Az 1874-es születésű Sierra hazájában, Spanyolországban nagyon ismert, hiszen kiváló feminista írónő, drámaíró, műfordító és politikus volt, aki 1974-es haláláig (99 évet élt!) rengeteget alkotott.

Műveinek egy része azonban csak férje, Gregorio Martínez Sierra neve alatt jelenhettek meg.

Mindig is érdekelte a pedagógia

María de la O Lejárraga jómódú családban született La Rioja egyik falujában, apja Madridban dolgozott sebészként. Édesanyja nem vállalt munkát, helyette személyesen gondoskodott gyerekei oktatásáról, egy francia oktatási programot követve.

Ezután állami iskolák következtek, míg María az Escuela de Institutrices y Comercio angol szakos tanárnője lett.

1897 és 1907 között tanárként dolgozott, de közben ösztöndíjjal tanulmányozhatta Belgium oktatási rendszerét. Eközben pedig szenvedélyesen írt, és komolyan szenvedett attól, hogy a társadalom megtiltja a nők kiteljesedését a művészetekben és a tudományokban.

María Sierra spanyol feminista író és politikus fiatalkori portréja (Fotó: Wikimedia Commons/Zumalabe)

María Sierra nem írhatott a saját nevén

1899-ben férfi álnéven kiadta első művét Cuentos breves címmel, de még a saját családja is ellenezte munkásságát. Egy évre rá férjhez ment az irodalom és a színház szeretetében vele osztozó szerelméhez, Gregorio Martínez Sierrához.

Ezután munkáik aláírásához is ugyanazt a nevet használták, mivel María nem írhatott valódi nevén.

Innentől kezdve egyszerűen nem elválasztható, hogy a Sierra név alatt megjelent művek közül melyiket és milyen arányban írta ő, a két alkotó neve összeforrt. Emiatt emlegetjük mi is is Sierra vezetéknéven. María művei pedig végre országosan, majd világszerte népszerűvé váltak. 1901-ben férjével kiadták a Vida Moderna című kiadványt, amelyben modernista és realista szerzőket publikáltak,

két évre rá pedig megalapították a költői modernizmussal foglalkozó, Helios című folyóiratot.

Ezt 1907-ben a Renacimiento című folyóirat megalapítása követte. Sierra többnyelvűsége tette ezt is lehetővé, hiszen a nehéz angol és francia fordítások nagy részét ő készítette.

Csak az irodalomnak és a színháznak szentelte magát

Sierrát annyira magával ragadta az irodalom, hogy 1908-ban otthagyta tanári munkáját, és a szövegek írása, fordítása mellett színdarabot is írt Canción de cuna címmel. Ezt 1911-ben mutatták be, és rögtön el is nyerte a Real Academia Española díját. Ezt rengeteg további színdarab követte, mellett a férje által vezetett Compañía cómico-dramática Martínez Sierra nemcsak Spanyolországban lépett fel, de turnéra indult Franciaországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában is.

María a férje színházát, a Teatro Larát is vezette, amikor Gregorio távol volt.

Maria Sierra írta a librettót Joaquin Turina Margot című operájához, de férjével közösen is sok librettót írtak. Közülük a leghíresebbé a Bölcsődal vált, amit Spanyolországban, Argentínában és Hollywoodban is filmre adaptáltak. Sierráék emellett együttműködtek a neves spanyol zeneszerzővel, Manuel de Fallával, és olyan írókkal is, mint Eduardo Marquina vagy Carlos Arniches.

A zeneszerző Fallával különböző más projekteken is dolgoztak, köztük az El amor brujo című művön, amelyet 1915-ben mutattak be a Teatro Lara színpadán. A cigány táncosok és énekesek számára írt mű Falla andalúz stílusú zenéjét ötvözi María andalúziai spanyol nyelvű librettójával. A főszerepben a kor egyik legismertebb flamenco-táncosnője, Pastora Imperio szerepelt. Ezt is számos más, együtt készített darab követte.

