Ami a sétát illeti, sokan érezhetik úgy, hogy akkor is tempósabban haladnak, ha nem hajtja őket a tatár – ez nem feltétlenül a véletlen műve. A járás sebessége ugyanis nem csupán fizikai sajátosság – úgy tartják, sokat elárulhat arról, milyen a belső világunk.
A pszichológusok régóta tanulmányozzák a jelenséget, miszerint lépteink tempója gyakran visszatükrözi, hogyan viszonyulunk a mindennapi helyzetekhez, és miként kezeljük a bennünket érő hatásokat.
A gyors séta pszichológiája
Az agy úgy működik, mint egy irányítóközpontként, amely összehangolja testünk egészét. Amikor valaki gyors tempóban halad, olyan, mintha a szervezete azt üzenné: „Ideje lépni, cselekedni és haladni a cél felé!” Azaz a tempós séta beindítja azokat az idegi folyamatokat az agyban, amelyek a motivációért és az önkontrollért felelősek.
A háttérben egyszerű pszichológiai folyamatok állnak: azok, akikre jellemző a magas extraverzió vagy lelkiismeretesség – az úgynevezett Big Five személyiségjegyek egyikei –, alapvetően hajlamosak gyorsabb ritmusban élni. Céltudatosak, nehezen viselik a tétlenséget, és szeretnek előre tervezni – mintha egy folyamatosan pörgő belső motor hajtaná őket előre.
A járás sebessége nem csupán fizikai sajátosság. (Forrás: Getty Images)
A gyorsaság valóban hatékonyságot és céltudatosságot sugall. Van azonban egy kevésbé látványos árnyoldala is. Pszichológusok úgy tartják, hogy a folyamatos sietség sokszor a perfekcionizmus egyik jele – amikor valaki túlságosan magas elvárások szerint él, ezzel állandó nyomás alatt tartva önmagát. A kognitív viselkedéspszichológia szerint a maximalisták gyakran a kudarctól való félelem miatt hajtják magukat, hiszen a megállás számukra tudattalanul is egyet jelenthet a hibázás lehetőségével.
Kapcsolódó: 6 méteres sétateszt – Így mérd fel a fittségedet otthon 30 másodperc alatt!
A rohanást a fizikai jelenségen túl a belső működés lenyomataként is értelmezhetjük. Érdemes tehát résen lennünk, ha rendre azon kapjuk magunkat, hogy idegesítenek a nálunk lassabban haladók az utcán, és akkor is sietünk, ha nem kell időre érkeznünk sehová – a tartós feszültség könnyen vezethet stresszhez és kiégéshez. Azok, akik rendre sietős tempóban haladnak, ritkábban engedik meg maguknak a lelassulás és a kikapcsolódás megélését, ami hosszú távon az érzelmi egyensúly rovására mehet.
Mit mond erről a tudomány?
A járás tempója és a személyiség közötti kapcsolatot több pszichológiai kutatás is vizsgálta. Egy 2017-es tanulmány – amely több mint ezer felnőtt adatait elemezte – során a gyorsabban sétáló emberek jellemzően magasabb pontszámot értek el az önkontroll, a szervezettség, a lelkiismeretesség és a motiváció területén.
Más vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az alapvetően gyors tempójú séta gyakran jár együtt magasabb energiaszinttel és önbizalommal, ugyanakkor ebben az esetben a kortizol, vagyis a streszhormon szintje is magasabb lehet. A kutatók a jelenséget részben azzal magyarázzák, hogy a sietség segíthet elkerülni a kellemetlen helyzeteket (de nem oldja meg azokat).
A lassítás ereje
A hétköznapi gondolkodással ellentétben a lassabb tempó nem minden helyzetben egyenlő a lustasággal vagy fáradtsággal, és sokkal inkább egy másfajta belső működést tükröz. A lassabban sétálók hajlamosak alaposabban megfigyelni a környezetüket, többet elemeznek, és érzékenyebbek a részletekre. Ez bizonyos esetekben a szorongásra való fokozott hajlammal is összefügghet, ugyanakkor önmagában nem tekinthető negatív jelenségnek.
Sőt, kutatások szerint a nyugodt tempójú séta kifejezetten jótékony hatással van a kreativitásra. A Stanford Egyetemen 2014-es tanulmánya például kimutatta, hogy a gyaloglás serkenti a divergens, vagyis a rendkívül tág, összetett és kreatív gondolkodás képességét, lévén, hogy a lassabb tempó lehetőséget ad arra, hogy elmerüljünk a gondolatainkban, és mélyebben feldolgozzuk azokat.
Találjuk meg a saját ritmusunkat!
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a járás tempója önmagában nem árul el mindent a személyiségünkről, hiszen számos tényező befolyásolja, beleértve az aktuális hangulatunkat, élethelyzetünket, sőt még azt is, milyen cipőt viselünk éppen.
A kutatásokból azonban mégis kirajzolódik némi igazság a háttérben, ezért érdemes időnként tudatosan figyelni arra, hogyan sétálunk általában. Ha hajlamosak vagyunk folyamatosan sietni, próbáljunk meg naponta néhány percre lelassítani. Amennyiben viszont inkább halogatunk, vagy nehezen lendülünk mozgásba, egy kis tempóváltás segíthet energikusabbá válni. Legközelebb, amikor sétálsz, figyeld meg, milyen tempót diktálsz. Így alkalmad lehet elgondolkodni azon is, milyen belső állapot kíséri a lépteidet.
Ez is érdekelhet: Ezt árulja el rólad, ha mindig visszatolod magad után a széket
Kiemelt kép: Getty Images
