• Az inzulinrezisztencia nem önálló betegség, hanem a tartós túlsúly és a romló anyagcsere korai figyelmeztető jele.
• A csökkent inzulinérzékenység évekig tünetmentes lehet, mégis megelőzheti a 2-es típusú cukorbetegség és a PCOS kialakulását.
• Megfelelő étrenddel és rendszeres mozgással az inzulinrezisztencia gyógyszerek nélkül is visszafordítható lehet.

Az inzulinrezisztencia olyan probléma, amiről manapság rengeteget hallunk, és amivel kapcsolatban sok tévhit és félreértés terjed. A leggyakoribb, hogy elhízást okoz és sikertelenné teszi a fogyókúrát, illetve ellehetetleníti a gyerekvállalást. A valóság viszont jóval árnyaltabb annál, mint amivel a közösségi oldalakon találkozhatunk. Az inzulinrezisztencia létező dolog, de nem úgy és nem abban a formában, ahogy azt sokan gondolják. Szakszerűbben megfogalmazva, de lényegében ezzel kezdték a beszélgetést szakértőink is.

– Tényleg van olyan klinikai kórkép, jellemzően nőgyógyászati, ami inzulinrezisztenciával jár, de azt általában csak akkor fedezik fel, ha valakit kivizsgálnak, mert elmarad a havi vérzése, vagy mert nem sikerül teherbe esnie. Viszont az a fajta inzulinrezisztencia, amelyről a legtöbb szó esik, általános probléma.

Az tulajdonképpen a szervezet természetes válasza a lassan, de folyamatosan növekedő túlsúlyra. Ez annak nyomán alakul ki, hogy a szénhidrát-anyagcsere és a vércukorszint normál értéken tartása alapvető fontosságú, viszont túlsúlynál romlik a szövetek inzulinérzékenysége.

Ezt ellensúlyozandó választ el a hasnyálmirigy sokkal több inzulint, mint normál esetben. Ez azért gond, mert a kelleténél több inzulin a meglévő túlsúly mellett is felesleges étkezéseket és túlzott kalóriabevitelt eredményez, ami még inkább az elhízás malmára hajtja a vizet, és egyfajta ördögi kört indít be. Ez a mechanizmus a nőknél ugyanolyan, mint a férfiaknál, itt a nemek közt nincs különbség – mondja dr. Kocsis Győző belgyógyász, diabetológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika főorvosa.

Inzulinrezisztencia: az előszoba a 2-es típusú cukorbetegséghez

Ha ezt a folyamatot az érintettek nem állítják meg, akkor a végeredmény komoly túlsúly és tényleges cukorbetegség lehet. Fontos tudni, hogy a szövetek inzulinra való csökkent érzékenysége nyolc-tíz évvel is megelőzheti a diabétesz kialakulását.

– Ez a fajta probléma sok évig tünetmentes lehet, gyakori, hogy csak véletlenszerűen derül ki rutin szűréseken vagy más okból végzett laborvizsgálatokon. A klinikai tapasztalat sajnos az, hogy a ráutaló jelek felett sokan átsiklanak, és nem teszik meg az ilyenkor szükséges lépéseket, pedig ez fontos lenne, mert ebben a periódusban még visszafordítható a kóros állapot.

Kapcsolódó: 5 alattomos jel, amiről nem gondolnád, hogy inzulinrezisztenciára utal

Érdemes azt is tudni, hogy ilyenkor a nem gyógyszeres kezelés is ugyanolyan hatékony, mint azok a metformintartalmú készítmények, amelyeket sokan szednek az inzulinérzékenység javítására.

Tehát nincs másra szükség, mint odafigyelni az étrendre és a rendszeres testmozgásra, hogy ezek eredményeként csökkenjen a testsúly.

És persze a legjobb, ha valaki eleve nem hagyja, hogy elinduljon az elhízás folyamata – mondja dr. Barna István belgyógyász, nefrológus, obezitológus és lipidológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikáján működő Obezitológiai Központ vezetője.

A megelőzés és a kezelés szempontjából fontos, hogy maga az inzulinérzékenység akkor kezd el romlani, ha valakinél a súlygyarapodás szignifikáns – ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy öt-nyolc százalékkal meghaladja a normálisnak tekinthető kiindulási állapotot. (Nagyon ritka esetben akkor is kialakulhat inzulinrezisztencia, ha valaki kórosan sovány, nagyon alultáplált – viszont nem ismert, hogy ilyenkor mi áll a hátterében.)

Miért számít, mennyi ideig áll fenn a túlsúly inzulinrezisztenciánál?

