A zöldségek először a hozzátáplálás során kerülnek a baba látókörébe. Az édesebb ízű gyümölcsökhöz képest a zöldségek furcsák. Mondjuk a sütőtök és az édesburgonya jóízű, azzal nem szokott gond lenni, ahogy az örök gyerekkedvenc krumplival sem.

No de mi karfiolokról, spenótról álmodozunk, már ha a gyerek étlapját nézzük, és nagyon gyakran ütközünk akadályokba.

Az ellenkezésnek ráadásul tudományos alapja is van. A zöldségek keserű és a savanyú íze nem véletlen vált ki extra negatív reakciót: úgy vagyunk kitalálva, hogy irtózzunk mindentől, ami keserű, mert az a természetben valószínűleg mérgező is. Így aztán a kicsi joggal tiltakozik az édes anyatej után mondjuk a kelbimbó ellen, mert egyrészt szoktalan (ez már önmagában gyanús), másrészt van benne valami furcsa, kesernyéshez hasonlító ízvilág, ami rögtön tiltólistára helyezi.

Mi a baja a gyereknek a zöldségekkel?

A gyerekek ízérzékelése sem ugyanolyan, mint a felnőtteké. Ők rá vannak állva az édes ízekre, mivel az anyatej óta tudják, hogy abból jól emészthető, energiát adó tápanyagokhoz jutnak. A cukorra pedig óriási szükség van az agy intenzív fejlődése során. Másrészt

tényleg nem úgy érzik az ízeket, ahogy mi, hiszen kb. háromszor annyi ízlelőbimbójuk van: számukra a savanyú és a keserű nagyon intenzív, és azonnali köpködésre ingerel.

A jó hír az, hogy ez idővel tompul, változik. Az emberek pedig két csoportra oszthatók: azokra, akik a keserűt és a savanyút alapvetően nem veszik halálos méregnek, ők azok, akik ha gyerekként nem is, de felnőttként már szívesen fogyasztanak keresztesvirágú zöldségeket is. Az emberiség másik fele érzékeny marad és felnőttként is öklendezik egy sor zöldségnek már csak a szagától is. Ha pedig nekik szabad ilyen válogatósnak lenni, egy kisgyereknek miért ne lehetne?

A gyerekek megeszik a zöldségeket, ha ügyesen tálaljuk őket (Fotó: Getty Images)

Az idő nekünk dolgozik

Szerencsére egész fegyvertár áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy zöldséget etessünk a gyerekünkkel, mégpedig változatosan és bőséggel. Ebben az egyik nagy segítségünk maga a megszokás. A fejlődő ízlésű gyerekek idővel hozzá képesek szokni ételekhez, hozzávalókhoz, mivel

a nyálban található fehérjék összetétele a hozzászokás során megváltozik, és elfedi a keserű ízt.

Ehhez viszont rendszeresen kapnia kell az elsőre vagy másodjára is elutasított növényt. Ezért fontos, hogy fokozatosan adagoljuk azokat valami olyan ételhez, amit a gyerek eleve kedvel. A hozzászokás és az ízlés korral történő változása mellett is jócskán maradnak még lehetőségeink.

Fűszerezés a zöldségevés titka?

Egész gyerekkoromban gyűlöltem a sárgarépát (a fehéret még jobban, de azzal ritkábban találkoztam). Semmilyen módon nem lehetett megetetni velem. Nem is tudok azóta sem fütyülni, így a növény bosszújától azóta is szenvedek.

No de amikor egyszer nagyon finom illatok szálltak a konyha felől, és izgalmas golyókat gyúrtak a szeretett kezek, kisomfordáltam megnézni, mégis mi történik.

Anyukám apróra reszelte a nyers sárgarépákat, kekszet darált hozzá, majd az egészet mézzel és citromlével masszává gyúrta. Golyókat formálni már én is segíthettem, azokat meghempergettük a darált kekszben, majd fogpiszkálókat tűztünk a falatokba és tálcára rendeztük őket. Ötösével tömtem a számba a finomságot, hiszen golyó alakú volt, vicces fadarab állt ki mindegyikből, méz és keksz illatát, ízét árasztotta, és észre sem vettem, hogy valami vitamin is került a gyomromba.

Próbáljuk ki a következő trükköket!

1. Legyünk kreatívak!

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden nemszeretem zöldséget édesítsünk meg, de

az ügyes növénypárosítások és a fűszerezés valóban csodákra képesek.

