Dobray Sarolta
És begördül a révész – Önkéntesek, akik saját tapasztalatuk alapján segítik sorstársaikat
Kórház. Emberek. Talán már sosem lesznek ugyanazok, mint előtte. A szabadságuk egy darabját veszítik el éppen, talán örökre. És van, hogy egy beszélgetés az, ami hiányzik. Valakivel, aki nem orvos, aki nem szakember, csak tudja, miről van szó. A „révészek” önkéntesek, akik saját tapasztalatuk alapján segítik elsősorban frissen sérült társaikat. Dobray Sarolta riportja.
Tetovált állatmentők – A péceli kutyatelepen jártunk
Volt egy amerikai sorozat a National Geographicon. Egy csapat tetovált, Harley-Davidsonos keményfiú úgy döntött, felveszi a harcot a hétköznapi állatkínzók ellen. Állatkínzók – minden törvényi tiltás ellenére – sajnos nálunk is vannak bőven, ahogy kiszolgáltatott, magukra hagyott, balesetet szenvedett állatok is. És igen, vannak Tetovált Állatmentők is… Dobray Sarolta riportja.
Ószeres Frici meg a Munkácsy az esőben – Helyzetjelentés Óbuda eldugott régiségboltjából
„Ószeres Frici, a Gróf és az Igazi Zsola Műintézete” néven létezik egy külön univerzum Óbudán. Buda legnagyobb régiségboltja. Frici, azaz Frigyesi József viszi az üzletet és a mesét. Amellett, hogy rajong mindenért, ami szerinte „jó tárgy” – a régi szódásüvegektől kezdve a fodrászszékeken át a festményekig –, történeteket ad és vesz át. Mert anélkül a tárgyak üresek. Dobray Sarolta riportja.
„Olyan ez, mint a gyógyszer” – Így zenélnek együtt a Várkonyi Csibészek
„Ha ez nem lenne, semmi sem lenne.” Ezt mondják ezek a szép, Ózd környéki cigánygyerekek. Viszont ami most van, az nekik a minden. Mert négy önkéntes fiatalember kitalálta, hogy nemcsak beszél, hanem megteszi, amit tenni lehet: felemeli ezeket a gyerekeket a zenén keresztül, és reményt, célt, sőt, boldogságot ad nekik. Dobray Sarolta riportja.
A semmi ágán – A tanyák elfeledett emberei
A véletlen vezetett épp Polyákbokorra, és épp Mezei Andráshoz. Lehetne szinte bárki a szabolcsi bokortanyák eltűnő világából, vagy egyéb tájairól az országnak, a valóság másik feléből. Ő harmincnégy éve egyedül neveli értelmi fogyatékos lányát, a semmi legközepén. Rokkantnyugdíjat kapott, több okból – láb, gerinc, idegek. Azt elvették tőle. Kapott aztán némi segélyt. Az is elvették. Mindent elvettek, a semmiből. Dobray Sarolta riportja.
Úttalan utakon – A Diótörés Alapítvány főhadiszállásán jártunk
Egy nem reprezentatív felmérés szerint ma Magyarországon a hajléktalanok negyven százaléka részben vagy egészben állami gondozásban nőtt fel. A Diótörés Alapítvány húsz éve dolgozik ezekért a tizennyolc évesen utcára került srácokért. Kemény harc, néha kilátástalan, de mindig van miért. És sosem adják fel. Több ilyenre lenne szükség. Dobray Sarolta riportja.
Nekem nincs családom – Leon története, aki négyéves kora óta él különböző intézetekben
Leon. Négyéves kora óta él különböző intézetekben. Sokszor bántalmazták, jogtalanságok történtek vele. Csakhogy ő – rengeteg társával ellentétben – szóvá merte tenni ezeket. Másfél év speciális otthon lett érte a „jutalma”. Tinédzserként beadványok tömegét írta meg, a gyámhivatalt is beperelte, amiért hamis szakvélemények alapján bűnelkövetők és pszichiátriai betegek közé zárták. És nyert. Dobray Sarolta írása.
Béke a tornateremben – Egy kongói nindzsa története, aki Szabolcsban lelt otthonra
Az első kérdés: miért él egy kongói világbajnok kick-boxos tizennyolc éve Szabolcs megyében? Kilenc nyelven beszél, megjárta kommandósként a polgárháborút, testőrködött huszonnégy gyerekes milliárdosnál Dél-Afrikában, de leginkább harcművésznek mondja magát, a nindzsák ezeréves titka tudójának. Felly Manazya mehetne akárhova. De ő itt, Tiszavasváriban boldog, és kész. Dobray Sarolta írása.