Október végén nemcsak a töklámpások és a gyertyák kerülnek elő, hanem a halloween körüli, lassan már hagyományosnak mondható felháborodás is. Évről évre parázs viták robbannak ki arról, miért kell nekünk ez az amerikai ünnep, és a bosszankodásból nemcsak a kommentmezők törzsközönsége, hanem időnként közéleti szereplők is kiveszik a részüket. Persze az, hogy a halloween gyökerei nem Amerikába, hanem az európai hagyományokhoz vezetnek vissza, maximum az ellentábor kommentjeiból köszön vissza.
Tökvicsori: így ijesztgették egymást a magyar gyerekek
Nemcsak az ünnep, de annak szimbólumává vált töklámpás ellen is sokan kikelnek (emlékezzünk a tavalyi haláltök esetére). Ők bizonyára lemaradtak róla, hogy Magyarországon már jóval azelőtt faragtak tököt, hogy a halloween egyáltalán megjelent volna a hazai ünnepi naptárban – anyai nagyanyám szótárában például gyerekkora óta szerepelt a tökvicsori.
A tökfaragás Magyarországon is régi népszokás volt, amely a modern halloween hazai elterjedésétől függetlenül létezett. A kifaragott, gyertyával megvilágított tököt tökvicsorinak vagy tökvigyorinak is nevezték. A szokást néprajzi leírások és egy 1955-ben, Győrladaméren készült fénykép is dokumentálják.
Volt, ahol egyszerű őszi gyerekjátéknak számított, máshol mindenszentekhez vagy halottak napjához kapcsolódott. Sőt, egy középkori magyar királyhoz is fűződik egy töklámpásos történet – igaz, az utóbbival akad néhány történelmi probléma.
Kapcsolódó: Halloweent, halottak napja és a mindenszentek – mi a különbség? Cikkünkből kiderül!
A magyar tökfaragás nem pusztán családi emlékekben vagy régi fényképeken maradt fenn. A Magyar Néprajz című tudományos összefoglaló VI. kötete a hagyományos gyermekjátékok között is számon tartja a töklámpás-készítést.
Már 1955-ben is faragtak tököt a magyar gyerekek: a győrladaméri felvétel évtizedekkel a Halloween hazai elterjedése előtt készült (Forrás: Fortepan / dr. Horváth Miklós)
A leírás szerint a gyerekek levágták egy nagyobb tök tetejét, kikaparták a belsejét, majd szemet, orrot és szájat faragtak a héjába. Amikor besötétedett, égő gyertyát helyeztek bele, a világító tököt pedig rúdra szúrták vagy a kerítés tetejére tették.
Bajzáth Mária Éva mesepedagógus néphagyományokat összegző gyűjtése szintén azt meséli el, hogy a világító tök, a tökvigyori és a töklámpás többféle elnevezéssel is előfordult a magyar hagyományban. A kifaragott tököket ablakba, ajtó elé vagy kerítésre helyezték, máskor ijesztgetésre használták. A szokás időpontja és formája vidékenként változott, de az biztos, hogy a tökfaragás elsősorban az őszi időszakhoz kapcsolódott, amikor a betakarítás után bőven akadt alapanyag, és egyre korábban sötétedett.
Kapcsolódó: A töklámpás csak egy volt a halottak napjához kapcsolódó régi szokások közül – a magyar néphagyomány ennél jóval különösebb hiedelmeket is őriz
A cél sokszor egészen egyszerű volt: jól megijeszteni a többieket. A tökvicsori tehát nem valamiféle ünnepélyes szertartás kelléke volt, hanem a falusi gyerekek és fiatalok szórakozásának része. A sötétben világító, vigyorgó vagy éppen fenyegető tökfejekkel egymást riogatták, és a tréfálkozásból olykor a legények és lányok sem maradtak ki.
A halottak napján is világítottak a töklámpások
A magyar töklámpásnak nem mindenütt kizárólag játékos szerepe volt. Egyes vidékeken mindenszentek és halottak napja környékén is készítettek faragott tököket. A szilágysági Tasnád környékéről például olyan néprajzi adat maradt fenn, amely szerint már a 20. század második évtizedében is használtak töklámpásokat a halottak napi világításkor. A kivájt tökbe gyertyát helyeztek, így védték a lángot a széltől, amikor a temetőbe indultak.
