vélemény
Hagyományhoz híven, avagy miért nem akarok haladni a korral?
Öten ültünk az autóban, mellettem négy anyuka. Hajnalban indultunk a Balaton környékére, hogy részt vegyünk egy továbbképző tanfolyamon. Nem ismertük egymást, azelőtt sosem találkoztunk, úgy szerveztük a jelentkezési lista alapján a „telekocsit”. Negyedóra után kerültek szóba a gyerekek. – Ti is Waldorfosok vagytok? – kérdezte az egyik anyuka a másiktól. Életemben először akkor, 2012-ben hallottam […]
Hadd legyen minden gyerek egyéniség!
Hagyományos oktatási intézménybe jártam, a kilencvenes években nem is nagyon volt más választási lehetőség a környéken, és ha jobban belegondolok, a szüleimben fel sem merült, hogy ne a helyi általános iskolába írassanak be. Végigjártam a nyolc évfolyamot, megtanultam írni és olvasni, verset mondani, számolni, a történelem leckét, továbbá a kémiai és fizikai definíciókat bemagolni. Csak […]
A valóság látszata
Szállnék fel a buszra, de a jármű ajtaja elé helyezett asztalka megtorpanásra késztet. Mit árulnak? Amikor bevetettük magunkat kirándulócsapatunkkal a földalatti városba, még nem volt itt. Nem is lehetett, hiszen, nézem, különleges, mondhatni, különös tányérokat kínál. Tányérokat, amelyeken egyesével a mi fotóink szerepelnek. A megdöbbenéstől eszembe sem jut megkérdezni az árat. Elnézve a fotón semmibe […]
Csókolom, egy banánlevelet kérnék!
Biztosan ti is emlékeztek még arra a kristálycukorral vastagon meghintett péksüteményre, a banánlevélre… A kilencvenes években a helyi közért pékáru pultjában egyedi színfolt volt a kakaós csigák és a lekváros bukták között. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a régi idők fogyasztási szokásait szeretném elemezni, inkább arra kérlek benneteket, elevenítsétek fel, hogy nektek mit tettek anno […]
Egyedül
Bogáti Péter Az utolsó ember című könyvében egy tudós arra megy ki a biztonságos laborjából, hogy valamilyen rejtélyes okból eltűnt, megsemmisült az emberiség. A férfi napokig ide-oda ténfereg a kihalt városban, és amikor éppen nem a boltok polcairól reggelizik, olyanokkal üti el az időt, hogy például az exfőnöke fiókjában kotorászik. A könyv végső tanulsága az, […]
Lehet a boldogságot tanítani?
A gyerekeim órarendjében szinte ugyanazok az órák váltják egymást, mint a nyolcvanas években az enyémben. Annyi a különbség, hogy ők tanulnak informatikát (túl keveset), én pedig tanultam oroszt (túl sokat). Csakhogy a világ azóta kifordult a sarkaiból, a mai diákoknak egészen más tudásra, képességekre, készségekre volna szükségük, mint nekem volt anno. Az oktatási rendszer képtelen […]