Mintha a reflex gyorsabb lenne a gondolatnál. De mit árul el rólunk, ha ösztönösen, szinte minden adódó élethelyzetben elnézést kérünk?
Az udvariasság mögötti valódi indítékok
Első pillantásra a túlzott bocsánatkérés puszta udvariasságnak tűnik. Gyakran empátia, kapcsolati érzékenység és jó szándék áll mögötte. Az, aki könnyen kér elnézést, általában figyel a másikra, igyekszik elsimítani a feszültséget, és fontos számára a harmónia fenntartása.
Ezek értékes tulajdonságok egy zajos, türelmetlen világban, mégis érdemes mélyebbre ásni. Ha rendszeresen akkor is magadra vállalod a felelősséget,
amikor egyértelműen nem te hibáztál, az gyakran belső bizonytalanságról árulkodik.
Ilyenkor mindannyiunkban egy mélyen gyökerező hiedelem működik. Hogy jobb engedni, mert így lesz béke, így nem utasítanak el, így marad konfliktusoktól mentes a kapcsolat. A pszichológusok ezt konfliktuskerülő, más néven „people pleaser” működésnek nevezik, amikor a másik jólléte fontosabbá válik, mint a saját határaink.
Amikor a bocsánatkérés már nem erény
Bármennyire is meglepő, a túl sok elnézést kérés nem feltétlenül tesz jót a kapcsolatainknak. Ha minden helyzetben te vállalod a terhet, a környezeted könnyen megszokja, hogy mindig te engedsz, még akkor is, amikor ez egyáltalán nem indokolt.
Ha akkor is elnézést kérsz, amikor nem te hibáztál, az sokat elárul az önbecsülésedről (Fotó: Getty Images)
Hosszú távon ez csendes feszültséghez és kimondatlan sértettséghez vezethet. A „bocsánat” ilyenkor lassan elveszíti eredeti jelentését. Már nem kedves gesztus, hanem sokkal inkább önfeladás.
A kérdés tehát nem az, hogy jó vagy rossz dolog-e elnézést kérni, hanem az, hogy tudatosan tesszük-e. Valódi felelősségvállalásból mondjuk ki, vagy csupán azért, hogy gyorsan elsimítsunk egy kellemetlen pillanatot?
Kapcsolódó: 5 ok, amikor nem kell bocsánatot kérned
Bizonyos helyzetekben többet ér egy finom pontosítás, mint az automatikus bocsánatkérés. Egy mondat, mint például az, hogy „Úgy látom, félreértettük egymást”, vagy „Sajnálom, hogy ez így alakult”, anélkül is kifejezheti az együttérzést, hogy magadra vennéd a hibát. Ez a különbségtétel aprónak tűnik, mégis alapvető – nem elhárítod a feszültséget, hanem tudatosan kezeled.
Az egészséges határok ereje
Ha azon kapod magad, hogy túl gyakran kérsz elnézést, érdemes megállni egy pillanatra, és később is megfigyelni magad a hasonló helyzetekben. Kinek a felelőssége valójában a kialakult helyzet? Mit érzel legbelül? Bűntudatot, félelmet, megfelelési vágyat?
A határok finom kijelölése nem rombolja a kapcsolatokat.
Sokszor épp ellenkezőleg. Tisztábbá, őszintébbé és kiegyensúlyozottabbá teszi őket. Az elnézést kérni tudó ember többnyire érzékeny és figyelmes, ám az igazán érett személyiség nemcsak bocsánatot tud kérni. Azt is ki meri mondani, hogy ez most nem az ő hibája – és ebben nincs semmi udvariatlanság, csak egészséges önbecsülés.
Kiemelt kép: Getty Images
