élettörténet
A megtalált út – Egy leánynevelőben felnőtt fiatal nő cseppet sem hétköznapi története
Renáta tizenhárom éves volt, amikor megismertem az egyik fővárosi leánynevelőben. Akkor vadócnak vallotta magát. Most huszonnyolc éves, a saját kis garzonjában fogad, és a megtett útról, az életéről mesél. Monológját nem szakítom meg azzal, hogy mikor csendesedik el, mikor sír, mikor kulcsolja össze a kezét, mikor kiáltja az éterbe boldogan: „Sosem hittem az istenekben, de mellém szegődtek!” Árvai Magdolna írása.
35 évesen vakult meg, most ő segít másoknak – Kurucsai Szabolcs élettörténete
Tíz éve Kurucsai Szabolcs még nem értette, ha autójával megáll a zebránál, és még villant is a fehér bottal várakozó embernek, miért nem indul… Még integetett is neki. Ma már tudja, milyen a járda szélén vakként várni, hogy átkelhessen. És érti azokat is, akik segítőkészen integetnek. Szabolcs tele van vicces történetekkel a vakságáról. Szél Szilvia írása.
Te csak táncolj…! – Klinda Dénes táncpedagógus élettörténete
Ha valaki azt gondolja, nincs hatásos terápia a gátlásosságra, a kedvetlenségre és a depresszióra, az ismerje meg Klinda Dénest, de legalább menjen el egy táncórájára! Mert bizony a zene meg a mozgás varázslatos hatással van ránk, s erre kiváló példa az ismert táncpedagógus életútja. V. Kulcsár Ildikó írása.
Megható fotósorozat egy idős hölgyről, aki egyedül él egy oroszországi faluban
Olga Kouznetsova az egyik ismerősétől hallott először Lyudmila Vyacheslavovnaról, Lyuska-ról és az ő különleges életéről. A hetvenéves asszony ugyanis elszigetelődve, az oroszországi Golovkino nevű pici falu egyetlen lakosaként éldegél. A hír hallatán a fotós azonnal felkereste az idős hölgyet, és egy megható képsorozatot készített róla.
Egy legendás Nők Lapja-főszerkesztő, Németi Irén története
Vannak legendás lapszerkesztők, nagy formátumú újságíró egyéniségek, akiknek neve egy-egy napi- vagy hetilap alapításához fűződik, másokkal korszakot jelöltek meg. Németi Irén egészen más pályát futott be – mégis őhozzá fűződik a Nők Lapja életének egy olyan időszaka, amely – már csak a piac meg az olvasói szokások változásai miatt is – megismételhetetlen. Tanulságokkal mégis szolgál. Bedő István visszaemlékezése.
„Ha gyerekekről van szó, átmegyek a falon…” – Kulcsár Etelka, az Esély Szociális Szolgálat intézményvezetőjének élettörténete
Vannak, akik pénzt gyűjtenek, mások bélyeget, ásványokat, régiségeket, de akadnak olyanok is, akik embereket és a történeteiket. Közéjük tartozik Kulcsár Etelka, aki szenvedélyes szeretettel, az „érted haragszom, nem ellened” indulatával mesél szülőkről, gyerekekről, örömökről, tragédiákról, mindarról, ami megérinti a munkája során. V. Kulcsár Ildikó írása.
Utazni hulladékmentesen is lehet – Kocsis Dóra és Németh Edvárd zöld vándorok története
Amikor megismerkedtek, elhatározták, hogy jó útitársai lesznek egymásnak, akár szellemi, akár jeggyel megváltott utazásról legyen szó. Összeházasodtak, elmentek egy év nászútra, Európán, Amerikán, Új-Zélandon, Ausztrálián és Ázsia különböző országain keresztül, és a kalandjaiknak nincs vége. Egy fontos célt is kitűztek maguk elé: mindig úgy utaznak, hogy minél kevesebb hulladékkal terheljék a Földet.
Szerelem a napi tennivalókból – Horváthné Illés Barbara mozgásnevelő élettörténete
Tizennégy éve dolgozik általános iskolás, halmozottan fogyatékos, mozgáskorlátozott gyermekek között az óbudai Csillagházban, amelynek öt éve a vezetője is. Segítőből maga is érintett lett, miután egy balesetben elvesztette a bal lábát. Mégis úgy véli: nem lesz senki jobb attól, ha fogyatékkal élőt kísér, vagy maga is azzá válik. Balázs-Piri Krisztina írása.
Kié a vár? – Bihari Attila, a Honfoglaló játék ötletgazdájának élettörténete
Az interneten játszhatjuk, a tévében nézhetjük. A Honfoglaló világra szóló siker, szellemes, igényes és szórakoztató kvízjáték. Mindezeken túl jó példa arra, mivé képes fejlődni egy jó ötlet, ha a gazdája fel tud nőni a feladathoz. Hulej Emese írása.