Tanja Gonggrijp holland diplomata 2026 szeptembere óta az Európa Tanács főtitkárhelyettese. Korábban Hollandia állandó képviselőjeként dolgozott a szervezetnél, és elnökként vezette az isztambuli egyezmény részes feleinek bizottságát, amely az egyezmény végrehajtásának nyomon követésében játszik fontos szerepet. Vagyis nemcsak a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés nemzetközi kereteit ismeri, hanem azt is, milyen nehézségekkel szembesülnek az országok az egyezmény gyakorlati megvalósításakor.
Tudna-e konkrét példát mondani arra, hogy milyen változást tapasztalna egy bántalmazó kapcsolatban élő magyar nő az isztambuli egyezmény ratifikálása után?
Sok országban látjuk, hogy javul a menedékházakhoz való hozzáférés, fejlődnek a segélyvonalak, képzettebbek az egészségügyi dolgozók, felkészültebbek a rendőrök, és folyamatosan javul a különböző szolgáltatások és az érintett szereplők közötti koordináció. Ez technikai kérdésnek tűnik, de rendkívül fontos.
A nőknek eléggé biztonságban kell érzeniük magukat ahhoz, hogy jelentsék a velük történteket, és ehhez az szükséges, hogy megfelelően fogadja őket a rendszer, hogy megkapják a szükséges szakmai támogatást, és hogy ne kelljen újra és újra elmesélniük ugyanazt a történetet, ami már önmagában is traumatikus lehet.
Mit tesz az egyezmény a gyerekekért?
Fontos eleme az egyezménynek, hogy kimondja, a gyerekek is lehetnek áldozatok. Arra törekszik, hogy a gyerekek megtanulják: joguk van a biztonsághoz, és egy bántalmazó kapcsolat nem tekinthető normálisnak. Válás esetén is a gyermek mindenek felett álló érdeke kell, hogy központi szerepet kapjon.
Most a ratifikációról beszélgetünk, ami nagyon fontos elérendő cél. De mi jön utána? Milyen konkrét lépésekre van szükség ahhoz, hogy az egyezmény ne csupán jogi kötelezettségvállalás maradjon?
Tanja Gonggrijp, az Európa Tanács főtitkárhelyettese szerint az isztambuli egyezmény életeket menthet, de a nők elleni erőszak megelőzéséhez a hatóságok és a segítő szakemberek együttműködésére is szükség van (Forrás: Falus Kriszta / Nők Lapja)
Először is le kell szögeznünk, hogy egyetlen ország sem a nulláról indul. Már léteznek nőket, lányokat védő jogszabályok, intézmények. Meg kell vizsgálni a jelenlegi helyzetet, és értékelni, mi működik jól és hol van lehetőség a fejlődésre, aztán párbeszédet kezdeni a szakértők, az Európa Tanács és a kormány között.
Kapcsolódó: Van, aki túl későn kap segítséget – Így működik a távoltartási végzés a gyakorlatban
További fontos lépés aktív együttműködést kialakítani más országok szakértőivel, az egyezmény monitorozási rendszerén keresztül. És a leglényegesebb és egyben legnehezebb a különböző hatóságok közötti együttműködés megteremtése.
Ön szerint mi a kulcsa annak, hogy a különböző hatóságok és szakemberek együtt tudjanak működni?
Azt hiszem, először is a felismerés, hogy erre szükség van. Aztán pedig az információáramlás, természetesen az adatok védelmének biztosítása mellett.
Az is elengedhetetlen, hogy a szakemberek megfelelő információkkal, adatokkal rendelkezzenek, tudniuk kell, mi történik a valóságban. Részt vettem egy találkozón, amelyen brit rendőrök osztották meg a tapasztalataikat. Az Egyesült Királyságban minden nőgyilkosság után visszatekintenek az esetre, olyan mintázatokat próbálnak keresni, amelyek segítenek megérteni, mi vezetett odáig.
Itt írhatod alá az isztambuli egyezmény ratifikálását kérő petíciót
Tudna olyan országot említeni, amely jó példa lehetne Magyarország számára?
