kultúra
Grecsó Krisztián: Megszakad a szív
Huszonöt éve a lélekkel dolgozom, tanulom az embert, a vágyait, ahogy gyűlöl vagy szeret, próbálom megérteni, leírni, mit miért csinál. Huszonévesen, nevetséges elbizakodottsággal, azt hittem, már nem sok szívkamra van zárva előttem. Milyen üdén naiv voltam! Azóta tudom, mindent mindig újra kell tanulni, és semmi sincs meg biztosan, és folyton ugyanazokat a titkokat fejtem meg, […]
Grecsó Krisztián2 perc
Dragomán György: A szurony
Ragyog a nap, a vizet nézem, ahogy átmegy a villamos a hídon, nem akarok az öreg barátomra gondolni, persze muszáj rá gondoljak, nem, az már nem a barátom volt, az a kicsi párna alakú fehér csomagocska, az a szép szalaggal átkötött doboz, amit olyan szépen ráhelyeztek a Duna vizére, ott fent a város fölött, még […]
Dragomán György4 perc
Grecsó Krisztián: „Nemváj”
Óvatosan jönnek a lányunkhoz a szavak, lassan követik nyiladozó értelmét, pimasz humorát, falánk megismerési vágyát. Még nincs két és fél éves, nem kongatunk vészharangokat, inkább őt kezdi zavarni a világon egyedül használt saját nyelv magánya. Egy időben az anyjával akármilyen activitys mutogatóversenyt megnyertek volna, mondókák, mesék, állatfigurák és kalandok tárultak fel egyetlen mozdulat mögött. Igyekeztem […]
Grecsó Krisztián2 perc