Ez a részlet különösen érdekes, mert megmutatja, hogy a töklámpásnak a magyar néphagyományban egészen eltérő szerepei is lehettek. Miközben az egyik faluban a gyerekek ijesztgetős játékának kelléke volt, máshol a halottak napi megemlékezéshez kapcsolódott. Azt ugyanakkor nem tudjuk pontosan, mikor és hogyan alakult ki a magyar tökfaragás szokása, és arra sincs bizonyíték, hogy közvetlenül az ír eredetű halloweeni hagyományból származna. A hasonlóság ettől még feltűnő: mindkét kultúrában készítettek sötétben világító, kifaragott arcú lámpásokat.
Salamon király töke: a legenda egy kis hibával
A magyar töklámpások történetéhez még egy Árpád-házi királyunk neve is kapcsolódik. A legenda szerint a 11. században élt Salamon királyt, aki trónviszályba keveredett unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval, Visegrádon tartották fogva. A történet úgy szól, hogy az őrök töklámpásokkal világították meg a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot.
A fények állítólag még a Dunán hajózók számára is láthatók voltak. Ehhez a történethez szokás kapcsolni a „fénylik, mint a Salamon töke” mondást is.
Csakhogy a legenda történeti hitelességével akad néhány probléma. Salamon valóban raboskodott Visegrádon, de a ma Salamon-toronyként ismert épület csak a 13. században épült, jóval az uralkodó halála után. Ráadásul a ma töklámpásokhoz használt, amerikai eredetű tökfélék is csak az Újvilág felfedezését követően jutottak el Európába.
Más tökféléket persze korábban is ismertek, a legenda azonban nem bizonyítja, hogy a magyarok már a 11. században töklámpásokat faragtak. A Salamon királyhoz kötődő történet így inkább a magyar mondavilág érdekes darabja, mintsem hiteles történelmi bizonyíték.
Honnan ered a halloweeni tökfaragás?
A ma ismert halloween-töklámpás története az ír és skót néphagyományhoz kapcsolódik. Maga a halloween is jóval régebbi az amerikai ünneplésnél: kialakulásában a kelta eredetű Samhainhoz kapcsolódó szokások és a keresztény mindenszentek előestéjének hagyományai egyaránt szerepet játszottak. Az ír néphagyományban azonban eredetileg nem a ma ismert narancssárga tököt faragták ki, hanem például tarlórépát.
A kifaragott zöldségekbe gyertyát vagy más fényforrást helyeztek, így készítettek különös, olykor ijesztő lámpásokat. A szokáshoz egy Jack nevű férfi története is kapcsolódik. A népmonda szerint Jack többször túljárt az ördög eszén, halála után azonban sem a mennyországba, sem a pokolba nem juthatott be.
Jack-o’-lantern, avagy a töklámpás
Arra ítéltetett, hogy örökké bolyongjon a sötétben, egy kivájt répába helyezett izzó széndarabbal világítva maga előtt. Innen ered a jack-o’-lantern, vagyis a Jack-lámpás elnevezés egyik népszerű népi magyarázata.
Az ír kivándorlók Észak-Amerikába is magukkal vitték a lámpáskészítés szokását. Ott a nagyobb méretű, könnyebben faragható tökök terjedtek el, és idővel ezek váltak a halloween legismertebb jelképeivé. A ma világszerte népszerű, jelmezes, édességgyűjtős halloween sok tekintetben valóban az amerikai kultúra közvetítésével jutott el hozzánk. A szokások története azonban jóval régebbre és több különböző európai hagyományhoz vezet vissza.
Legközelebb tehát, amikor valaki azon bosszankodik, hogy a tökfaragásnak semmi köze a magyar hagyományokhoz, és hogy az egész egy amerikai humbug, érdemes nekik mindezt elmesélni, és megmutatni az 1955-ös győrladaméri fotót.
Kiemelt kép: AI-generált illusztráció / OpenAI
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!