schäffer erzsébet
Miért szeretem? – Karácsonyi ének
A hogy készültem erre az írásra, számtalan elemzésen, életrajzon rágtam át magam, és a novella, vagy inkább kisregény több fordítását is össze próbáltam hasonlítani. Mások mellett Mikes Lajos, Benedek Marcell, Barkóczi András átköltését éreztem a legvonzóbbnak. Hogy miért kezdem ilyen „technikai” részletekkel, ahelyett, hogy a klasszikussá vált irodalmi történetet mesélném? Arra is sor kerül. De éppen […]
Schäffer Erzsébet: Fogyó hold
Bár nem többemeletnyi magasságból, de messzibb viszi a tekintetet a távolság. Felülről látni a világot. A tetőablak üvegén halkan neszez a szitáló köd, s most éppen a szemergő eső finom zenéje ébreszt. A hajnali ködből csak az öreg ház két vaskos, magas kéményének tömbje sötétlik, körben fehér tenger. És fönt, fönt a magasban éles fényével […]
Schäffer Erzsébet: Keresgélés
Amikor beléptem, a konyhában világos volt. – Sétáltál? – kérdezte a lányom. A kisfiának csinálta a vacsorát. – Igen – mondtam, és néztem, ahogy a melegszendvicset teszi be a sütőbe. Jó sok sajtot reszelt rá. – Jó volt? – kérdezte, és elővette a deszkát meg a kést. Ez a kés mindig éles, ha kicsit tompul, meghúzom […]
Schäffer Erzsébet: Marika csengettyűje
Na jó, nem minden tolatásnál, de volt már jó néhány oszlopom… Szóval egy ilyen idegi aktusnál jött oda Marika, a rá jellemző módon semmi másra nem figyelt, csak arra, amit közölni akart. Azonnal. Most. Nem vár vele. Ez esetben azt akarta mondani, hogy a kezében lévő tárgyat nekem szeretné adni, mert nálam van annak a […]
Aki elmegy, az szembenéz önmagával
Napok óta pörgetem emlékezetem filmjét a találkozásainkról. Az első, a klinikán, egy gyógyíthatatlan kisfiú betegágyánál. Évek múlva Kisorosziban, a konyhában, aztán férjével, Mészöly Miklóssal együtt, séta közben a Duna-parton. Már egyedüllétben, Városmajor utcai lakásuk nappalijában… Ülünk, beszélgetünk, néha koccintunk. És közben hallom a hangját, benne azt a meleg tónust, ami örökre emlékezetes marad. Ha elfogadják, […]
Schäffer Erzsébet: A kályha
Kéz alatt vettem a szomszéd faluban, négy meglett férfi kellett az ideszállításához. Öntöttvas kályha. Na jó, nem az a régi öntöttvas, vannak lemezzel kiváltott részei, de azért mégis, már küllemében azokat a régi időket idézi, amikor odakint csikorgó hideg volt, s a kis ház alacsony szobájában ingujjra lehetett vetkőzni. Igaz, a lábunkon cipő volt, nem […]
Schäffer Erzsébet: Bárhogy lesz, úgy lesz
Nemrég megint tépelődő hajnalokról írtam. Ráébredésekről, az elégedettség utáni vágyról, az önmagamnak való megbocsátás nehézségeiről. És a feloldásról, ami felér egy újjászületéssel. Meglepően sokan kapcsolódtak ezekhez a gondolatokhoz. Jó volt más szempontokról, tépelődésekről olvasni. S még jobb megízlelni és a magam számára elraktározni a tanulságokat. Egy férfi leveléből: „Kedves Hölgyem! Nemrégiben találtam egy rövid vallomást, […]
