- Mit jelent a magaspipacs-szindróma?
- Gyakran irigység és bizonytalanság húzódik meg a háttérben.
- Egyet jegyezzünk meg: nem velünk van a baj, ha így viselkedik az ismerősünk, barátunk!
Mindannyian vágyunk arra, hogy a barátaink velünk együtt örüljenek a sikereinknek. Hogy támogassanak, büszkék legyenek ránk, és velünk ünnepeljenek.
Előfordul, hogy amikor előrelépünk, fejlődünk, vagy egyszerűen csak jól alakulnak a dolgaink, valaki a környezetünkben hirtelen megváltozik. Kritikussá válik, távolságtartó lesz, vagy finoman elkezd leértékelni bennünket. A pszichológiában magaspipacs-szindrómaként ismerik ezt a jelenséget.
Mi az a magaspipacs-szindróma?
A kifejezés – ahogy azt a Psychology Today című szaklapban olvashatjuk – egy egyszerű metaforából indul ki: ha egy mezőn kiemelkedik egy virág, azt levágják, hogy minden egyforma magas legyen. Ugyanez történik társas helyzetekben is.
A magaspipacs-szindróma azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak kritizálni, visszahúzni vagy akár szabotálni azokat, akik kiemelkednek a többiek közül. Nem feltétlenül rosszindulatból, sokkal inkább saját bizonytalanságuk miatt.
Amikor valaki más sikere szembesít bennünket azzal, hogy mi hol tartunk, az kényelmetlen érzéseket kelthet. És nem mindenki tud ezzel éretten megküzdeni.
Nem csak a munkahelyen jelenik meg
Bár gyakran a munkahelyi versengés kapcsán beszélünk róla, a magaspipacs-szindróma legalább ennyire jelen van a barátságokban is.
Gondoljunk csak bele: hosszú ideig egy szinten mozgunk valakivel, majd az egyikünk előrelép. Új kapcsolat, új munka, nagyobb siker, több önbizalom. Ez a változás felboríthatja az addigi egyensúlyt és kapcsolati dinamikát.
A másik fél ilyenkor nem mindig tud velünk együtt növekedni. Ehelyett megpróbál visszahúzni bennünket oda, ahol számára még komfortos a helyzet.
Miért nevezik magaspipacs-szindrómának, ha egy barát nem tud örülni a sikereinknek?
Árulkodó jelek, amik feltűnhetnek
A jelenség ritkán látványos. Sokkal inkább apró, nehezen megfogható jelekből áll össze.
- Lehet, hogy a barátunk rendszeresen kritizál minket, amikor valami újba kezdünk.
- Vagy bagatellizálja az eredményeinket, mintha azok nem is lennének olyan jelentősek.
- Passzív-agresszív megjegyzéseket tesz,
- vagy egyszerűen eltávolodik, amikor jól mennek a dolgaink.
Ezek a reakciók gyakran nem rólunk szólnak, hanem arról, hogy a másik mit él meg közben.
Mi áll a háttérben?
A magaspipacs-szindróma mögött legtöbbször irigység, bizonytalanság és önértékelési problémák húzódnak meg. Ha valaki úgy érzi, lemarad, vagy nem elég jó, akkor a legegyszerűbb védekezési mechanizmus az lehet, hogy a másikat próbálja lehúzni.
Ez is érdekelhet: féltékenység vagy irigység? Mi a különbség?
Ez egyfajta önvédelem. Ha a másik nem emelkedik ki, akkor nem kell szembenézni a saját hiányérzeteinkkel sem. Fontos azonban megértenünk, hogy ettől még ez a viselkedés romboló. Nemcsak a kapcsolatot, hanem az önbizalmunkat is alááshatja, ha hagyjuk.
Mit tehetünk, ha ezt tapasztaljuk? Az első és talán legfontosabb lépés, hogy felismerjük: nem velünk van a baj. Az, hogy fejlődünk, sikeresek vagyunk, vagy egyszerűen jól érezzük magunkat az életünkben, nem bűn.
Érdemes olyan emberekkel körülvennünk magunkat, akik valóban támogatnak bennünket. Akik inspirálónak látják a sikert, nem fenyegetésnek.
Ha pedig egy kapcsolat tartósan lehúzóvá válik, el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyi teret adunk neki az életünkben.
Ne szégyelljük a sikerünket!
A magaspipacs-szindróma egyik legnagyobb veszélye, hogy idővel elkezdjük visszafogni magunkat. Nem beszélünk az eredményeinkről, nem merünk nagyot álmodni, csak hogy elkerüljük a konfliktusokat.
Pedig a fejlődésünk nem valaki más kárára történik, megdolgozunk érte. Nem kell kisebbnek lennünk ahhoz, hogy mások jobban érezzék magukat. Nem az a megoldás, hogy belesimulunk a többségbe, hanem az, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik velünk együtt tudnak növekedni.
