A 49 éves, hajléktalanszállón takarító Szilvia hivatalos gyámként neveli két unokáját, de egy háztartásban él lányával is. „Szerintem minden nőnek anyagilag megterhelő a menstruációs termékek megvásárlása, mert nagyon magas az áruk, de nekem, mint mélyszegénységben élő nagymamának, még nehezebb minden hónapban kigazdálkodni a betét árát – meséli. –

Mióta a tizenegy éves lányunokám is nagylány lett, komoly anyagi teher, hogy mind a hármunknak meglegyen a havi adag. Amikor a gyereknek először jött meg a menstruációja, hó vége volt, nem maradt pénzem betétre, ezért két napig nem ment iskolába. Egy időben a legolcsóbb betétet vettem, de sajnos attól kiütéses lett a bőre, a pirosodást gátló krém még drágább volt, mint a betét, ezért neki azóta mindig minőségi terméket próbálok vásárolni.

Nála különösen odafigyelünk a megfelelő higiéniára, ezért intimmosakodót és nedves törlőkendőt is használ. Magamnak viszont csak olcsó betétet veszek, de az olcsó is drága. Előfordult, hogy nem tudtam venni, ezért megkértem a húgomat, aki egy kicsit jobban áll anyagilag, hogy dobjon be plusz két csomaggal a kosárba, aztán fizetés után rendezzük.

Szorult helyzetben, ha megjött a menzeszem, úgy oldottam meg, hogy bár bementem dolgozni, betét vagy tampon helyett vattát, vécépapírt, zsebkendőt vagy kéztörlőt használtam. Bár gyakran cseréltem ezeket, kellemetlen, kényelmetlen volt, sokszor átáztam, szégyelltem magam.

Igazságtalannak érzem, hogy havonta sok pénzt kell otthagynom a drogériában, csak azért, mert nőnek születtem.

Sosem használtam drága parfümöt, eszembe sem jutna, de egy kis kölnit, vagy az unokámnak egy szájfényt jó lenne néha venni.

Néhány éve volt egy kezdeményezés: egy táskányi tisztálkodási szert kaptunk adományként. Tele volt jó minőségű, márkás holmikkal. A jóisten áldja meg az olyan embereket, akik, ha megtehetik, segítenek a szegényeknek. A környezetemben lévő nőkkel sosem beszélünk sem a menstruációról, sem arról, hogy terhet jelent a betét, tampon megvásárlása. Szégyelli ezt az ember.

De nemcsak a betét, hanem a fogkefe, a tusfürdő, az izzadásgátló, vagy az unokám hosszú hajára a sampon és balzsam megvétele is gondot jelent, van, amikor az ételre szánt pénzből csípem le az árát. Egy szegénységben élő nőnek sokszor nehéz nőnek éreznie magát.”

A rászorulók gyakran kénytelenek kevésbé higiénikus megoldásokhoz folyamodni, mert nincs pénzük

Az élet más területeire is kihat

A Food Not Bombs nemzetközi gyökerű civil kezdeményezés. Eredetileg a piacokon megmaradt élelmiszer-alapanyagokat gyűjtötték össze zárás előtt, majd másnap finom ebédet főztek belőle a rászorulóknak. A jelenleg is aktív hazai szervezet két önkéntesét, Schwikker Zsófiát és Vaski Nórát kérdeztük arról, hogy az ételosztás mellett hogyan vált másik fontos projektjükké a menstruációs szegénység elleni küzdelem.

„Jó pár évvel ezelőtt az ételosztásra járó hölgyek közül többen elmondták, hogy gyakran óriási gondot jelent nekik a menstruációs termékek megvétele, és kérdezték, nem tudnánk-e nekik segíteni ebben. Mi meg úgy gondoltuk, megpróbáljuk – mondja Zsófia. – A menstruációs szegénység az élet számos területére kihat. Az érintettnek a ciklus egy havonta kezelendő, látványos probléma, amit nem tud kényelmes segédeszközökkel, könnyedén megoldani.

Helyette gyakran kénytelen kevésbé higiénikus megoldásokhoz folyamodni, mert nincs pénze. Ezért az élet más területein is hátrány éri.

Nem tud iskolába, munkahelyre menni, úgy élni a mindennapokban, ahogyan tenné, ha éppen nem lenne havivérzése.

Hozzánk főleg vegyes életkorú hajléktalanok, lakhatási szegénységben érintettek járnak.

Ebben a társadalmi rétegben a nők eleve gyakran olyan munkahelyen dolgoznak, ahol nem becsülik meg őket, sem anyagilag, sem emberileg, így sokszor nem tudnak táppénzre menni erős menstruációs fájdalom, vagy akár a megfelelő menstruációs segédeszközök hiánya miatt.

