A hasfájás az egyik legáltalánosabb panasz, amivel az emberek orvoshoz fordulnak, épp ezért ez az egyik legrejtélyesebb is. Éppen úgy lehet ártatlan emésztési zavar vagy egyszerű túlevés utóhatása, mint súlyos, akár életveszélyes állapot jele is.

A különböző hasi fájdalmak mögött állhat például gyomorfekély, epehólyag-gyulladás, vesekő, nőgyógyászati probléma és pszichés eredetű feszültség is. Az egyik legismertebb és legrettegettebb kórkép azonban kétségkívül a vakbélgyulladás, orvosi nevén appendicitis.

Mi is pontosan a vakbélgyulladás?

A vakbélgyulladás a vakbél végén található féregnyúlvány (azaz az appendix vermiformis) gyulladását jelenti. Fontos tisztázni, hogy maga a „vakbél” nem gyullad be: a köztudatban elterjedt megnevezés kissé pontatlan, de annyira beépült a nyelvbe, hogy még az orvosok is gyakran így hivatkoznak rá.

Az appendix egy körülbelül 6–10 centiméter hosszú, vékony kis csőszerű képződmény, amely a vastagbél kezdeti szakaszából nyúlik ki. Sokáig felesleges szervnek tartották, de az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy szerepe lehet az immunrendszer szabályozásában, különösen gyermekkorban. Ettől függetlenül, ha begyullad, az azonnali orvosi beavatkozást igényel.

A leggyakoribb okok

A vakbélgyulladás leggyakoribb kiváltó oka az appendix üregének elzáródása. Ez lehet: bélsárkő, nyirokszöveti duzzanat, idegen test, illetve ritkábban bélparazita, vagy trauma eredménye.

Az elzáródás után az appendix belsejében felgyülemlik a váladék, a baktériumok elszaporodnak, és gyulladásos folyamat indul be. Kezelés hiányában a féregnyúlvány átfúródhat (azaz perforálódhat), ami hashártyagyulladáshoz vezethet. Ez utóbbi már életveszélyes állapot.

Vakbélgyulladás kialakulásával kapcsolatban sokféle tévhit kering. Sokan hiszik például azt, hogy a rágógumi lenyelése vagy egyes gyümölcsök magjai okozzák a vakbélgyulladást. Ezek a hiedelmek nem bizonyítottak, és ezek nem kiemelt szerepet a betegség kialakulásában. A genetikai hajlam viszont – például a nyirokszövet túlműködése – valós kockázati tényező lehet.

Veszélyben a tinik

Bár a vakbélgyulladás bármely életkorban előfordulhat, statisztikailag a 11 és 20 év közötti fiatalok körében a leggyakoribb. Ennek oka részben az, hogy ebben a korosztályban aktívabb az immunrendszerhez kapcsolódó nyirokszövet, amely hajlamosabb lehet a megduzzadásra és az appendix elzárására.

Emellett a bélflóra és az emésztőrendszer is változásokon megy keresztül ebben az életkorban, ami szintén hozzájárulhat a gyulladásos folyamatokhoz. Bár gyermekkorban és idősebb felnőtteknél is előfordulhat a betegség, a tinédzser- és fiatal felnőttkor a vakbélgyulladás szempontjából a legveszélyeztetettebb időszaknak számít.

A kiskamaszokra fokozottan oda kell figyelni (Fotó: Getty Images)

A vakbélgyulladás tünetei

A betegség sokszor alattomosan kezdődik és a tünetek más, ártatlanabb állapotokra emlékeztetnek. Ezért is fontos az éberség.

A fájdalom kezdetben a köldök környékén jelentkezik, tompa, diffúz fájdalom formájában. Később áttevődik a jobb alhasra és ott válik élesebbé, folyamatosabbá. A folyamatot sokszor étvágytalanság előzi meg, a fájdalom fellépésével párhuzamosan pedig sokszor hányinger, hányás is megjelenhet.