Óvatosan fogalmaznék, mert minden ország más helyzetből indul, és más fejlődési folyamatokon megy keresztül. Van, amely a jogszabályok módosítása terén a legaktívabb, máshol inkább a szolgáltatások fejlesztésére vagy a szakemberek képzésére összepontosítanak. De például Spanyolországra gyakran úgy tekintünk, mint olyan országra, amely jelentős előrelépést tett. Azt remélem, hogy egy napon Magyarország is olyan példává válhat, amelyet más országok követhetnek, legalább bizonyos területeken.
Hogyan ösztönözné a magyar döntéshozókat arra, hogy ratifikálják az egyezményt?
Van egy jelmondatunk: „Az isztambuli egyezmény életeket ment.” És ez igaz. Szó szerint életeket menthet, hiszen segíthet megelőzni, hogy az erőszak eljusson odáig, hogy a legsúlyosabb módon, nőgyilkosság formájában nyilvánuljon meg. De az egyezmény másképp is hat: egészségesebbé teszi a társadalmat, jobbá teszi az életminőséget. Szerintem ezt kell észben tartanunk.
Dudics Emese, a Nők Lapja újságírója Tanja Gonggrijppel, az Európa Tanács főtitkárhelyettesével beszélget az isztambuli egyezményről és a nők elleni erőszak megelőzéséről (Forrás: Falus Kriszta / Nők Lapja)
Még mindig sok félreértés övezi az egyezményt. Melyek a leggyakoribbak?
Olykor politikai vagy ideológiai egyezményként tekintenek rá, pedig nem az. Azt látjuk, hogy bizonyos szavak használata heves reakciókat válthat ki. Én azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez az egyezmény a nők és a lányok elleni erőszak megelőzéséről szól. Ez az a cél, amelyért dolgozunk.
Kapcsolódó: A rejtett agysérülés-járvány, amit a családon belüli erőszak okoz
Az egyik szó, amelyre az előbb gondolhatott, a „gender”. Az a benyomásom, hogy sokan nem is igazán értik ezt a szót, az egyezmény viszont, úgy tűnik, fontosnak tartja, hogy használja ezt a kifejezést, miért?
Tudjuk, hogy a nők elleni erőszak gyökere az egyenlőtlenségben rejlik. Amikor egyenlőtlenségről beszélünk, nem csupán a férfiak és nők közötti biológiai különbségekre gondolunk. Arról is szó van, hogyan gondolkodunk a férfiak és a nők társadalmi szerepeiről, mit várunk el tőlük, és milyen sztereotípiák élnek a fejünkben velük kapcsolatban.
Ezek a sztereotípiák tovább erősíthetik a férfiak és nők közötti hatalmi egyenlőtlenségeket. Ez az, amire a gender kifejezés utal.
Meggyőződésem – és az egyezmény is erre az elgondolásra épül –, hogy ha a kormányok és a hatóságok jobban megértik az egyenlőtlenség társadalmi vonatkozásait, akkor felkészültebben tudnak olyan intézkedéseket hozni, amelyek hasznosak lehetnek például az oktatásban és más területeken. Ezt a tágabb összefüggést is figyelembe kell venni ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk foglalkozni a kérdéssel, és megfelelő eszközökkel rendelkezzünk az erőszak megelőzéséhez, valamint a nők védelméhez.
Mi a szerepe a férfiaknak a megelőzésben?
Rendkívül fontos a szerepük. A gyakorlatban ezt szülőként is képviselem. Két fiam van, és sokat beszélgetek velük ezekről a kérdésekről, mert a fiúk és a férfiak kulcsszerepet játszanak bizonyos viselkedésformák és gyakorlatok megváltoztatásában, és sokat tehetnek azért, hogy az egyenlőség és a tisztelet szemlélete jobban elterjedjen. Ehhez mindannyiunk együttműködésére szükség van.
Mit gondol a női magazinok összefogásáról? Nagyon büszke vagyok arra, hogy én is a részese lehetek.
