A glifozát olyan széles spektrumú szerves sav és gyomirtó szer, amelyet bizonyos kártékony növények elpusztításának céljából alkalmaznak világszerte a mezőgazdaságban. A szer a nem szelektív gyomirtók csoportjába tartozik, ami annyit tesz, hogy a gyomokon kívül más növényeket is képes lehet elpusztítani a növekedéshez szükséges fehérjék gátlásán keresztül. Mindezek fényében jogosan merül fel a kérdés, hogy a glifozát miként alkalmazható sikerrel, ha egyszer mindent elpusztít, amire rákerül?

Egyes nagy mennyiségben termelt növényféléket – például a szójababot, a kukoricát, a repcét, a gyapotot, a cukorrépát és a búzát – az évek során olyan géntechnológiai eljárással termesztették, hogy képesek legyenek ellenállni a gyomirtó hatásainak.

A kutatók kongatják a vészharangot       

A glifozát az egyik legelterjedtebb mezőgazdasági vegyszer hazánkban is. A vízi élővilág és a talajélet biológiai sokféleségére mért hatása bizonyítottan káros, és több tanulmány is vizsgálta, illetve vizsgálja, hogy veszélyes lehet-e az emberi egészségre, és ha igen, milyen mértékben, hiszen a közelmúltban néhány nemzetközi nonprofit szervezet nyomokban glifozát-maradványokat talált bizonyos élelmiszerekben. 

Egyes laboratóriumi eredmények alapján a glifozát negatívan hathat a hormonrendszerre, az emésztőrendszerre és a genomra.

A legnagyobb vitát azonban az váltotta ki, amikor a WHO egyik szervezete, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség 2015-ben a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta a mezőgazdasági vegyszert.

„A glifozátot a hetvenes években az egyik legzöldebb gyomirtó szerként engedélyezték, mondván, gyorsan, húsz perc alatt lebomlik, és az az út, amelyen a hatását kifejti, nincs meg az állatok és az emberek szervezetében, tehát nem veszélyes rájuk. Csakhogy a méréseket nem vizes közegben végezték, márpedig a glifozát jól oldódik vízben.

Ha egy területre kiszórják, az esővel bekerül a talajvízbe, onnan a folyókba, tavakba, tengerbe, csapvízbe. Mindenhová.

Az utóbbi tíz évben az is kiderült, hogy bekerülve az emberi szervezetbe, felborítja az elsősorban a bélrendszerben élő mikroorganizmusok egyensúlyát, úgy, hogy a minket segítőket üti ki nagyobb arányban. A bélbaktériumok egyensúlyának felbomlása az alapja szinte minden gyulladásos és autoimmun betegségnek” – mondta korábbi cikkünkben prof. dr. Bardócz Zsuzsanna. 

Közelmúltbeli tanulmányok bizonyítják, hogy a glifozát a méhek szaporodására, táplálékkeresésére, memóriájára és tájékozódási képességére is negatívan hat (fotó: Getty Images)

Kapcsolódó: Ezen gyümölcsök és zöldségek többségében található örök vegyi anyag

Egyértelmű konszenzus a mai napig nem született a kérdésben, a tudósok és a környezetvédő szervezetek ugyanakkor kongatják a vészharangot, hiszen nem kizárható, hogy a glifozát átlagos, jelenleg használatos szintje túl magas, ami különösen rizikós lehet egy olyan vegyszer esetében, melynek nem ismerjük teljesen a hatásait.

Egy, az Átlátszó által megszerzett vízügyi jelentés szerint a glifozát jelentős arányban van jelen a hazai talajvizekben, folyókban és tavakban is. Ám a közvélemény mégsem tudott erről, mert nem hozták nyilvánosságra a 2019-ben lezajló kutatás eredményeit.

Az Átlátszó most közérdekű adatigényléssel kikérte és meg is kapta az országos felmérés eredményeit, melyből kiderült, hogy az ország minden tájegységén találtak pozitív mintákat, különösen az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. De a Balaton-felvidék mezőgazdasági területein kívül, forrásvizekben is mértek a határértéknél kétszeresen nagyobb koncentrációt.

A kutatók továbbá megdöbbentőnek találták, hogy a határérték többszörösét tapasztalták a vízművek által üzemeltetett, 130-160 méter mély kutak esetében is.

Mint kiderült, a glifozát nem bomlott le teljesen egy év alatt – valószínűleg ennek tudható, hogy a vegyszer és bomlásterméke a talajvízbe is bekerült. 

Az Európai Unión belül többször is felmerült a glifozát betiltásának vagy korlátozásának lehetősége. Azonban a legutóbbi döntések alapján a gyomirtó használata továbbra is engedélyezett.

Annak ellenére, hogy a tagállamok nem jutottak egyhangú megállapodásra a vitatott kérdésben, 2023-ban az Európai Bizottság úgy határozott, hogy 2033-ig meghosszabbítja a vegyszer használatával kapcsolatos engedélyeket. Szigorú feltételek mellett; csak tarlókezelésre használható, állományszárításra már nem, az élővizektől pedig 5-10 méteres távolságot kell tartani vele. 

A tagállamok azonban saját joghatósági körükön belül dönthetnek a kérdésben. A német kabinet 2024 áprilisában ezért úgy határozott, hogy korlátozza a glifozát használatát a védett vízterületeken, az otthoni kertekben, illetve egyes mezőgazdasági területeken. Ausztria az Európai Unión belül pedig elsőként tiltotta be a rákkeltő hatása miatt vitatott vegyszert 2019-ben.  

Együnk inkább biotermékeket?

Nagyrészt igen. Kutatások kimutatták, hogy organikus- és biotermékek fogyasztásával jelentősen csökkenthetjük a vegyszernek való kitettséget, az ökológiai gazdaságokban ugyanis kizárólag természetes gyomirtási módszereket; talajtakarást, mulcsozást, mechanikai- és termikus gyomirtást alkalmaznak.

Bár vannak szabályozások a glifozát megfelelő használatára, lévén ugyanakkor, hogy különösen elterjedt gyomirtóról van szó, az esetleges keresztszennyeződésekkel is számolni kell. Tény, hogy ennek minimális az esélye, ugyanakkor létező lehet a kockázat, különösen ott, ahol a hagyományos- és ökológiai gazdaságok egymás szomszédságában működnek. A bioélelmiszerek mindezek ellenére továbbra is jó választásnak bizonyulnak azok számára, akik mérsékelnék a mezőgazdaság és az élelmiszeripar káros hatásait.

Kapcsolódó: Ezekből a zöldségekből és gyümölcsökből jobb a bió

Kiemelt kép: Getty Images