A semlegesség zónája egyre nagyobb, ahogy egy neves olasz hetilap vezércikkében olvasom. Migránsok a tengeren, segélyszervezetek, nyilatkozatok. Szavak és képek háborúja folyik. Kapunk, elkapunk információfoszlányokat, de utána kellene nézni, hogy valójában mi áll egy útra kelő asszony kétségbeesett, üres tekintete mögött. Mert első pillantásra nem tudjuk eldönteni. Másodikra, sokadikra is nehéz.

Egy média tematikájú foglalkozáson a résztvevőknek néhány perc alatt kellett kitalálniuk, hogy öt rövid hír közül melyek hamisak. Persze, nem sikerült mindenkinek, mivel extrém, de igaz világhíreket kevertek össze elferdített hírekkel (fake news – a szerk.). A gyakorlat célja nem az volt, hogy tájékozatlannak tüntessék fel őket. Ehelyett azt akarták megmutatni, hogy gyakran és gyorsan tévesen ítélhetünk kevés, felszínes információ birtokában.

Az álhírek felismerését megkönnyíti, ha ellenőrizzük a forrást, a szerzőket, a linkeket, a hír publikálásának idejét. Ha megkérdezünk hozzáértőket, szakértőket. Ha belegondolunk, milyen előítéletek befolyásolhatnak bennünket a cikk témája kapcsán. Segít, ha kritikusak vagyunk, olvasunk, kérdezünk, gondolkodunk, és kilépünk a semlegesség zónájából.

Hiszen folyamatosan információk zúdulnak ránk. Vásárlásra csábító hirdetések, reklámok. Különböző ügyek mellett vagy ellen szóló kampányok. A közösségi média úgynevezett hírfolyamában pedig barátaink „személyes híreit” találjuk. Egy ismerősöm mesélte, hogy a közösségi felületre feltöltött, mosolygós, nyaraláson készült fotók láttán mostanában különösen az volt a benyomása, mennyi boldog, önfeledt ismerőse van. Amikor azonban személyesen is meghallgatta egy barátnője élménybeszámolóját, kiderült, hogy korántsem volt problémamentes a fotók alapján álomnyaralásnak tűnő vakáció. Vajon hány másik ismerősével történt hasonlóképp?

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindent mindenkinek elsőre elhihetünk. De a történetek arra tanítanak, időt és energiát kell fektetni a tájékozódásba, és ez a kis dolgokra, választásokra is igaz. Még akkor is, amikor gyümölcsöt vásárolok, megnézem, a szomszéd faluból vagy Afrikából jött-e. Megválogatom, kinek hiszek, miben bízhatok. Ahogy azt is megválogatom, saját történeteimet hogyan mesélem el, és mások történeteiről milyen álláspontot alakítok ki. Mert a szavak és az, ahogy használjuk őket, megváltoztathatják a valóságot.

Gősi Lilla