Szerintem rendkívül hasznos, amit csinálnak. Lehetőség arra, hogy bevigyük ezt a témát az emberek nappalijába, hogy olvassanak róla, és a mindennapi életük részévé váljon. Hiszen nagyon sok ember mindennapi életének már most is része.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy világszerte minden harmadik nő átél valamilyen erőszakot élete során, beleértve a szexuális vagy a családon belüli erőszakot is. Sok nő egyedül marad a nehézségeivel. Nagyon fontos, hogy olvashassanak erről, és tudják, nincsenek egyedül. Az is szükséges, hogy mások is jobban megértsék, milyen következményekkel jár az erőszak a nőkre, a gyerekekre és az egész társadalomra nézve.
Ezért fontos, hogy önök most ilyen sok emberhez eljutnak. Akár azokhoz is, akik egyébként nem követik a témával kapcsolatos politikai vagy jogi vitákat. Végül pedig ez az egész arra is lehetőséget ad, hogy hangot kapjanak a túlélők, és ha szeretnék, elmondhassák a történetüket.
A kezdeményezésünk a női szolidaritásról is szól, amit érdemes lenne minél többször gyakorolnunk.
Ez rendkívül fontos. Azt szoktuk mondani, hogy a nők közötti szolidaritás minden akadályt képes ledönteni. Olyan időkben, amikor a politikai nézetkülönbségektől kezdve a társadalmon belüli eltérésekig sok gát emelkedik köztünk, különösen fontos az ilyen összetartás.
Volt olyan személyes élménye, ami hatott a munkájára?
Sok alkalommal találkoztam túlélőkkel. Az egyik gyakori kérdés, ami felmerül a kívülállókban, az az, hogy egy bántalmazott nő miért marad, miért tér vissza a kapcsolatba. A túlélőkkel folytatott beszélgetéseim során kezdtem jobban megérteni az okokat, amelyek persze különbözőek lehetnek.
És azt hiszem, nem is annyira azt kellene kérdeznünk magunktól, hogy egy bántalmazott nő miért ment el vagy miért jött vissza, hanem azt, hogy hogyan teremthetjük meg azokat a körülményeket, amelyek között eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy meghozhassa a számára megfelelő döntést.
Hová fordulhat segítségért, akit bántalmazás ér?
Ha te vagy valaki a környezetedben párkapcsolati, családon belüli vagy szexuális erőszak áldozata, az alábbi szervezetektől kérhet segítséget.
- Közvetlen veszély esetén: hívd a 112-es segélyhívót.
- OKIT – Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat: 06 80 20 55 20. A nap 24 órájában, ingyenesen hívható Magyarországról. Kapcsolati erőszak esetén segítséget nyújtanak, és szükség esetén a biztonságos elhelyezés megszervezésében is közreműködnek. okit.hu
- NANE Egyesület segélyvonala: 06 80 505 101. Ingyenes, anonim segítség bántalmazott nőknek, valamint az érintettek hozzátartozóinak és segítőinek. Hétfőn, csütörtökön és pénteken 18–22, kedden 10–22, szerdán 12–16 óra között hívható. Szerdán 16–18 óra között online chatsegély is elérhető. nane.hu
- PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 80 80 81. Ingyenes, anonim jogi segítség a nők elleni erőszak érintettjeinek. Telefonos ügyelet szerdán 16–18, csütörtökön 10–12 óra között. E-mail: jog@patent.org.hu. patent.org.hu
- Áldozatsegítő Vonal: 116 006. A nap 24 órájában, ingyenesen hívható. Bűncselekmények áldozatainak nyújt tájékoztatást az elérhető jogi, érzelmi és gyakorlati segítségnyújtási lehetőségekről. Áldozatsegítő Központok
A segítségkéréshez nem szükséges megvárni, amíg a bántalmazás fizikai erőszakká fajul. Akkor is érdemes szakemberhez fordulni, ha valaki bizonytalan abban, hogy amit átél, bántalmazásnak számít-e.
Itt írhatod alá az isztambuli egyezmény ratifikálását kérő petíciót
Biztonságot minden nőnek (Forrás: Falus Kriszta / Nők Lapja)
Fotók: Falus Kriszta / Nők Lapja
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!