Aktuális
Temperamentum meg két Rosenstein kell a konyhába – Interjú Rosenstein Tiborral és Róberttel
A húszéves, mára legendás hírű zsidó–magyar konyhát vivő Rosenstein étterem tulajdonosai és szakácsai Rosenstein Tibor és fia, Róbert. A konyhából kilépve, a munkát kicsit félretéve, egymás szavába vágva, egymás mondatait befejezve múlhatatlan szenvedéllyel meséltek ételekről, vendégszeretetről és a családjukról.
Álomházból valóság – Hoksz Attilánál, a Fölszállott a páva tavalyi köznségdíjasánál jártunk
Tehetség, és még valami… Ez az ízes szabolcsi tájszólással beszélő kisfiú határozott is, szerény is, és hozzá szokatlanul érett. Amikor átadtuk neki a nagy doboz szaloncukrokat, felcsillant a szeme. Szépen megköszönte, majd azonnal bevitte a szobájába, eltette őket a szekrénybe. „Majd karácsonykor vesszük elő…”, mondta.
Minél nagyobb a választási lehetőségünk, annál nehezebben döntünk?
Sokáig abban a hitben éltünk, minél több lehetőség közül választhatunk, annál elégedettebbek és boldogabbak leszünk. Valójában azonban éppen az ellenkezője igaz: minél több a lehetőség, annál nehezebben döntünk, és a végén kevésbé érezzük elégedettnek magunkat, mint amikor kevesebb opciónk volt. A túl sok lehetőség ugyanis csak lebénít, és döntésképtelenné tesz.
Advent a hajléktalanszállón
Fényes, fahéjillatú, reményekkel teli családok – adventi vásár jobbra. Fénytelen, illat- és remények nélküli magányosak – hajléktalanok balra. Hogyan is mondhatnánk nekik: „Boldog karácsonyt!”? Befér-e az advent a Máltai Szeretetszolgálat nappali melegedőjébe? Dobray Sarolta riportja.
Tévés kedvenceink: Bálint György
A dolgozószobában rengeteg könyv, a falakon sok kép a szívnek kedves lovakról, és az íróasztal mögött ott ül a mindig mosolygós Gyuri bácsi. Pedig szédül, valami nem jól van ma, de közelebb a százhoz ez már nem olyan nagy csuda. Aztán beszélgetünk, és győz a mosolygás, az élet, és a szédülés az interjú végére egészen elmúlik.
