Míg sokan úgy gondolják, egy gyereket a családban egy férfi és egy nő nevelje, a kisgyerekek intézményi gondozását mégsem szívesen bíznák férfiakra. Vajon mi az oka annak, hogy egyesek rosszallóan néznek azokra a férfiakra, akik bölcsődében, óvodában szeretnének elhelyezkedni? Hogyan fogadják itthon a szülők, nagyszülők és a gyerekek az óvóbácsikat? Mik a nehézségek, és mik azok az örömök, amik minden nyűgöt feledtetnek?
Három gyerekre egy nevelő
Nemrégiben Oslóban látogattam meg a két kisgyerekes húgomat. Amikor egyik reggel elkísértem őt leadni a csemetéket az óvodába, bölcsődébe, meglepve tapasztaltam két dolgot. Az egyik: a gyerekekre viszonylag sok nevelő jutott, a helyi szabály szerint a kicsiknél három gyerekre van egy gondozó, három év felett pedig hat gyerekre egy. A másik: üdítően sok köztük a férfi.
Norvégiában kiemelten fontosnak tartják, hogy férfiakkal is feltöltsék az óvodai, iskolai munkahelyeket.
Míg a kilencvenes években az állománynak még csak 3 százaléka volt férfi, ma a norvég óvodai szakemberek 9-10 százaléka az, és cél, hogy ez felmenjen 20-25 százalékra. Hiszen nem jó, ha a gyerekek 10-12 éves korukig csak nőkkel vannak körbevéve, kellenek a férfi minták is.
Gyanakvó tekintetek
Balázs Svédországban él, ahol szintén teljesen megszokott és szeretett az óvóbácsik jelenléte, népszerű műfaj a szülők és a gyerekek körében. Egyedül egy magyar ellenvéleménnyel találkoztak, az illető olyan megjegyzéseket tett publikus fórumokban, hogy neki „mindig gyanús, ha egy férfi óvodai dolgozó lesz”.
Kellenek a férfi minták gyerekkorban, ezért is jó, ha vannak férfi pedagógusok az óvodában (Fotó: Getty Images)
Júlia Németországban neveli két kisfiát, mindkettejüknek volt óvóbácsija – huszonéves fiatalemberek. „Nem véletlenül keveredtek oda, szeretik csinálni” – meséli. Zsófi egy németországi óvodában dolgozott egy időben, ahol voltak harminc alatti férfi kollégái is.
„Nagyon jót tett a csapatnak, és a gyerekeknek is.”
Szerinte legfeljebb az anyagiak terén jelenthet ez nehézséget, mivel nem igazán lehet vele jól keresni, egy férfitól pedig talán jobban elvárják a családfenntartó szerepet is. Ezzel együtt hozzáteszi, Passauban, ahol élt, rengeteg hagyományosan férfiasnak tartott munkát végeztek nők is – volt teherautósofőr, festő-mázoló is. „Jó, ha mindenki csinálhatja azt, amihez kedve van.”
Magyar óvodai helyzet
Ma már Magyarországon is elterjedőben vannak az óvóbácsik, a terézvárosi Játékvár óvodában öten is dolgoznak, ám még mindig vannak falak, amiket át kell e téren törni. Egy ismerős magyar óvónő mesélte, hozzájuk is jelentkezett férfi kolléga, de nem tudtak megbarátkozni a gondolattal, hogy a szakmát férfi is képviselheti, végül kifúrták maguk közül. Kata is hasonló élményéről számolt be, igaz, tizenévvel ezelőttről: a lánya óvóbácsiját nem tűrték meg maguk között a kolléganők.
Ágnes 14 éves fia is nagy pofont kapott, amikor az érdeklődésének megfelelően akart volna szakmát választani. „A nagyfiam mindig is szeretett a kicsikkel törődni, a bölcsiben és a játszótéren is, igazi tyúkanyó típus. Így magától értetődő volt, hogy kisgyermeknevelő szakon tanul tovább. Fel is vették a kiválasztott iskolába, majd két nappal az értesítő kézhezvétele után felhívtak az iskolából, hogy az igazgató úr megvétózta a döntést.
Azt mondta, fiút nem vesznek fel erre a szakra, ott ugyanis pelenkázni is kell a kicsiket.
Azt tanácsolta, hogy válasszon másik szakot.” Ágnes fia most általános ápolónak tanul, és reménykedik, hogy mire kézhez veszi a képesítéséről szóló papírját, változnak a szemléletek is idehaza.
Boldi bácsi, a népszerű óvóbácsi
Boldi bácso munka közben
Vannak nagyon jó hazai példák is. Vikiék óvodájában is van férfi nevelő, aki „szebben fon hajat, mint bármelyik anyuka”. De a témában megkerestem Boldi bácsit is (a kérésére használom ezt a nevet), akiről már gyerekkorában lehetett tudni, hogy ért a kisebbekhez. Amikor leérettségizett, az anyukája javasolta neki: jelentkezzen óvodapedagógus szakra.