De a probléma akár középosztálybeli nőket is érinthet. Elég, ha hó végén jön meg valakinek a menstruációja, esetleg több kamasz lánya van, akiknek szintén meg kell venni a tampont, betétet, netán adósságot fizet vissza, vagy elveszíti a munkáját. Sokakról azt gondolnánk, biztos van rá pénzük, de közben nincs.”

Kockázatok és veszélyek

A menstruációs szegénységben élő nők közül sokan használnak zoknit betét vagy akár tampon helyett – olvasható a Pécsi Tudományegyetem egyik, a témával kapcsolatos cikkében. A tampont pedig sokszor zsebkendőgombócokkal helyettesítik, ennek pedig nagyon sok egészségügyi kockázata van.

Így olyan dolgok maradhatnak a hüvelyben, akár hónapokig, amelyek később fertőzéseket, meddőséget okozhatnak. Egy átlagos, megfelelő anyagiakkal rendelkező nőnél is kialakulhat toxikussokk-szindróma (TSS, ritka, de súlyos betegség, amelynek során a szervezetben felszaporodnak a bakteriális méreganyagok, vérmérgezésre jellemző tüneteket okozva), ha nyolc óránál tovább marad a hüvelyben a tampon. Ez a veszély a menstruációs szegénységben élőknél fokozottan jelen van.

A rászoruló nőknek gyakran nincs lehetőségük arra, hogy a környezetbarát menstruációs termékeket használják

Az adomány rövid távon jelent segítséget

„Bár a mostanában divatos, környezetbarát menstruációs termékek – mint a menstruációs kehely és bugyi, vagy a mosható betétek – segítségével olcsóbban meg lehet oldani a dolgot, a rászoruló nőknek gyakran nincs lehetőségük arra, hogy ezeket használják – folytatja Nóra. –

Ennek az az oka, hogy sokszor nem laknak olyan körülmények között, hogy ezeket a termékeket megfelelően tisztán tudják tartani.

A rászorulók valóságában ez nem opció. Ezért hangsúlyozzuk a kampány során, hogy elsősorban egészségügyi szárnyas betétet és intim törlőkendőt gyűjtünk. A legújabb, Nincs pénzem menstruálni elnevezésű, március 31-e és május 18-a között zajló kampányunk keretén belül főleg a főváros nyolcadik kerületében fogadtunk adományokat, helyi vendéglátó egységekben (pl. Gólya, Csiga, Macska) kirakott piros dobozokban, de egyetemen is (ELTE PPK).

Lehetőleg 8-12 darabos, normál kiszerelésű, közepes méretű, illatmentes betéteket vártunk, mert ezeket tudjuk hatékonyan, széles körben kiosztani. Az adománypontokat tartalmazó térképünkről a közösségimédia-oldalunkon lehetett tájékozódni. De a vasárnapi főzésen és nyitvatartási időben az Auróra Közösségi Házban (1084 Budapest, Auróra u. 11.) is vártuk az adományokat.

Ezeket vasárnaponként, az ételosztáskor adjuk át azoknak, akiknek szükségük van rájuk. A probléma gyökerét nem kezeljük azzal, hogy adományt gyűjtünk, és kiosztjuk a rászorulóknak, de ha ezzel egy-egy hónapra csökkentjük a terheiket, talán az is segít.”

Zéró tamponadó és betétautomata?

„Az adománygyűjtés mellett szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy az egész világon hazánkban terheli a legmagasabb, 27 százalékos adó a menstruációs termékeket, ami igazságtalan és változásért kiált – magyarázza Zsófia. – Más országokban (pl. Németország, Spanyolország, Ausztria) az érintett termékeken jóval kevesebb az úgynevezett tamponadó.

Kenyában, Ausztráliában, Indiában vagy Ugandában teljesen adómentesek. „Az érintettnek a menstruációs ciklus egy havonta kezelendő, látványos probléma, amit nem tud kényelmes segédeszközökkel, könnyedén megoldani.” Skóciában pedig 2022 óta minden rászoruló nő térítésmentesen kap az államtól menstruációs termékeket. Ez nálunk is megoldás lehetne.

Angliában iskolákban kihelyezett tampon- és betétautomaták várják a diákokat. Erre itthon egy-egy hajléktalanszállón vagy gyermekjóléti központban látni példát, de ennél jóval több ilyenre lenne szükség. Emellett széles körű, menstruációval kapcsolatos edukációra is, hogy a menstruáció és a menstruációs szegénység ne legyen tabu, merjünk róla beszélni.

Ezáltal pontosabb adatok állnának a szociológusok rendelkezésére, hogy megtudjuk, a valóságban mennyi nőt érint a probléma. Így a segítség mértéke is ehhez tudna igazodni. Az össztársadalomban tudatosítani kell, hogy a menstruációs termékek egyik társadalmi réteg számára sem kellene hogy luxuscikkek legyenek.”

Kapcsolódó: 10 étel is ital, amelyek könnyebbé tehetik a menstruációt

Kiemelt kép: Getty Images