Gregorio Martinez Sierra portréja (Fotó: Getty Images/Universal History Archive/Universal Images Group)

Feministaként folyamatosan harcolt a spanyol nők jogaiért

María Sierra egész életében beleütközött azokba a falakba, amelyeket az akkori társadalom a nők ellen állított fel. Eredeti gondolatait, nagyszerű szövegeit ki sem adhatta nőként, később is csak úgy, hogy férje hivatalos iratban megerősítette: vagyis hogy felesége csak társszerzőként volt jelen az alkotói folyamatban.

Az 1920-as és 1930-as években azonban Sierra megtalálta azokat a nőket, akik hasonlóan szenvedtek az elnyomástól,

és több feminista aktivista csoportban is tevékenykedett. Csak hogy kettőt említsünk: a Nemzetközi Női Választójogi Szövetség spanyol tagozatának titkára, majd a Nők Szövetsége a Polgári Nevelésért első elnöke is ő volt.

Politikus lett, majd száműzték

Az idők pedig ha lassan is, de változtak. Az 1933-as spanyolországi általános választásokon María Sierrát a Szocialista Párt granadai képviselőjeként beválasztották a kongresszusba. 1933 közepén a Háború és Fasizmus Elleni Világbizottság küldöttséget indított Spanyolországba, hogy felvegye a kapcsolatot a helyi fiók megalakításában érdekelt nőkkel, ebben María segítette őket.

Politikai karrierje mégsem volt hosszú életű, az 1934-es asztúriai bányászok sztrájkja során hozott kemény kormányzati intézkedések miatt lemondott parlamenti mandátumáról.

A spanyol polgárháború 1936-os kitörésekor a köztársasági kormány kereskedelmi attaséként Svájcba küldte, és egyfajta száműzetés kezdődött. Sierra 1938-ban Franciaországba költözött, majd New Yorkba, Los Angelesbe, Mexikóba, végül 1953-ban Buenos Airesbe, Argentínába.

Elszegényedve halt meg 99 évesen

Férje 1947-es halála után Sierra a saját nevén 1953-ban Gregorio y yo (Gregorio és én) címmel emlékiratot adott ki, amelyben őszintén írt arról is, hogy rengeteg ötletét, művét, fordítását csak férje nevén adhatta ki.

Ekkor tudta meg a nagyközönség, milyen sok darabot fordított le, ez képezte szerény megélhetésének alapját is.

Számára ez nem jelentett megterhelést, sőt úgy fogalmazott, hogy egy, a szakmában jártas író számára a fordítás a lustaság megélésének egyik legkitűnőbb formája. Más esetekben pedig ő kért fel fordítót, hogy megmutathassa munkáit más nyelven is.

Neki köszönhetjük Susi és Tekergő történetét

Ennek a leghíresebb esete a Merlín y Viviana című kézirat volt, amelyet Walt Disney-nek küldött el. A történet egy kutyáról szól, aki beleszeret egy hiú nőstény macskába. María azt remélte, hogy film készülhet belőle, de két hónappal később Disney visszaküldte, mondván nem fogadnak be kéretlen kéziratokat.

Két hónap múlva pedig hogy, hogy nem, megjelent a magyarul Susi és Tekergő címmel ismert mese, ami María történetén alapult, csak a macskát kicserélték egy spánielre.

Sokan kérdezték Sierrát, miért nem emelte fel a hangját és állt ki magáért, miért nem vádolta plágiummal a Disney-t, de ő erre csak annyit kérdezett: minek? Nála jobban kevesen tudták, milyen, amikor valaki saját gazdag ötleteit, kreatív gondolatait, nagyszerű szövegeit csak álnéven, mindennemű elismerés nélkül kell, hogy viszontlássa.

Kapcsolódó: A legsikeresebb magyar írónőről hallottál már?

Kiemelt kép: Diego Radames/Europa Press/ Getty Images