tartanak.
Mindent elajándékozna az idősek, ami nekik fontos (Fotó: Getty Images)
A szendvics generációnak (tagjai egyszerre nevelnek gyereket és gondoskodnak a szülőkről) anyagi és fizikai nehézséget okozhat a gondviselés. Az idős rokonok pedig az osztogatással praktikus segítséget is adnak az utódoknak.
Miért reagálnak félelemmel a családtagok?
Egy szülő vagy nagyszülő halála után a hagyaték rendezése hosszú és érzelmileg megterhelő feladat. Amikor valaki még életében elrendez mindent, lepapírozza, amit le kell, és elosztja az örökséget, azzal a szeretteiket kíméli meg. Ezért tekintik sokan ezt a szokást az egyik legerősebb gesztusnak: egy fajta gondoskodásnak, amely megkönnyíti a hátramaradók dolgát a nehéz gyászidőszakban.
Sokan morbidnak vagy túl korainak tartják ezt az idő előtti adakozást. A szakemberek szerint azonban az ellenérzés gyakran nem magáról a cselekedetről szól, hanem abból a félelemből fakad, amelyet a közelgő veszteség gondolata vált ki belőlünk. Ha ettől képesek vagyunk elvonatkoztatni, máris kevésbé tűnik szomorúnak az örökség elfogadása.
Hogyan kezeljük jól ezt a helyzetet?
- Beszélgetés: kezdeményezzünk beszélgetést a tárgyakról, emlékekről, miért fontos az idős családtagunknak.
- Elfogadás: fogadjuk el, hogy neki ez fontos, most aktuális, ne kezdjük el győzködni, hogy korai.
- Értékmegőrzés: biztosítsuk róla a dédit, nagyszülőt, hogy nagy becsben tartjuk a tárgyakat.
- Határhúzás: ha úgy érezzük, túl sok, vagy túl gyorsan szeretne a rokonunk túlesni az örökség szétosztásán, kérjünk időt és teret.
Ez is érdekelhet: 10 nehézség, amivel szembe kell néznünk, hiszen egyre tovább élünk
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!