„Mindig tanított bennünket, olvasókat” – száz éve született Nemes Nagy Ágnes

A születésnap alkalmából arra kértünk kortárs alkotókat – akik az idei évforduló eseményeiben szerepelni fognak –, mondják el egy-egy mondatban, nekik mit jelent Nemes Nagy Ágnes. 

Száz éve, január 3-án született Nemes Nagy Ágnes költő, esszéíró, műfordító, pedagógus, a XX. századi magyar irodalom, szűkebben az Újhold folyóirat meghatározó alkotója. Tehetségére elsőként Szerb Antal író figyelt fel, akinek maga Nemes Nagy küldte el ismeretlenül verseit, és aki levélben válaszolt neki: „A versei jók, Maga tehetséges és egyáltalán nem érzek lelkiismeret-furdalást, ha arra bíztatom, hogy folytassa…Ha egyszer el akar beszélgetni velem, örülni fogok…Verseket is hozzon!” állt a levélben. A 69 évet élt költő(nő) életműve, költői hangja figyelemmel, erővel, indulattal, a kimondhatóval és a nehezen megmondhatóval való küzdelemmel volt tele.

És szépséggel, kérlelhetetlen őszinteséggel. És tudással. Nemes Nagy Ágnes mindig tanított bennünket, olvasókat – hol a tisztaságra, hol a természet, a kert, a madarak, a fák, a növények látására, hol – példázatként – a másikhoz tartozásra. „Kőszobrokat cipelt szakadatlanul a verseiben ő is, ameddig közöttünk élt. Az eszmélet kőnehéz-súlyos absztrakcióit, amelyek ugyanakkor gorombán és szikrázóan valóságosak is voltak” mondta róla életművének kiváló ismerője, Domokos Mátyás irodalomkritikus. 

Életünk során változó a viszonyunk egy-egy alkotóhoz, költőhöz, de ahogy Nemes Nagy Ágnes mondta tisztelt mesteréről, a hegyi költőtől, Babits Mihályról: „egy nagy költő kimeríthetetlen”. Az idei kerek évforduló okot és lehetőséget teremt arra, hogy elinduljon Nemes Nagy Ágnes tiszteletére az egész évet átfogó, Viszonylagos öröklét – Nemes Nagy Ágnes100 című centenárium, mely során havonta beszélgetésekkel (a január 19-i, első alkalomról itt lehet értesülni). Az évfordulók katalizátorai lehetnek új értelmezéseknek, generációs párbeszédeknek, előkerülő szövegeknek, kéziratoknak – mint ahogy a tavalyi Pilinszky-jegyzetfüzet esetében történt –, vagy világossá tehetik, mit is jelent Nemes Nagy Ágnes munkássága és személye a magyar kultúrában, ma, itt a jelenünkben. 

Nemes Nagy Ágnes Királyhágó utcai otthonában 1963-ban. (Fotó: Fortepan/Hunyady József)

„A látásunkat változtatta meg”

A születésnap alkalmából arra kértünk kortárs alkotókat – akik az idei évforduló eseményeiben szerepelni fognak –, mondják el a mai évfordulón egy-egy mondatban, nekik mit jelent Nemes Nagy Ágnes. 

„Nemes Nagy Ágnes arra tanít engem, hogy a képzeletünk világát vállalni és táplálni érdemes, hiszen éber álomképeink sokszor pontosabban fogalmaznak rólunk, mint a realista szavak.” Harcsa Veronika énekes, dalszerző

„Nemes Nagy Ágnes a látásunkat változtatta meg, képessé tett bennünket arra, hogy két képet egyszerre, sztereóban lássunk anélkül, hogy az egyik uralomra jutna a másik fölött, kitartva, míg a két képből mégis egy lesz, és a vers túlfeszül a kimondhatón, a megnevezhetőn, rányílik az ismeretlenre.” Schein Gábor költő, egyetemi tanár

„Összetéveszthetetlen formavilága, kristálytiszta logikája és szenvedélyes, visszafogottan izzó hangja, valamint játékosabb, néhol ironikus énje, amelyet inkább esszéi és a gyerekversei engedtek láttatni, ma is erősen hat, formálja gondolkodásunkat, része költői anyanyelvünknek.” Tóth Krisztina költő

„Nemes Nagy Ágnes költészete nem bájol, nem provokál, nem akar mást, csak pontos lenni. Az anyag: a test, a táj vagy épp egy-egy tárgy átragyog ettől a józan és kíméletlen tekintettől. Mint egy ókori bronzszobor, szinte szenvtelen, mégis – vagy talán pont ettől – felfedezhetjük benne magunkat.” Ughy Szabina író, szerkesztő

„Nekem Nemes Nagy Ágnes az örök kettősség: szerelem és magány, elvágyódás és hazatérés, ösztön és intellektus, fiatalság és öregség, Budapest és Róma egyszerre.” Dobri Dániel zeneszerző

„»Piros autó nagyon szalad. / Piros autó, mint a pipacs.« – évtizedekig úgy kattogott bennem az elsős olvasókönyvem verse, hogy nem is tudtam: ezek Nemes Nagy Ágnes sorai. A Bors néni rímei, a “felnőttversek” képei ott élnek a fejünkben, képzeteinkben. A centenárium jó alkalom, hogy felfedezzük Nemes Nagy Ágnes hatalmas hozzájárulását a nyelvhez, amelyen gondolkodunk.” Szécsi Noémi író

„…csillagszilánk a rézsút üvegen… – Most ezt a sort gondoltam, sok egyéb variáns mellett. Az idézetet kicsit megdolgoztam a két hármasponttal, így a verssorból akár egy Nemes Nagy Ágnes-arc-alak is kibontakozhat, ahogy én látom, de akár egy életmetaforába is átcsúszhat.” Zalán Tibor költő

„Elérhetetlen példaképem lett a mestersége iránt érzett szenvedélyes szeretete és elkötelezettsége miatt, ahogy nőként úgy állta meg a helyét az akkor még sokkal inkább férfiuralta világban, mint ma is kevesen, ahogy a legnehezebb körülmények között is megőrizte autonómiáját, és ahogy soha nem engedett sem a hatalom fenyegetésének, sem a könnyű siker csábításának.” Kelevéz Ágnes irodalomtörténész

„Részben azt a gesztenyefát jelenti, amely itt áll, ahol lakom, a Krisztina téri templom mögött, másrészt azt a csipkés, kovácsoltvas keresztet, amely ennek a templomnak a végén ágaskodik, és mindkettő ott ragyog a Látkép gesztenyefával című esszékötete borítóján az életmű két jelképeként.” Fráter Zoltán irodalomtörténész

„»Halála úgy letépve, mint a géz« – a feltámadás botránymisztériumának tapasztalatát az észlelés tanítómestere úgy mutatja be, hogy Lázár feltámasztását, mely a passiótörténet főpróbája Lázár felől és nem Krisztus felől értelmezi: a János evangéliumában magára hagyott (mert a Passióhoz képest másodrendű) csoda elszenvedője fájdalmasan szakíttatik vissza az életbe – akiről letépik a halált, annak van-e még helye élni?” G. István László költő, műfordító, tanár

A centenárium programjairól bővebben a Juhász Anna irodalmi szalon Facebook-oldalán és a centenárium hivatalos Instagram-oldalán találhatunk információkat. 

Szerző: Juhász Anna