nők lapja
A legjobb az életben azt érezni, hogy nem vagy egyedül – Címlapinterjú Borbás Marcsival
Borbás Marcsival egy évekkel ezelőtti címlapfotózáson találkoztam először, ahol nagyestélyiben kellett lóra szállnia egy Balaton környéki tanyán. Rögtön mondta, hogy ez nem a legjobb ötlet, hisz a lovak könnyen megijednek egy fényes anyagtól, s igaza lett: a ló megbokrosodott, mire ő leugrott róla, és szerencsére nem esett baja. Utána hosszan simogatta az állatot a ruha anyagával, hogy az megszokja az érintését. Látszott rajta, pontosan tudja, mit csinál. Oravecz Éva Csilla interjúja.
„Nem vagyok más!” – Jónás Judit színésznő élettörténete
Harmincöt éve már, hogy megnyerte a Ki mit tud?-ot, mégis, bárhová megy, az emberek emlékeznek rá és azokra az estékre, amikor a tévé előtt szorítottak neki. Akkor még az volt az egyetlen műsor, ahol tehetségek mutatkoztak meg, nagy esemény volt, hogy egy gyönyörű és tehetséges cigánylányé lett a győzelem. Hulej Emese írása.
A tehetség olyan, mint tojásban a mag – Közeli Jordán Tamással
Jordán Tamás nemrég töltötte be a hetvenötöt, de a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatása mellett arra is marad ideje, hogy számtalan darabban színpadra lépjen Budapesten. Három korábbi párjától négy gyereke született, s van hat unokája is. Oravecz Éva Csilla interjúja.
Mindvégig fotózta magát betegsége alatt is – Horváth M. Judit fotográfus élettörténete
Horváth M. Judit fotográfus már egy évvel azelőtt elkezdte magát fényképezni, hogy kiderült, daganata van. Mivel mindig önmaga megismerésére is használta a fotózást, így ebben a kritikus helyzetben szintén segítségül tudta hívni a hivatását, s így birkózott meg azzal, ami rá várt. Oravecz Éva Csilla írása.
A modern kor áldozatai – Akiket boszorkánysággal vádolnak
Az utolsó asszony, akit Európában boszorkányságért kivégeztek, Anna Göldi volt, egy svájci szolgálólány. 2008-ban hivatalosan is rehabilitálták, sőt, emlékművet emeltek neki, még múzeuma is van. A hamis vádakkal 1782-ben lefejezett nő a nyugati kultúra számára a múlt szégyenfoltja – csak hát a boszorkányüldözés a világ más részein ma is eleven, szörnyű valóság. Balázs-Piri Krisztina írása.
„Cu-dar vi-lág, hadd, hogy él-jek én” – Riport az ároktői gyermekkórus főhadiszállásáról
Milyen itt élni? Jó – vágják rá a srácok. Bővebben? Nem jó. Sok ilyen falu van, mint Ároktő. Ahol semmi sincs, még egy ép hinta se a játszótéren. Ahol semmit sem lehet csinálni, csak lézengeni a semmiben. Van viszont valami Ároktőn, ami újabban szinte mindent jelent: a nemrég alakult ároktői kórus és a próbák, heti egyszer. Akkor egy órára a nagy szürkeség kicsit rózsaszínre vált. Dobray Sarolta riportja.