Tele van a közösségi média AI-val generált képekkel: ilyenek lettünk volna a nyolcvanas években. Mennyi energiát és vizet igényel a képgenerálás, és számít-e egyáltalán, ha csak egyetlen vicces képet készíttetünk magunkról?

Néhány napja tele van a közösségi média olyan képekkel, amelyeken ismerőseink hirtelen visszarepültek a nyolcvanas-kilencvenes évekbe. Dús, hullámos lobonc, korabeli smink, farmerdzseki, iskolai évkönyvbe illő portré: csak fel kell tölteni egy fotót, utasítani a mesterséges intelligenciát, és már kész is a felismerés, hogy „jé, ilyen lettem volna 1987-ben”.

Ártatlan szórakozásnak tűnik. És egyetlen kép valóban nem fogja felborítani a Föld klímáját. A gond inkább azzal kezdődik, amikor ugyanazt az ártatlan szórakozást egyszerre emberek milliói űzik.

Az AI nem a felhőben lakik

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a digitális világra, mintha az valahol a semmiben létezne. Pedig amikor megkérünk egy mesterséges intelligenciát, hogy írjon nekünk egy verset vagy készítsen belőlünk nyolcvanas évekbeli tinédzsert, nagyon is valóságos gépek kezdenek dolgozni. Szerverek számolnak, adatközpontokat hűtenek, mindehhez pedig áramra és sok esetben vízre is szükség van.

Kapcsolódó: Erin Brockovich új harca az MI adatközpontok ellen – Miért építik őket titokban?

Hogy pontosan mennyire?

Itt kezdődik a nagy talány, hiszen nincs olyan általánosan érvényes szám, hogy „egy ChatGPT-kép ennyi áram és ennyi víz”. A fogyasztás függ a használt modelltől, a hardvertől, a kép méretétől és számos más tényezőtől. Ezért érdemes fenntartással kezelni az interneten terjedő látványos állításokat arról, hány pohár vizet „iszik meg” egyetlen AI-kérés.

Azt viszont tudjuk, hogy a képgenerálás jóval számításigényesebb lehet az egyszerű szöveges feladatoknál.

Egy több mint kétszáz AI-modellt vizsgáló kutatás szerint a vizsgált feladatok között a képgenerálás volt az egyik leginkább energiaigényes.

Összehasonlításképpen: a Google 2025-ben azt mérte, hogy egy átlagos Gemini-szöveges kérés 0,24 wattóra energiát igényelt. Ez nagyjából annyi, mint amennyit egy modern tévé kilenc másodperc alatt fogyaszt. A vízigénye pedig mindössze 0,26 milliliter, körülbelül öt csepp volt. Fontos: ezek szöveges kérések, nem képgenerálások, és a Google saját rendszerére vonatkozó adatok.

mesterséges intelligencia képgenerálás adatvédelem

Az AI korszakban is meg kell tanulni, hogy a digitális fogyasztás is fogyasztás

Cseppekből tenger: áramzabáló a mesterséges intelligencia

Vagyis egyetlen prompt miatt nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk. A méretek azonban egészen máshogy festenek, ha több százmillió ember használja naponta az AI-t, és egy-egy divathullám miatt ugyanazt a képet újra és újra legeneráltatjuk. Még egyet, mert ezen nem hasonlítok magamra. Még egyet frufruval. És nézzük meg, milyen lennék fiúként is.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világ adatközpontjai 2024-ben mintegy 415 terawattóra villamos energiát fogyasztottak. Ez a világ teljes áramfogyasztásának körülbelül másfél százaléka. 2030-ra az adatközpontok fogyasztása az előrejelzés szerint 945 terawattórára, vagyis több mint a duplájára emelkedhet. Ez valamivel több, mint amennyi áramot ma egész Japán használ el. A növekedés legfontosabb hajtóereje az AI terjedése.

Persze nem minden ebből elhasznált kilowattóra megy arra, hogy valaki megnézze, hogyan festett volna 1985-ben. A mesterséges intelligencia segíthet orvosi kutatásokban, oktatásban, tudományban, munkában – és még abban is, hogy bizonyos feladatokat kevesebb erőforrással végezzünk el.

Éppen ezért érdemes feltenni magunknak a némileg régimódinak ható kérdést: attól, hogy valamit megtehetünk, feltétlenül meg is kell tennünk?

Inkább menjünk vissza a valódi világba

Persze azért néha elcsábul az ember. A technológia ráadásul rohamosan energiahatékonyabbá válik: a Google szerint egyetlen év alatt 33-szorosára javult saját rendszerének egy szöveges kérésre jutó energiahatékonysága.

De a digitális fogyasztás is fogyasztás. Talán ezt (is)kellene megtanulnunk az AI-korszakban.

És akkor jöjjön még egy kis ünneprontás. Az a nő a képen, akinek tökéletes a bőre, hatalmas a haja, és úgy néz ránk 1987-ből, mintha tényleg ott lett volna, soha nem létezett. Semmi köze ahhoz, akik voltunk, vagy akik lehettünk volna a nyolcvanas években.

Mi viszont létezünk. Ezért – igen, ez is régimódi tanács – energiánkat (mind a sajátunkét, mint a bolygóét) inkább fordítsuk valódi élményekre. És ha belefér, fotózzuk le!

Kapcsolódó: Valódi vagy mesterséges? Így ismerheted fel a deepfake videót

Kiemelt kép: AI

Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!