Az inzulinérzékenységnél számít az is, hogy maga a túlsúly mennyi ideig áll fenn. Ilyen szempontból a testtömeg ingadozása nem annyira problémás, mert ha valaki kicsit meghízik, de utána hamar leadja a fölös kilókat, akkor a helyzet normalizálódik. Gond akkor van, ha a súlyfelesleg tartós, mert akkor ténylegesen elindul az a folyamat, amelynek nyomán a szövetek kevésbé lesznek fogékonyak az inzulin hatására.

Ennek klasszikus jele például az, hogy az érintettek reggeliznek, de utána a túlzott mértékben termelődő inzulin miatt elkezd zuhanni a vércukorszintjük, amiből adódóan kevésbé tudnak koncentrálni, és akár ingerültek is lehetnek a munkahelyükön. A következő probléma, hogy rájönnek: ezekből a helyzetekből úgy tudnak kikeveredni, ha esznek, méghozzá olyan ételeket, amelyeknek magas a szénhidráttartalmuk, és amellett gyorsan felszívódnak.

A szénhidrát-anyagcsere és a vércukorszint normál értéken tartása alapvető fontosságú, viszont túlsúlynál romlik a szövetek inzulinérzékenysége (Fotó: Getty Images)

Az erre való késztetés abból ered, hogy csökkent inzulinérzékenységnél a szervezet nemcsak a kelleténél több inzulint választ ki, hanem egy idő után már kóros, elhúzódó formában teszi ezt. Ez generálja az étkezések közti rossz közérzetet és a szénhidrátok iránti ­vágyat.

Inzulinrezisztencia kezelése: étrenddel és mozgással, csodaszerek nélkül

A romló inzulinérzékenység ördögi köréből az életmód és az étrend korrekciójával lehet kitörni, csodaszerek nem kellenek hozzá.

– Arra kell figyelni, hogy az étrend ne tartalmazzon hozzáadott cukrot, rostokban viszont gazdag legyen. Az úgynevezett magas glikémiás indexű ételek azért problémásak, mert azok ugyan a normál tartományon belül, de gyorsan emelik a vércukorszintet. A kisebb szénhidráttartalmú, rostban gazdag ételek nem teszik ezt, így fontos azokat előnyben részesíteni. Emellett az érintetteknek azt is tudatosítaniuk kell magukban, hogy nem azért híznak, mert inzulinrezisztensek, hanem azért inzulinrezisztensek, mert híznak.

Az akár több évtizede meglévő táplálkozási szokásokat persze nem könnyű felülírni, de fontos erre törekedni, és akár dietetikustól is segítséget kérni – mondja dr. Kocsis Győző. Dr. Barna István a rendszeres testmozgás fontosságára külön is felhívja a figyelmet, az ugyanis kell ahhoz, hogy valaki úgymond el tudja égetni a saját cukrát. Komplex életmódváltásra van tehát szükség, anélkül az inzulinra való érzékenység nem áll helyre.

Gyógyszeres kezelés csak akkor kell, ha valakinél már kialakult a 2-es típusú cukorbetegség, és az más módon nem tartható féken. Emellett akkor lehet szükség gyógyszerekre – megfelelő kivizsgálás után –, ha valaki termékeny korú, és a menstruációja elmarad, vagy ha valakinél meddőségi problémák állnak fenn.      

Inzulinrezisztencia és PCOS: hogyan borítja fel a hormonháztartást?

A túlsúlynak és a csökkent inzulinérzékenységnek sok kapcsolata van a nőgyógyászattal, méghozzá azért, mert a sejtszintű inzulinrezisztencia petefészek-működési zavart is eredményez. Ennek klinikai megjelenése a policisztásovárium-szindróma (PCOS).

– Ennél a betegségnél megzavarodik a peteérés folyamata, és egyszerre nem egy, hanem sok tüsző kezd el érni. Viszont rendesen egyik sem érik meg, és ezért nem történik meg a tüszőrepedés, ami meddőséget eredményez. Emellett az egész nőihormon-anyagcsere elcsúszik rossz irányba, és sokáig ki is maradhat a menstruáció. Változás az is, hogy a normális női hormonok helyett férfihormonok kerülnek túlsúlyba, ami tünetekhez vezet.

Ilyenek lehetnek például az aknék, a szőrnövekedés és a férfias típusú elhízás – mondja dr. Ács Nándor szülész-nőgyógyász, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója. Bár az inzulinrezisztencia a policisztásovárium-szindrómában szenvedők többségénél is súlyfeleslegre vezethető vissza, és a probléma testsúlycsökkentéssel meg is szüntethető, vannak kivételek. Ők tipikusan nagyon vékonyak, és a kezelésük is nehezebb. Náluk általában gyógyszerekkel kell javítani az inzulinérzékenységet.

Illusztráció: Getty Images