4 jel, ami szerint önzőbb vagy, mint gondolnád

A tudomány szerint alapvetően altruizmusra, vagyis önzetlenségre vagyunk programozva. Szeretünk másokon segíteni, közösséghez tartozni, támogatni a szeretteinket – ez évezredek óta a túlélésünk egyik kulcsa. Mindezt egy olyan világban, ahol gyakran a nárcizmus és az önzőség, törtetés a kifizetődő. Ez a két, ellentétesnek látszó dolog pedig néha ez összefeszül bennünk.

Éppen ezért érezzük azt is furcsának, amikor a repülőgépen a biztonsági bemutató során felhívják rá a figyelmet, hogy ha oxigénmaszk használatára lenne szükség, előbb mindenki a sajátját vegye fel, aztán segítsen másokon. Jogos. Ha elveszítjük az eszméletünket, nem tudunk segíteni se kisgyereken, se idős emberen. Mégis furcsa érzés arra gondolni, hogy magunkra gondoljunk előbb, miközben látjuk rémült embertársainkat, gyerekünket.

Ez a példa is jól mutatja, amit valószínűleg a barátnőid is gyakran szajkóznak (és te is mondod másoknak, még ha magadra nem is alkalmazod): ahhoz, hogy másokért tenni tudjunk, előbb nekünk kell rendben lennünk – testi, lelki és mentális szinten is.

Az önzetlenség mögött is van önérdek

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy az önzés kizárólag negatív tulajdonság. Pedig a pszichológia és a biológia szerint minden cselekedetünkben ott van valamilyen szintű önérdek. Amikor segítünk másokon, az nemcsak nekik jó, hanem nekünk is: erősíti a kapcsolatainkat, javítja a közérzetünket, sőt, akár boldogabbá is tesz. Ez azonban nem csökkenti a jótett értékét – legfeljebb reálisabb képet ad arról, miért viselkedünk úgy, ahogy.

A modern nyugati világban ugyanakkor trend az individualizmus, vagyis az „én” előtérbe helyezése a „mi” rovására. Ez felveti a kérdést: vajon hol a határ egészséges önérdek és valódi önzés között?

Kapcsolódó: 8 jel, ami arra utal, hogy túlságosan önzőek vagyunk a párkapcsolatunkban

Tony Milligan, a King’s College London etika-kutatója szerint egyszerűen el kell fogadnunk, hogy a legtöbben morálisan középszerűek vagyunk, ami nem lehangoló, hanem a valóság. Ráadásul az emberek hajlamosak túlbecsülni saját erkölcsi jóságukat, ami különösen a megfontolt döntéseknél befolyásolhatja prioritásainkat.

Önzőbb vagy, mint gondolnád?

Lehet, hogy elsőre tiltakoznál: „én biztos nem vagyok önző!”. Ez érthető és persze becsülendő, hiszen arra utal, hogy az ember szeretne empatikus, figyelmes és támogató lenni, kiállni mások mellett, és nem akar önközpontúsággal vagy önelégültséggel kárt okozni.

Jó emberré válni valóban nemes cél. Ugyanakkor az önámítás és a torz önkép könnyen akadályt gördíthet elé, hogy ezt az ideált ténylegesen megvalósítsuk. Ha az alábbi állítások közül több is igaz rád akkor – és hiába van szükség néha önzőségre –, érdemes elgondolkodni, hogy mit tehetnél még önzetlenség terén.

Főleg, hogy a dolognak fizikai előnyei is vannak: egy 2013-as tanulmány szerint a rendszeresen önkéntesekedő emberek 40%-kal kisebb valószínűséggel szenvedtek magas vérnyomást, mint azok, akik nem önkénteskedtek gyakran.