Aktuális
„Csak egy ember vagyok, aki szereti a természetet” – Címlapinterjú Jane Goodall-lal
Jane Goodall-lal a Sziget Fesztiválon tartott előadása előtti találkozómra a „mzungu” feliratú pólómban mentem, ami szuahéliül azt jelenti: „fehér ember”, de azt is, hogy „valaki, aki folyton úton van”. Doktor Goodall a róla elnevezett intézet alapítója, az ENSZ békenagykövete nyolcvanöt évesen is háromszáz napot van úton egy évben. Oravecz Éva Csilla interjúja.
Az leszel, amit megeszel – Éhezés vs. elhízás világszerte
Míg a Földön nyolcszázhúszmillió ember éhezik, a világon előállított élelmiszerek egyharmada a kukában landol, mi, európaiak évente fejenként száz kiló ételt dobunk ki. Arra kevés lehetőségünk van, hogy ebéd után csomagot küldjünk az afrikai rászorulóknak, abban viszont segíthetjük őket, hogy maguknak termeljenek, ne a mi marháinknak. Jónap Rita és Pór Attila írása.
Külföldi sajátosságok, amikből szívesen összemixelnénk egy ideális világot
Egy utópisztikus világban az ember csak kiír egy tendert az országokra, majd az ajánlatokból a legszimpatikusabb szolgáltatásokat, vívmányokat kiemelve szépen összeállítja a saját személyre szabott országcsomagját. Ugyan ennek megvalósulására nincs lehetőség, mi azért összegyűjtöttük, milyen izgalmas „országszolgáltatásokból” mixelnénk össze álomvilágunkat. Sallai Kinga írása.
Véres kesudió és társai – A szuperélelmiszerek sötét oldala
Reggelire quinoa, müzli mandulatejjel, ebédre avokádós saláta, délutáni majszolnivalónak egy marék kesudió. Míg régebben nem is hallottunk ezekről az ennivalókról, mára megrendíthetetlen helyük van az úgynevezett szuperélelmiszerek listáján. Ugyanakkor mind több cikk hívja fel a figyelmünket arra, hogy miközben ezek a divatos alapanyagok a testünknek előnyére válnak, rohamos terjedésük számtalan hátránnyal jár. Mörk Leonóra írása.
Az anyai szív – Egy 26 éves és hihetetlenül erős édesanya története
Hogy miért írom le ezt a történetet? Az anyai szív miatt, ami mindennél nagyobb áldozatra képes. Nem vár jutalmat, viszonzást, türelmes, jóságos és nem féltékeny, akár Szent Pál himnuszában, pusztán csak van. Ez a szív azért dobog, hogy segítsen, még akkor is, ha rajta senki más nem segít. Hogy még mindig létezik, hogy nem fogyott el Boglárka szívéből, az kisebbfajta csoda. Rist Lilla írása.
Engem még nem talált meg senki – Egy nap az Elfogadás Sütöde csapatával
Van egy kicsi sütöde Monoron, a cigánytelep szélén. Cigány asszonyok sütnek ott, tiszta szívből, szeretettel, közmunkabérért, a Máltai Szeretetszolgálat szárnyai alatt. Milliószor álltak már úgy a monori piacon a süteményeikkel, hogy pár megvető pillantáson kívül semmit nem kaptak. Volt, hogy sírtak, de nem adták fel. Mert tudták, hogy nincs más út, a telepről ki, és önmagukba be. Dobray Sarolta riportja.
A közös alkotás varázsa – Interjú Vecsei H. Miklóssal és testvérével, Vecsei Kingával
Vecsei H. Miklósról azt gondolhatnánk, ismerjük, hiszen sikeres fiatal színész, rendező, önálló estje van, sok mindennel foglalkozik – és hát ott van A Pál utcai fiúk… Kingát, a húgát is beszippantotta a színház, bár ő főként a háttérben alkot, jelmez- és látványtervező. A testvérekkel Szegő András találkozott.