Pór Attila
A részegek védőszentjei – Egy este az egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat önkénteseivel
Hitték őket jósoknak és hennafestőknek, akartak már náluk vért is adni, pedig az egri partiszervizesek azért települnek ki a fesztiválokra, hogy a mértéket nem ismerő vendégekre vigyázzanak. „Mi ez? Gyerekmegőrző?” – kérdezte tőlük valaki, amire rávágták: „Felnőttmegőrző!” Pór Attila riportja.
Jó falat
Az Egy nap a városban bloggere fedezte fel, hogy a Mexikói úti aluljárót láthatatlan kezek vették gondjaikba: az összefirkált, mocskos falakat hófehérre festették, és az egész alagutat telerajzolták nyuszikkal és macikkal. A színezést láthatóan félbehagyták, de a szerző már így is örült a változásnak. „Budapest legfélelmetesebb aluljárója nagyon cuki lett” – írta. Az olvasók pillanatokon […]
Fölszálltak a pelikánok – Szilasi Ildikó Hermina Afrika-kutató története
Ajánlottak érte koporsót, megkóstolta az óriáshernyót, és elment abba a királyságba, ahol a kunyhóban egy magyar kutató közel százéves könyvét őrzik. Huszonnégy afrikai országban volt már, és tudja, hogy a fekete kontinensen csak a párás, füstös illat nem változik. Pór Attila írása.
A kínai Orwell – Kamerák kereszttüzében
A diktatúrát és a mesterséges intelligenciát ötvözve kétszázmillió kamerával követi az embereket a kínai kormány, hogy tetteiket számítógép pontozhassa. A lakosság egy része ettől biztonságban érzi magát, a rendszer ellenségei szenvednek tőle, a nyugati média pedig aggódva követi a fejleményeket. Pór Attila írása.
Tisztább, biztonságosabb érzés
A mindig elegáns, ősz szakállas úriember, Miklós Ausztráliából költözött haza a kétezres évek közepén. A filozófia-szakkört egy pesti gimnáziumban tartotta. Éppen a második emeletre gyalogoltunk fel, és az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk, amikor a lépcsőn észrevett egy használt papír zsebkendőt. Lehajolt érte, és vitte magával az első kukáig. „Ha mindenki kidobna egy szemetet, sokkal tisztább […]