A gyulladás előrehaladtával aztán láz, illetve béltünetek (puffadás, székrekedés vagy hasmenés) jelentkezhet, emellett gyakori, hogy a fájdalom mozgásra, köhögésre vagy a has jobb oldalára történő fekvésnél erősödik.

Nem tipikus tünetek

Fontos, hogy a vakbél anatómiai helyzete egyénenként kissé eltérhet (pl. terhességben vagy egyéni variációk miatt), így a fájdalom nem mindig a „klasszikus” helyen jelentkezik.

Gyerekeknél, időseknél és terhes nőknél a tünetek gyakran atipikusak, ami megnehezítheti a diagnózist.

A vakbélgyulladás ráadásul nem is mindig jelentkezik alhasi fájdalommal.

• Ha a vakbél szokatlan helyzetben – például a rekeszizom közelében – helyezkedik el, a fájdalom akár a vállba vagy mellkasba is kisugározhat.
• A gyulladás olykor irritációt okoz a környező szerveknél is, ami gyakori vizelési ingert, herefájdalmat vagy csuklást idézhet elő.
• Időseknél klasszikus tünetek helyett zavartság vagy általános gyengeség is megfigyelhető. Mindezek miatt fontos, hogy a vakbélgyulladás lehetőségét atipikus panaszok esetén se zárjuk ki.

A Nők Lapja Egészség 2022 augusztus-szeptemberi számában részletesen is foglalkoztunk a leggyakrabban félrediagnosztizált betegségekkel.

„Sokszor komoly szakmai kihívást jelent a betegség azonosítása, különösen gyerekeknél, akiknél gyakran a hőemelkedés mellett hányás és hasmenés a vezető tünet, ami egyszerű fertőzés miatt is kialakulhat, és a kezdeti diffúz hasfájdalom csak órákkal később koncentrálódik a jobb alhas területére” – olvasható a dr. Hacsek Gábor háziorvos által lektorált cikkben a vakbélgyulladásról.

Mi a teendő vakbélgyulladás gyanú esetén?

Amennyiben nekünk vagy szerettünknek tisztázatlan eredetű hasi fájdalma van, a legfontosabb, hogy ne próbáljuk otthon kezelni! A vakbélgyulladás sürgősségi eset, ezért ha a fenti tünetek többsége fennáll, mielőbb orvoshoz kell fordulni. A legjobb, ha az illetőt kórházba szállítják, ahol laborvizsgálatokkal, hasi ultrahanggal vagy CT-vel megerősítik a diagnózist.

Semmiképp ne adjunk a betegnek hashajtót vagy fájdalomcsillapítót orvosi egyeztetés nélkül, mert ezek elfedhetik a tüneteket vagy súlyosbíthatják az állapotot.

Kezelés

A kezelés módja attól függ, hogy milyen stádiumban fedezik fel a vakbélgyulladást. Néhány enyhe esetben, főként korai stádiumban, megkísérelhető a konzervatív, azaz nem sebészi kezelés antibiotikumokkal. Ez azonban nem mindig hatékony, és gyakran csak ideiglenes megoldást jelent.

Jelenlegi tudásunk szerint a sebészi beavatkozás a leghatékonyabb kezelési forma, főleg ha a vakbélgyulladás még nem okozott szövődményeket. Kétféle módon történhet. A hagyományos nyitott műtét esetén kis metszést ejtenek a jobb alhasban, a laparoszkópos műtétnél csak minimális seb keletkezik, és ez gyorsabb felépüléssel és kisebb heggel jár.

Ha a vakbél már perforálódott, a műtét bonyolultabb lehet, és a betegnek antibiotikumos kezelésre, sőt akár intenzív osztályos megfigyelésre is szüksége lehet.

A legtöbb esetben a beteg a műtét után néhány nap alatt lábra áll. Fontos azonban az orvosi utasítások betartása, különösen a sebgyógyulás, a fizikai megterhelés kerülése és az esetleges kontrollvizsgálatok tekintetében. 

Kapcsolódó: Bizarr ok miatt vetetik ki vakbelüket az Antarktiszon szolgálók

Kiemelt kép: Getty Images