• Dédszüleink formában tartották magukat kondibérlet nélkül is.
• Hogy kapcsolódik a parasztfitnesz egy ma divatos fitneszfogalomhoz?
• Vannak egyszerű szokások, amiket visszahozhatunk dédszüleink „fitneszprogramjából”.

Az egészséges életmód és a jó fizikum megőrzése manapság komoly kihívásnak tűnik. Edzőtermekbe járunk, előre megírt edzésprogramokat követünk, miközben applikációk számolják lépéseinket. Más szóval a világ minden pénzét elköltjük arra, hogy olyan mozgásformákat végezzünk, amelyeket mi magunk szorítottunk ki a mindennapjainkból…

A modern embernek ma már külön időt kell szánnia az egykor oly természetes testmozgásra. Sokunk munkaideje ülve, számítógép előtt zajlik, a fizikai aktivitás így mesterségesen beillesztett napirendi ponttá vált. 

Miért voltak fittek déd- és ükszüleink?

Felmerül ugyanakkor a kérdés: nem bonyolítottuk túl ezt az egészet? Dédszüleinknek (pláne a még korábbi generációknak) furcsa mód nem volt szükségük edzőteremre, fitneszórára vagy különleges étrendre ahhoz, hogy formában maradjanak. Nem is akármilyenben. A túlsúly és az ahhoz kapcsolódó civilizációs betegségek jóval a fitneszforradalom előtt elkerülték őket.

A vidéken élő ember élete szorosan összefonódott a folyamatos mozgással, hiszen a mezőgazdasági és ház körüli munka rengeteg fizikai erőt igényelt. A „parasztfitneszhez” nem kellett se okosóra, se funkcionális táplálkozás, se mélyalvást elemző alkalmazás, mégis biztosította az erőt, az állóképességet és az egészséges testalkatot. Hogy csinálták és mit tanulhatunk tőlük?

1. A mindennapok edzőterme

Az egykori falusi környezetben nem volt ülőmunka, a tevékenységek sora hajnalban kezdődött és napszálltáig tartott. A szántás, a kapálás, az állatok etetése, a favágás vagy a vízhordás mindennapos feladatnak számítottak, miközben a regenerációnak is megvolt a maga természetes rendje.

A mozgástevékenységek nem sportértékükért végzett edzések voltak, hanem a túlélés és a megélhetés természetes részei, amelyek közben a test folyamatosan dolgozott.

2. Kardió helyett kaszálás

A földeken végzett munka sokszor órákon át tartott, és közben nem volt lehetőség pihenni, vagy 15 fokkal hűvösebbe húzódni. Az aratás, a kaszálás vagy a szénagyűjtés komoly állóképességet igényelt, és a mai értelemben vett kardióedzést teljes mértékben pótolta, sőt felül is múlta. Dédszüleinknek még nem volt szükségük arra, hogy mesterségesen generált kihívások elé állítsák a testüket.

3. Súlyemelés a hétköznapokban

A paraszti világban a cipekedés is mindennapos volt: eleink zsákokat, szénát, tűzifát, vizet hordtak nap mint nap. Ezek a súlyok változatos formában jelentek meg, így minden izomcsoportot megmozgattak és az egyensúlyt is fejlesztették. A munkában pedig a nők is aktívan részt vettek: vizet vittek, állatokat gondoztak, dagasztották a kenyeret, ami szintén nagy fizikai igénybevételt jelentett.

Így is lehet, csak sokkal többe kerül, mint régen (Fotó: Getty Images)

4. Hajlongás jóga nélkül

A földeken végzett munka sok hajlongással, guggolással és emeléssel járt. Ezek a mozdulatok természetesen erősítették az izmokat és fejlesztették a test rugalmasságát. Bár akkoriban senki nem beszélt ilyen-olyan izomcsoportokról vagy core tréningről, munka közben a test teljes egésze, harmonikusan fejlődött.

5. Táplálkozás és energiaegyensúly

A folyamatos fizikai munka miatt a túlsúly is ritkább volt. Ehhez hozzájárult az is, hogy az étkezések egyszerűek, szezonálisak és helyi alapanyagokra épülők voltak. Nem számolták a kalóriákat, de az energiafelhasználás és a bevitt táplálék természetes egyensúlyban maradt.

Mit tanulhatunk a parasztfitneszből?

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a XXI. század emberének vissza kellene költöznie a tanyára, és egész nap fizikai munkát kellene végeznie – bár Rajna Nóri kolléganőnk történetét ismerve kifejezetten vonzó lesz az ötlet. Még csak nem is az az üzenet, hogy „Menjünk kapálni, és elmúlik az összes modern műnyavalyánk.” A parasztfitnesz egyszerűen annyit üzen: érdemes felismerni, hogy a testünknek továbbra is szüksége van a rendszeres, ugyanakkor természetes mozgásra.

Jé, ez olyan, mint a NEAT!

Az ilyen jellegű testmozgásnak ma már hangzatos neve is van: a szakemberek non-exercise activity thermogenesisnek (NEAT) nevezik, vagyis olyan energiaköltésnek, ami nem célzott edzésből, hanem a mindennapi tevékenységekből származik.

Ide tartozik a séta, a takarítás, a házimunka vagy akár az, ha gyalog megyünk bevásárolni. Bár apróságnak tűnnek, ezek az aktivitások összeadódva jelentősen hozzájárulhatnak a jó közérzethez és a fizikai erőnléthez – éppúgy, ahogy dédszüleink életében a paraszti mindennapok tették. Kutatások szerint napi 2–2,5 óra ilyen alacsony intenzitású mozgás már mérhetően csökkenti a civilizációs betegségek kockázatát.

Érdemes tehát tudatosan beiktatni ezeket a kis aktivitásokat a napunkba. Ha kapára, kaszára nem is kapunk, lépcsőzzünk lift helyett,  intézzük gyalogosan ügyeinket és álljunk fel gyakrabban a számítógép elől. 

Kapcsolódó: Ezért kellene úgy ennünk, mint a nyolcvanas években

Kiemelt kép: Marokszedés aratás után, Frihedsmuseet, Fortepan