A hétköznapokban ma meglehetősen könnyelműen dobálózunk a „pszichopata” jelzővel. Ráragasztjuk mindenkire, aki csúnyán szakít, aki túlzottan törtető a munkahelyén, vagy aki nem mutat együttérzést egy nehéz helyzetben.
Viszont ezek a hétköznapi értelmezések messze állnak a pszichológiai értelemben vett pszichopátiától: inkább erőteljes, zavaró vagy bántó viselkedésmintákat írnak le, mint valódi személyiségzavart.
Pedig a pszichopátia jóval több, mint szitokszó. A pszichológia és a pszichiátria tudományos meghatározása szerint olyan személyiségstruktúra, amelyet tartós érzelmi, interperszonális és viselkedéses sajátosságok jellemeznek. Leggyakrabban az érzelmi sivárság (empátiahiány, bűntudat hiánya), a manipulatív viselkedés, valamint az impulzuskontroll zavara tartozik ide.
Miért lesz valaki pszichopata?
Ezt úgy mondják, hogy a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” negatív triásszal írható le a legrövidebben. A pszichopátia kifejezés egyébként nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-5). Az 1980-as évekig még hivatalosan használták a szót a pszichiátriában, de ezt utána felváltotta az antiszociális- vagy disszociális személyiségzavar elnevezés. Számos kutató szerint azonban ez nem teljesen fedi le azt, amiről a pszichopátia szól.
Kialakulása nem vezethető vissza egyetlen okra: biológiai adottságok és környezeti hatások összetett kölcsönhatásából fakad. Kutatások kimutatták, hogy bizonyos agyi területek eltérő módon működhetnek a pszichopátiás vonásokkal rendelkezőknél.
Ez a biológiai háttér genetikai hajlammal is összefügghet, vagyis a vonások részben öröklődhetnek. A környezet ugyanakkor legalább ennyire fontos tényező: a gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás, az érzelmileg instabil családi közeg vagy a következetlen nevelés mind fokozhatják a kockázatot.
Hozzájárul továbbá a tanulási tapasztalat is: ha valaki korán megtapasztalja, hogy a manipuláció és a szabályszegés hatékony eszköz céljai elérésére, akkor ezek a minták rögzülnek, és hosszú távon pedig meghatározhatják a személyiségfejlődést. A pszichopátia tehát nem egyszerűen „rossz nevelés” vagy „született gonoszság”, hanem sokrétű, élethosszig tartó kölcsönhatások eredménye.
Kattints a galériára, hogy megtudd, milyen jelei vannak a pszichopátiának!
Hogyan védekezhetünk egy pszichopata ellen?
Egy pszichopátiás vonásokkal rendelkező emberrel szemben a legfontosabb a tudatosság és a határok kijelölése. Nem szabad hagyni, hogy a felületes báj vagy a manipuláció elhomályosítsa a realitást.
Érdemes ragaszkodni a következetességhez, az átláthatósághoz, és nem engedni, hogy az érzelmi nyomásgyakorlás átírja a tényeket.
Munkahelyi vagy személyes környezetben segíthet, ha több forrásból ellenőrizzük az információkat, és nem hagyjuk, hogy saját érzékelésünket kétségbe vonják. Ha valaki úgy érzi, hogy tartósan pszichopátiás viselkedés hatása alatt áll, érdemes szakemberhez fordulnia – pszichológushoz vagy pszichoterapeutához –, aki segíthet felismerni a dinamikákat és stratégiát adni a helyzet kezeléséhez.
A segítségkérés nem gyengeség, hanem egyetlen biztos módja annak, hogy az ember visszaszerezze a kontrollt a saját életében.
Kapcsolódó: Ezért ne dobálózzunk diagnózisokkal!
Kiemelt kép és galéria képei: Canva
