Az apai ágon magyar származású svájci író arisztokrata felmenői a 1950-es évek végén menekültek el Magyarországról Svájcba. A családi anekdoták és a magyarországi látogatások kicsi korától felcsigázták az írót, aki mindig is tudta, hogy kezdeni szeretne valamit az ősei izgalmas történetével, de csak kamasz korában született meg a Lázár (Scolar Kiadó) első verziója.
Az, amit ma a kezünkben tarthatunk a családregény ötödik változata és 2025-ben jelent meg németül. Ahogy egy korábbi New York Times interjúban fogalmaz Biedermann, csak a végső verzióban kapott a regény fikciós elemeket, olyan álomszerű, kicsit elvont színezetet, amitől végül szerintem kivételes, egyedi hangvételű lett az alkotás.
Az első hatvan oldalon kifejezetten izgalmas volt a szellemi játék, hogy kitaláljam, mi lehet igaz és mi fikció, mert voltak benne egyértelműen álomvilágot idéző részek, és olyanok is, amelyek viszont az olvasó fantáziájára voltak bízva: el akarjuk hinni vagy sem. Aztán rájöttem, el kell engedni a találgatást, mi korhű leirat és mi mese – csak élvezzem a regény hangulatát. Mulassak a be-beszúrt, kifinomult humorú megjegyzéseken, és vigyem magammal azokat a gondolatokat, amelyekről még sosem olvastam magyar arisztokraták kapcsán.
A kastély, ami megvéd és elszigetel
Nelio Biedermann a Könyves Magazinnak adott interjúban elárulta, főként a nagymamája és nagybátyja elbeszélésből ismerte meg a nemesi felmenőinek történetét, valamint alapos kutatást végzett magyarországi látogatásai alatt. Kutatás közben tudta meg például azt is, hogy a család évekig bújtatott a kastélyban egy jezsuita papot.
A Monarchia biztonságában élő bárói család története a 20. század elejéig nyúlik vissza. Ízelítőt kapunk abból, hogy az ékszerkereskedelemből élő dunántúli, nemesi család idillinek tűnő élete milyen egyhangú és ingerszegény volt akkoriban – persze csak az asszonyoknak és a gyerekeknek, mert a báró élvezte mozgalmas életét, utazgatott, kereskedett, szeretőt tartott.
A családi kastély, ami a Lázár család történetének visszatérő színhelye. A Waldschloss kastély ma is létezik.
A történetben szinte főszereplővé válik a hévízi családi kastélyt körülvevő erdő – a természet közelsége és az erdő rejtelmei visszatérő motívum. Nem nehéz elképzelni, hogy egy olyan gyerek életében, aki a szülein, testvérén kívül csak a dadusával és a házi tanítójával érintkezik, milyen elszigetelt életet élhetett.
Van is erre egy utalás a könyvben: amikor kitör a világháború, a nemes ifjú szembesül vele, hogy csak a Monarchia területéről, történetéről rendelkezik ismeretekkel a privát tanítójától, Európáról nem. A fiatalt a bentlakásos iskolában kortársai világosítják fel a háború történéseiről.
A regény főszereplőjének, Lázár Lajosnak az apja még kiélvezhette a bárói címmel járó előnyöket és előjogokat, de abba is betekintést kapunk, hogy a nagymama báróné már közel sem volt ilyen kiegyensúlyozott. Sőt, Lázár Lajos nagybátyja is mentális problémákkal küzdött, a gyerekek pedig árnyékokkal barátkoztak gyerektársaság híján, a kitalált rémképek, lidércek a hétköznapjaik részei voltak.
Anschluss és szembenézés a múlttal
Az első világháború lesújtó lezárása, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, majd az Anschluss rendesen megtépázta a családot. A két világháború közötti időszak a családra nézve nem telt túl fényesen, romantikus szerelmi évődéssel, a béke hamis illúziójával telik el néhány év. A báró ugyan nem akart beállni sehova, mégis sikerül a rossz oldalt választania. Aki szeretné megtudni, mi szárad a báró lelkén, kénytelen lesz elolvasni a regényt.
Ez is érdekelhet: Ilyenek voltak az első világháborús hétköznapok
Olvasás közben éppen azon gondolkodtam, vajon a Biedermann család mit szólt ahhoz, hogy Nelio nem szépítette Lázárék morális felelősségét. A családfő komoly erkölcsi dilemma közepén találja magát, és úgy tűnik a történetből, nem volt olyan nehéz számára a rossz oldalra állnia.
A szerző egy interjúban elárulta, hogy az édesapja először fel volt háborodva, hogy nem is az ő családjukról szól a regény, majd amikor a szülő lecsillapodott, és újra elolvasta a könyvet belátta, hogy valóban róluk szól. Nem lehetett könnyű szembenézni a múlttal, és nagy bátorságra, elszántságra, művészi érzékenységre vall, hogy a fiatal író mégis ilyen tárgyilagosan tudta szavakba önteni azt, amit a családja magával hurcol.
A 20. század mételye nemesi szemmel
A regény 2025 szeptemberében jelent meg Németországban, ahol azonnal elsöprő sikert aratott, fél évig bestseller volt. Azóta 26 nyelvre fordították le a regényt, és szerzőjét többen Thomas Mannhoz, a Lázárt pedig a Buddenbrook házhoz hasonlították. A Süddeutsche Zeitung kritikusa például „epikusnak, tragikusnak, traumatikusnak, viharosnak, melankolikusnak és rendkívül romantikusnak” aposztrofálta a regényt.
Ez nagyjából összefoglalja azt, hogy a bárói gazdagságból a társadalom aljára süllyedni, mivel jár.
Ahogy fordult a kocka, a család néhány éven belül ugyanolyan földönfutóvá vált, mint azok, akiknek üldöztetésében segédkeztek. A családot hasonló megrázkodtatások érik, amiktől ők sokáig védve voltak, és amit az egész nemzet elszenvedett évtizedeken keresztül.
Lázár Lajos lányától, Évától hangzik el két fontos gondolat a könyv vége felé. A fiatal lány rájön, hogy a falusi földművesek – akik között a kisemmizés után élnek és dolgoznak –, vele ellentétben elégedettek, boldogok, hiszen közvetlen kapcsolatuk van a természettel, és sosem volt semmijük, amit elveszíthettek volna. A másik, hogy a menekülésük közben szembesül tragikus sorsokkal, és szégyelli, hogy ember.
Az író – és természetesen a fordító, Fodor Zsuzsa – érdeme, hogy tárgyilagosan, szinte érzelemmentesen tudott nagyon fontos felismeréseket megfogalmazni. Olvasóként egyszerre vagyunk bennfentesek az arisztokraták világában és kívülállók.
Ahogy az író mondta, a meseszerű, mágikus elemek kellettek ahhoz, elválassza a valóságot a fikciótól, a tragédiát a romantizált nosztalgiától. Pont ennek a vékony mezsgyének köszönhető, hogy a Lázár élvezetes, nem tömény és letargikus, hanem egy olyan írói bravúr, amihez egyaránt kellett mérhetetlen merészség, tehetség és kellő időbeli távolság a 20. század embertelenségétől.
Ez is érdekelhet: 5 klasszikus új kiadásban, ami annyira kell most nekünk, mint a levegő
Kiemelt kép: Ruben Hollinger/Nők Lapja/ Canva
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!