• India és Banglades határán több száz úgynevezett tigrisözvegy él.
• Férjüket tigris ragadta el, mégis őket bélyegzik meg halálukért. 
• Hogyan lehet a kirekesztésből megélhetés és közösség?

A Sundarbans világ legnagyobb mangroveerdője India és Banglades határán húzódik. A terület rohamosan zsugorodik az erdőirtás, a klímaváltozás, a tengerszint emelkedése és a növekvő emberi jelenlét miatt. Ahogy az élőhely szűkül, úgy mélyül ember és állat konfliktusa. A tigrisek egyre gyakrabban kerülnek kapcsolatba a helyiekkel, mivel az emberek egyre mélyebbre merészkednek az erdőbe élelem és megélhetés reményében.

A következmények tragikusak. Becslések szerint 2000 óta mintegy 300 ember halt meg és több tucat bengáli tigris vesztette életét az ember–tigris konfliktusokban a Sundarbans térségében. Az esetek mögött azonban nemcsak számok vannak, hanem családok, sorsok – és nők, akiket kivet saját közösségük. Ők a tigrisözvegyek.

Amikor az áldozatból bűnbak lesz

A Sundarbans falvaiban a társadalom mélyen patriarchális. A család gazdasági túlélése itt a férfiakon múlik. Ők halásznak, gyűjtenek mézet, rákot, halat az erdőben, gyakran illegálisan, mert más megélhetési lehetőség alig akad. Amikor egy férfi tigris áldozatává válik, nemcsak az életét veszti el – vele együtt elvész a család anyagi biztonsága is.

Az özvegyek azonban nem együttérzést kapnak. A helyi hagyományok szerint ha egy nő férje erőszakos halált hal, az asszony a balszerencse hozója. A tigrisözvegyeket bengáli nyelven „swami khejosnak” nevezik, ami szó szerint azt jelenti: „férjevő”. Mintha ők falták volna fel a férjüket.

Ez a megbélyegzés kizárja őket a közösségi életből: nem dolgozhatnak földeken, nem halászhatnak, sokszor még vallási vagy társadalmi eseményeken sem szívesen látják őket.

A stigma gyakorlati következményei súlyosak. Mivel sok haláleset illegális erdei belépés közben történik, az özvegyek gyakran állami támogatásra sem jogosultak. Egyedül maradnak gyerekekkel, jövedelem nélkül, miközben a közösség – hallgatólagosan vagy nyíltan – őket teszi felelőssé a történtekért.

Egy új szerep: az erdő őrzői

Ebben a kilátástalan helyzetben hozott fordulatot egy természetvédelmi és társadalmi program a Sundarbans egyik régiójában, Jharkhaliban. A kezdeményezés célja kettős. Helyreállítani a pusztuló mangroveerdőket, és közben megélhetést adni azoknak a nőknek, akiket eddig a társadalom peremére szorított.

A projekt keretében tigrisözvegyek és más helyi asszonyok több tízezer mangrovepalántát nevelnek és ültetnek el a part menti töltések előtt. Ezek az erdők természetes védelmet nyújtanak a ciklonokkal és viharhullámokkal szemben, csökkentik a sós víz behatolását, és hosszú távon segítenek helyreállítani a halállományt is.

Ez nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi beavatkozás is. A nők napi bért kapnak a munkájukért. Szerény összeget, de olyat, amely kézzelfogható változást jelent: rendszeres étkezést, orvosi ellátást, iskoláztatást a gyerekeknek. És talán ennél is fontosabb: új identitást.

Bengáli tigris egy indiai állatkertben (Fotó: Getty Images)

Megdöbbentő megbélyegzés

A tigrisözvegyek megbélyegzése nem egyedi jelenség, hanem egy mélyen gyökerező társadalmi logika része. A patriarchális közösségekben az özvegység önmagában is gyanús állapot: a nő védelem nélkül marad, kilóg a hagyományos családi struktúrából. Amikor mindehhez erőszakos halál társul, a közösség félelme és tehetetlensége könnyen fordul babonává és bűnbakképzéssé.

A tigris ebben a narratívában nemcsak ragadozó, hanem misztikus erő is – az istenek büntetése vagy haragja. A nő pedig, aki „nem tudta megvédeni” a férjét, ennek a haragnak a hordozójává válik. Így lesz az áldozatból vétkes.

Visszanyert méltóság

A mangrove-helyreállítási program lassan elkezdi lebontani ezt a képet. Amikor az özvegyek látható, hasznos munkát végeznek, amikor a falvak biztonságát szolgálják, és amikor jövedelmet visznek haza, megváltozik a róluk alkotott kép is.

A tigrisözvegyek ma már nemcsak a veszteség szimbólumai, hanem a túlélésé és az alkalmazkodásé is. Olyan nők, akik egy brutális konfliktus közepén találtak új szerepet – és akiknek története azt mutatja, hogy a természetvédelem néha nemcsak fajokat és élőhelyeket ment meg, hanem emberi életeket és méltóságot is.

Kapcsolódó: Titkos lányiskolák Afganisztánban

Kiemelt kép: Tigrisözvegy, Jonas Gratzer/LightRocket, Getty Images