szerintem
Emlékeztető barátomnak
Mint szinte mindegyik kislánynak, nekem is volt emlékkönyvem. Fényes, rózsaszín, aranyozott lakattal lezárt. Gyűjtöttem benne a barátok rajzait. Egyik oldalán virágrajz, a szirmok körül precízen kanyarított betűkkel a következő közmondás: „A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.” És kisgyerekként én tényleg elképzeltem egy szép aranyfonalat, amire nagyon kell […]
Hagyományhoz híven, avagy miért nem akarok haladni a korral?
Öten ültünk az autóban, mellettem négy anyuka. Hajnalban indultunk a Balaton környékére, hogy részt vegyünk egy továbbképző tanfolyamon. Nem ismertük egymást, azelőtt sosem találkoztunk, úgy szerveztük a jelentkezési lista alapján a „telekocsit”. Negyedóra után kerültek szóba a gyerekek. – Ti is Waldorfosok vagytok? – kérdezte az egyik anyuka a másiktól. Életemben először akkor, 2012-ben hallottam […]
Hadd legyen minden gyerek egyéniség!
Hagyományos oktatási intézménybe jártam, a kilencvenes években nem is nagyon volt más választási lehetőség a környéken, és ha jobban belegondolok, a szüleimben fel sem merült, hogy ne a helyi általános iskolába írassanak be. Végigjártam a nyolc évfolyamot, megtanultam írni és olvasni, verset mondani, számolni, a történelem leckét, továbbá a kémiai és fizikai definíciókat bemagolni. Csak […]
Csókolom, egy banánlevelet kérnék!
Biztosan ti is emlékeztek még arra a kristálycukorral vastagon meghintett péksüteményre, a banánlevélre… A kilencvenes években a helyi közért pékáru pultjában egyedi színfolt volt a kakaós csigák és a lekváros bukták között. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a régi idők fogyasztási szokásait szeretném elemezni, inkább arra kérlek benneteket, elevenítsétek fel, hogy nektek mit tettek anno […]