A sárgarépát például azóta még egy másik formában eszem meg, ha bébirépaként olívaolajon sötétre sütik, tetején pizzafűszerrel és sajttal. Nagyon sokféle módon kombinálhatjuk a zöldségeket: mártogatósokkal, szószokkal, humusszal, gyümölcsökkel, a gyerek által imádott fűszerekkel.

Piríthatjuk, hámozhatjuk, aszalhatjuk őket, kis vicces műremekeket készíthetünk belőlük, s máris könnyebben csúsznak le. Kísérletezzünk bátran, maximum mi esszük meg a végeredményt, és addig is jó példát mutatunk.

2. Krémlevesek

Szinte bármit meg lehete etetni bárkivel, ha krémlevesként tálaljuk. A titok a fűszerezés mellett a krumpli, ami minden zöldség ízét tompábbá, a levest viszont gazdagabbá, jobb textúrájúvá teszi, no meg a tejszín, ami édeskés vonalat ad az egészhez. Ha a gyerek idegbajt kap az adott zöldség látványától is, akkor ne mutassuk meg neki, mit főzünk, csak

állítsunk elő viszonylag semleges ízű zöldségekből levest sok krumplival, sűrítsük tejszínnel, majd turmixoljuk homogén masszává.

A tárnyérba öntés után a vicces, színes levesgyöngyök, kenyérkockák szinte megetetik a kis ellenállóval a levest, mi pedig elégedetten somolyoghatunk. Levest pedig szinte bármiből főzhetünk, sütőtöktől, hagymákon, répákon át a hüvelyesekig és a keresztesvirágúakig. Ha nagyon rizikósnak érezzük a dolgot, keverjünk reszelt sajtot a forró leveshez, az nagyon sokat dob még az ízvilágon.

3. Meglepi zöldség a süteményben

Szintén a gyerek háta mögött kell megalkotni, további hátránya pedig az, hogy a zöldség nem nyersen, azaz nem a legegészségesebb formájában kerül a tányérra, de ez egyfajta végső menedékként is felfogható. A muffin formában sütött, szépen díszített sütit minden gyerek szereti, és általában nem soroltatják fel velünk az összetevőket.

Így nem is kell bevallanunk, hogy répát, almát, banánt reszeltünk, turmixoltunk bele,

hogy az édeskrumplitól vagy a sütőtöktől van olyan finom íze (jó, meg a cukorral kevert fahéjtól). A tökfélék ízét szinte meg sem lehet érezni, ha megfelelően eldolgoztuk őket a tésztában, a cékla, a csicsóka vagy épp a rebarbara ízét meg ellensúlyozhatjuk mézzel, mandulával vagy épp kókuszreszelékkel. Hiszen ne felejtsük el, a gyerekeknek ajánlott zöldség- és gyümölcsmennyiséghez a kifejezetten egészséges magok is hozzátartoznak…

A jó példa nagyon fontos

Hiába próbálunk megetetni a gyerekkel napi kilencféle zöldséget, ha mi vajas kenyéren meg pörköltön élünk. Az is alapvető evolúciós berögződés, hogy a gyerek figyeli a szüleit, és csak abból eszik, amikből ő is, hiszen így tudhatja, hogy az adott étel biztonságos. Ha egészséges, növénykedvelő gyereket szeretnénk nevelni, legyen sokszor sokféle zöldség, saláta az asztalon, és együk őket mi is gyakran és szívesen. A gyerek orra előtt.

Nem kell eltúlozva örömtáncot járnunk minden falat után, majd odakérdezni, hogy látod, milyen finom?

Egyszerűen csak együnk, mert az jól esik nekünk, és ha valami ott marad a tányérunkon, a totyogós meg elcseni, megint léptünk egyet előre a céljaink felé. A kertészkedés a másik kiváló lehetőség: termesszünk növényeket a balkonon, a kertben, öntözzük, gondozzuk együtt, és néha kapjunk be a bokorról egy érett paradicsomot vagy bontsunk ki egy hüvelynyi zöldborsót. Színesek, érdekes a formájuk, lehet velük játszani, a csiga is szereti őket, ennivalónak sem lehetnek hát olyan utolsók.

Kiültetnéd a palántáidat? Nemrég adtunk néhány kertészkedős tippet!

Kiemelt kép: Getty Images