„Legkedvesebb, legdrágább Albertem… mérhetetlen szeretete és vonzalma olyan mennyei boldogsággal töltött el, amilyet korábban elképzelni sem tudtam” – írta Viktória királynő a nászéjszakájuk után.

Ezek a sorok különös súlyt kaptak annak fényében, hogy Viktória 1837-es trónra lépése óta minden házasságra irányuló nyomásnak ellenállt, pedig Európa legelőkelőbb agglegényeit vonultatták fel előtte. Albert herceggel kötött házasságát egyértelműen nem kötelesség, hanem szerelem vezérelte. Kapcsolatuk története könyvek és filmek tucatjait ihlette.

Albert azonnal megbabonázta Viktóriát

Első találkozásukra 1836-ban került sor, amikor Viktória már minden korábbinál közelebb állt Anglia trónjához: a családjában bekövetkezett halálesetek sorozata egyre közelebb sodorta őt a koronához.

A fiatalok egy rövid időre találkoztak Viktória 17. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Ez a találkozás elegendő volt ahhoz, hogy megszülessen a vonzalom csírája. Viktória naplójában lelkesen írt a herceg vonzó külsejéről, Albert viszont nehezen viselte az angol udvar késő éjszakába nyúló báljait és pezsgő társasági életét: gyakran fáradtan és kimerülten hagyta ott az összejöveteleket.

Négy éven át nem találkoztak újra, ám amikor Viktóriát 1837-ben királynővé koronázták, végül Albert mellett döntött egy másik előkelő kérővel szemben. A szerelmespár 1840. február 10-én kötött házasságot.

Nem tartották jó partinak a herceget

Albert herceg személye kezdetben nem aratott osztatlan sikert sem a Parlament, sem a brit közvélemény körében. Elszegényedettnek és viszonylag alacsony rangúnak tartották, ráadásul német származású volt.

Az uralkodó hitvesének járó hagyományos juttatást 50 ezer fontról 30 ezer fontra csökkentették, ami addig példátlanul alacsony összegnek számított. Megtagadták tőle a főnemesi címet és a Lordok Házában való részvétel jogát is. A hercegkonzorti címet végül csak 1857-ben kapta meg.

Albert elkötelezett híve volt a társadalmi reformoknak, az oktatás fejlesztésének, a rabszolgaság eltörlésének, valamint a művészetek és a tudományok támogatásának. Ennek ellenére kevés beleszólása volt a kormányzati ügyekbe, ami mélyen csalódottá tette.

Kapcsolódó: Amikor a királynő háztartását mustrálta a világ

Mivel Viktóriát uralkodói kötelességei gyakran elszólították, és Albertnek nem volt hivatalos szerepe, kezdetben ő vállalta magára gyermekeik nevelésének nagy részét. Többre vágyott azonban puszta háttérszerepnél. „A legnagyobb nehézség az, hogy méltósággal töltsem be a helyemet, miközben én csak a férj vagyok, nem a ház ura” – mondta egykori egyetemi barátjának.

Az esküvőt követő hónapokban Viktória fokozatosan átadta férjének hivatalos feladatainak egy részét. Albert idővel legfőbb tanácsadójává és szellemi támaszává vált.

Bár Viktória nagyra értékelte férje intelligenciáját és támogatását, erősen ragaszkodott örökletes jogaihoz, és nehezen viselte hatalma korlátozását.

1852-ben alapították a múzeumot, amely Viktória királynő és Albert herceg után kapta a nevét (Fotó: Benedikt von Imhoff/picture alliance via Getty Images)

Továbbadták boldogtalan gyerekkorukat

Házasságukból kilenc gyermek született: négy fiú és öt lány, köztük VII. Eduárd, II. Erzsébet dédapja. Otthonukban Viktória és Albert tudatosan ápolták egy stabil, szeretetteljes és közvetlen házaspár képét: egyszerű ruhákat viseltek, ami – a London Museum szerint – nagyban hozzájárult népszerűségükhöz a középosztály körében. Nyilvános eseményeken is gyakran jelentek meg együtt.

Viktória szinte azonnal teherbe esett, és kilenc hónappal az esküvő után életet adott első gyermeküknek, Viktória hercegnőnek. A későbbi VII. Edward (Bertie) a következő évben született.

A királynő azonban természeténél fogva nem volt mintaanya. Saját gyermekkora boldogtalan volt, elszigetelten és az anyai szeretetet nem ismerve élt a Kensington-palotában.

Albert gyerekkora sem nevezhető ideálisnak: apja nőcsábász volt, aki kevés figyelmet fordított mindkét fiára. Albert édesanyját, Lujza hercegnőt egy viszony és házassága felbomlása után száműzetésbe kényszerítették. Nem csoda, hogy Albert elszántan más apamintát kívánt adni a saját gyerekeinek.

A szerető, ideális család képének közös vágya is összefűzte Viktóriát és Albertet, noha kevés tudásuk volt arról, hogyan kéne azt a gyakorlatban megvalósítani.

A királynő már a terhességet is utálta, és a csecsemőket is ugyanilyen visszataszítónak találta. A szoptatás förtelmes cselekedetnek számított, így mindegyik gyereket dajkára bízták, hogy a királynő többet foglalkozhasson az állami ügyekkel és szeretett Albertjével.

Örökké feketében járt az özvegy királynő

Abban a korban, amikor a királyi házasságok többnyire politikai megfontolásokon alapultak, Viktória és Albert szerelmi frigye abszolút egyedülállónak számított. Kapcsolatuk két évtized után 1861. december 14-én tragikus véget ért, amikor Albert tífuszban elhunyt.

Viktória királynő összeomlott. Visszavonult a nyilvános élettől, hosszú évekre a windsori kastélyba zárkózott, és élete végéig fekete ruhát viselt. Soha többé nem ment férjhez. Emléktárgyakkal vette körül magát, esténként Albert köntösét vitte magával az ágyba, és naponta meleg vizet készíttetett borotválkozásához – mintha férje még mindig vele lenne.

Albert volt a mindene: férj, szerető, bizalmas és tanácsadó egyszerre. Halála mély sebet ejtett nemcsak Viktória szívén, hanem a brit monarchián is.
A királynő férje emlékét idővel idealizálta, és szinte szentként őrizte meg alakját. Egy levelében így írt: „A szegény királynő csak abban reménykedhet, hogy nem kell megérnie az öregkort, hanem mielőbb újra csatlakozhat szeretett, nagyszerű és hűséges férjéhez.”

Ez a kívánsága azonban soha nem teljesült, hiszen közel 64 évig tartó uralkodásával II. Erzsébet királynő (70 év) mögött ő lett a második leghosszabb ideig trónon lévő brit uralkodó.

Kapcsolódó: 5, mai szemmel hátborzongató és furcsa hobbi a viktoriánus korból

Kiemelt kép: Roger Fenton/Roger Fenton/Getty Images