Nagyon is szilárd képünk van a tökéletes női mellről. Kerek, szimmetrikus, és az igazán mániákusok azt is meg tudják adni centiméterben, hogy ideális esetben mekkora a két mellbimbó közötti távolság, és mennyire kell a hónaljunk hajlatához közel elhelyezkedniük ahhoz, hogy ne minősítsék őket lógó melleknek.

A valóságban azonban nagyon kevés nőnek van természetesen ilyen melle, mert:

• a domináns kézhez tartozó oldalon a mell általában nagyobb
• az alakja lehet alma, körte, és még egy sor másik gyümölcsé
• a szoptatás olyan változásokat hozhat, amelyek nem az ideálisan esztétikus irányba mutatnak
• mellrák esetén a műtét hagy nyomot maga után
• különböző deformitások is kialakulhatnak, például az egyik mell sokkal nagyobb a másiknál (asszimetria), hiányzik a mellállomány (hypomastia vagy akár Poland-szindróma következtében), kettőnél több mellbimbó jelenik meg a mellkason, vagy csőmell alakul ki. Ez utóbbiról pár éve mertek csak beszélni a nők, pedig bizonyos esetekben még a társadalombiztosítás is támogatja a helyreállító műtétet.

Mikor vagyunk jogosultak ingyen műtétre?

Aki próbálta már megműttetni a melleit, jól tudja, milyen nehézkes és hosszadalmas procedúra ez még akkor is, ha rendelkezésre áll a megfelelő összeg. Orvost kell választani, vele megbeszélni, milyen eljárásra van szükségünk, az altatás kockázatától kezdve az esetleges kilökődésig vagy gyulladásig bezárólag egy sor tényezővel kell szembenéznünk.

A társadalombiztosítás pedig kizárólag azokat az eseteket támogatja, ahol orvosilag indokolt a beavatkozás.

Ez a mellrák miatt elvégzett operáció, hátpanaszokat okozó nagy mell, igen nagyfokú asszimetria és fejlődési rendellenességek esetén történhet meg, de csak több orvosi látogatás és papír alapú bizonyíték begyűjtése után. Ha esztétikailag zavarónak találjuk a melleink méretét, formáját, az még nem elég,

minimum egy pszichológusnak bizonyítania kell, hogy a mindennapi életünkben gátol a deformitásunk.

Még a csőmell esetén is csak nagyfokú asszimetria (az egyik mell félgömb helyett cső formájú, megnagyobbodott, jellemzően lefelé néző bimbóudvarral) vagy nagyon látványos elváltozás esetén kerülhet szóba a támogatott műtét, amelyet csakis államilag fenntartott kórházban végeznek el, miután a hosszú várólistán mi kerültünk sorra.

Ingyenes műtétre csak nagyfokú deformitás vagy fájdalom esetén számíthatunk (Fotó: Getty Images)

A mellben mért önbecsülés

Még a támogatott műtét is hordoz magában kockázatokat, az is előfordulhat, hogy gyulladás lép fel, nagyon erős fájdalmak kínoznak hetekig, érzéketlenné válik a mellbimbó, vagy a szervezet kilöki magából az implantátumot. Emiatt sokan inkább nem vállalkoznak a műtétre és megpróbálnak megbarátkozni külsejükkel.

Ez annál nehezebb, minél fiatalabb az illető.

Az extrém nagy mellek miatt a nők nagyon korán, kislányként zaklatásokat szenvedhetnek el, a túl korai nőiesedés komoly pszichológiai megpróbáltatást jelent. A ki nem alakuló mellállomány ennek az ellentéte, de amikor egy kamasz alig várja, hogy neki is melle nőjön, mint a kortársainak, de ez nem következik be, iszonyú elkeseredés törhet rá, ami évekig, évtizedekig eltarthat. Ugyanez a helyzet az asszimetrikus keblek és a csőmell esetében is, mindkettő látványos elváltozás,

azaz a kortársak garantáltan észreveszik és kegyetlenül gúnyt űznek belőle.

Az ezzel járó önbizalomhiány és a „nem vagyok normális” érzés akár a felnőttkorig eltarthat, nagyfokú szégyenérzet alakul ki, ami akár el is lehetetleníti a randevúzást, a családalapítást, a szociális életet. Kamaszkorban a testi deformitástól könnyű eljutni addig, hogy egész emberi mivoltunkat kérdőjelezzük meg, és „torzszülöttként” nem tartjuk magunkat érdemesnek semmi jóra az életben.

Megoldás, ami nem a műtőasztalon fekszik

Van, akinek csak az tudja elhozni a várva várt önbecsülést, ha megműtteti magát, és végre azt látja a tükörben, amit mindig is szeretett volna. Megint mások viszont az elfogadás útjára lépnek, sőt 18 éves kor alatt a tiniknek nincs is más választásuk. És akármilyen hihetetlennek tűnik, igenis el lehet fogadni magunkat túl nagy vagy túl kicsi, asszimetrikus vagy cső formájú mellekkel is.

Még partnereket is találhatunk, sőt, lehet karrierünk, nagy baráti társaságunk és mutatkozhatunk fürdőruhában.

Azt ugyanis, hogy mi számít normálisnak, mi dönthetjük el. Ehhez általában évekig, évtizedekig tartó lelki munka szükséges, de meg tudjuk szeretni magunkat akkor is, ha eltérünk az átlagtól, sőt akár örömet is találhatunk egyediségünkben. A támogató család és környezet azonban létfontosságú:

ne hagyjuk, hogy mások gúnyolódjanak rajtunk,

lekicsinyeljenek, a kamaszunkat vigyük pszichológushoz, és ha kell, beszéljünk az osztályfőnökkel, keressünk másik baráti társaságot, de oldjuk meg, hogy a terrorizálás megszűnjön, és az egészséges önbizalom fejlődésnek indulhasson. Hosszú távon s a boldogságunk szempontjából sokkal többre megyünk vele, mintha csak a melleinkkel történne ugyanez.

Kapcsolódó: A mellünk mérete és formája genetikailag is kódolt lehet

Kiemelt kép: Getty Images