„Talán mondanom sem kell, hogy miket kaptam ezért a tanáraimtól, osztálytársaktól, barátaimtól, idegenektől, vagy akár a család többi tagjától. Jöttek a pedofilos »poénok«, hogy én minek akarom ezt csinálni, férfiként az lenne a dolgom, hogy családfenntartó legyek, pedagógusnak lenni luxus, mert így majd a páromnak kell engem eltartania.”
2020 óta dolgozik óvóbácsiként a 13. kerületben. A szülők alapvetően mindig jól fogadták, inkább a nagyszülők arcán látott néha döbbenetet. „De rajtuk sem azért, mert férfi vagyok, hanem inkább a tetoválásaim miatt.” (Amelyek egyébként szándékosan gyerekbarátok.)
Ez is érdekelhet: Szigorú, megengedő vagy játszva tanító óvoda? – Vekerdy Tamás erre szavazna
Boldi bácsi úgy érzi, jól kommunikál a gyerekekkel, szülőkkel, kollégákkal egyaránt, illetve mindig szán időt minden szülőre, hogy átadja nekik a fontos információkat a gyerekükkel kapcsolatban, akár minden egyes nap. Talán ennek is köszönhető, hogy a jelenlegi munkahelyén már kifejezetten kérték a szülők, hogy hozzá kerüljenek a gyerekek. A népszerűsége azonban kihívásokkal is jár.
„Az udvari idő alatt a gyerekek java része hozzám jön oda, ha valami gondja van, még akkor is, ha nem az én csoportomba jár és ott van a saját pedagógusa is. Ezen jókat szoktam kacagni, de egy idő után fárasztó tud lenni, ha 20 másodpercenként megjelenik valaki »Boldibácsizni«. Egyértelműen más a tekintélyem, de azt kifejezetten utálom, hogy ezáltal a mumus is én lettem, és azzal próbálják a másik csoportban a gyereket fegyelmezni, hogy »akkor mész Boldi bácsihoz«.”
Úgy véli, az óvoda a való élet leképezése, kell ott is a férfi minta. „Sok gyerek apa nélkül vagy ritkán látott apával nő fel, nekik én adhatom meg a mindennapi, stabil pontot.” Más területen is szeretne jó mintával szolgálni. Ő nem szereti azt a gyakorlatot, hogy a felnőttek felülről irányítják a gyerekeket, jobban kedveli az azonos szemmagasságot. „Szerintem fontos, hogy felelősségteljes felnőttekként is, akik tanítjuk, fejlesztjük, neveljük a gondjainkra bízott gyerekeket, azért megmaradjunk egy picit mi is gyereknek. Csak így lehetünk hitelesek.”
Életre nevelés
Azt szereti a munkájában, hogy igen változatos, minden nap mások a problémák, a helyzetek, mindig tanulhat valami újat. Amellett jó látni, hogy a munkájának van eredménye. „Elképesztően büszke tudok lenni a csoportomba járó gyerekekre, ahogy látom őket egyre magabiztosabbá válni, és kinyílni a világra – nekem igazából ez a fő célom.”
Szentül hisz benne, hogy humorral szinte mindent meg lehet oldani, a nevetés náluk mindennapos gyógyír.
„De ami talán a legfontosabb nekem, az a kritikai gondolkodás megalapozása, már ebben a korban. Szeretném elérni, hogy ne fogadjanak el mindent gondolkodás nélkül, merjenek kérdezni, megkérdőjelezni dolgokat, és lássák meg az ok-okozati összefüggéseket.
Nálam más a prioritás, mint a klasszikus sémáknál: számomra sokkal fontosabb, hogy a gyerekek nyitottak és adaptívak legyenek, mint az, hogy pontosan hány dalt vagy verset tudnak kívülről az év végén. Persze az utóbbi is számít, de az életre nevelni őket sokkal izgalmasabb feladat.”
Tradíció vs. újhullám
Abból neki is vannak nehézségei, hogy Magyarországon egy tetovált óvóbácsi a modern nézeteivel még mindig elég formabontónak számít. „Ebből azért adódnak ütközések. Szerencsére a közvetlen kollégáimmal nagyon egy hullámhosszon vagyunk, maximális köztünk a szakmai és emberi bizalom, nyitottak az ötleteimre is.
A súrlódások inkább a többi csoport kollégáitól jönnek. Sokszor találkozom ellenállással is a tágabb környezetben, amikor valami újat próbálok bevinni. Én igyekszem folyamatosan naprakésznek lenni a nemzetközi trendek alapján, és szeretem adaptálni azokat a módszereket, amiket magaménak érzek, vagy amikről látom, hogy működhetnek nálunk.”
Bár vesződséges örökösen falakat bontani, és megküzdeni a megszokásokkal egy alapvetően konzervatív rendszerben, de úgy véli: pont a gyerekek miatt muszáj és meg is éri. Hiszen ha nyitott gondolkodást kér tőlük, akkor neki is példát kell ebben mutatni, még akkor is, ha ez máshol néha ellenállásba ütközik.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!