• Hogyan hat a vesztes testvér szerepe az önértékelésre, kapcsolatokra és döntéseinkre?
• Vannak általános tulajdonságok, amelyek azoknál alakulhatnak ki, akik gyerekkorukban háttérbe szorultak.
• Mutatjuk, mit tehetünk felnőttként, hogy újraírjuk a belénk ivódott szerepeket és visszanyerjük az önbizalmunkat.

Gyakran előfordul, hogy az egyik testvért elnyomja a másik. Aki hangosabb, extrovertáltabb vagy sikeresebb, gyakran akaratlanul is háttérbe szorítja a testvérét, aki emiatt úgy érezheti, hogy kevesebb. Nem ritka, hogy egy-egy családi eseményen az egyik tesó viszi a prímet, egymás után puffogtatja a poénokat, helyből nyomja a szaltókat – magyarán imád a középpontban lenni, a család imádja, míg a másik testvér távolról figyeli a műsort.

Sasha, a Netflix Bármit, csak ezt ne (Nobody Wants This) című sorozatának egyik szereplője is hasonlóról mesél, amikor önmagát és a barátját a családjuk vesztes testvéreinek nevezi. Elsőre talán ártalmatlannak tűnhet viccelődni a lúzer testvér szerepével, de ezek a címkék mély nyomot hagyhatnak az önképünkön.

A „lúzer testvér” tulajdonságai

A gyerekkori skatulyák és a szülői kivételezés ugyanis hatalmas hatással van az identitásfejlődésre, arról nem is beszélve, hogy féltékenységet szülhet a testvérek között. Lássuk, milyen jellemzők alakulhatnak ki azoknál, akik gyerekként a vesztes testvér szerepében ragadnak, és hogyan lehet ebből felnőttként kilépni.

1. Alacsony önértékelés és megfelelési kényszer

Ha gyerekként úgy érezted, hogy mindig a testvéred volt a család „büszkesége”, könnyen beléd éghet a gondolat: „valami baj van velem.” A szülői kivételezés rombolhatja az önértékelést, és ez a belső bizonytalanság felnőttként megfelelési kényszerhez vezethet. Akik gyerekként nem érezték magukat fontosnak, később is arra számítanak, hogy másodhegedűsök lesznek. Bármilyen furcsa, a testvérek születési sorrendje ebből a szempontból nem számít.

2. Szégyenérzet

A vesztes testvér gyakran válik bűnbakká. Őt hibáztatják a családi feszültségekért, vagy épp rá vetítik a szülők saját meg nem oldott problémáit. Gyakran ő az, aki a családi rendszer zavarait képviseli. Mivel nem érti, miért bánnak vele igazságtalanul. Gyakran szégyenkezik, amiért semmire nem alkalmas. Ez a szerep hosszú távon szorongást, önértékelési zavarokat vagy akár függőségeket is okozhat.

Sokszor a háttérbe húzódó gyerek inkább egyedül játszik, még akkor is, ha valójában szeretne a társaság része lenni. (Fotó: Getty Images / Mimi Van Praagh)

3. Túlkompenzálás

A vesztes testvér általában megpróbál túlkompenzálni: viccesebb, kedvesebb, szorgalmasabb akar lenni, csak hogy végre elégnek érezze magát. Kívülről mindez pozitívnak tűnhet, de sokszor nem önazonosságból, hanem belső bizonyítási vágyból fakad. Van, aki mindenáron teljesíteni akar, mégis kételkedik magában, nem tudja megélni a saját sikereit. Akkor is hajtja magát, ha már rég elérte, amit célul tűzött ki. És amikor kívülről jön az elismerés, belül még mindig ott a hang: „Nem vagy elég jó.”

Kapcsolódó: 6 dolog, amire egy gyereknek szüksége van a sikeres felnőttkorhoz

4. Versenyhelyzetek elkerülése

Mások inkább bele sem állnak a versenybe. Nem jelentkeznek állásokra, nem kérnek fizetésemelést, nem hoznak bátor döntéseket,  mert félnek az elutasítástól. Aki gyerekként újra meg újra csalódott abban, hogy rá is büszkék lehetnek, felnőttként általában inkább visszahúzódik, mert így nem kell megélni az újabb kudarcot.

5. Önszabotázs és állandó összehasonlítás

Aki gyerekként azt tanulta meg, hogy nem elég jó, felnőttként is hajlamos kihagyni a jó lehetőségeket, mert úgy érzi, hogy nem érdemli meg. Ezzel párhuzamosan állandóan másokhoz méri magát, de a belső mérce mindig máshol van.

Hogyan lehet kilépni a vesztes testvér szerepéből?

Az első lépés, hogy felismerjük: a vesztes testvér szerep nem a valóság, csak egy diszfunkcionális család mintája, amit ránk ragadt. A belőle fakadó érzelmek viszont nagyon is valóságosak, így vedd komolyan az ezzel való foglalkozást, különösen, ha úgy érzed, még mindig rád nyomja a bélyegét.

Próbálj az elért eredményeidre és erősségeidre koncentrálni, nem pedig az ellenkezőjére. Próbálj meg úgy bánni magaddal, ahogyan egy barátoddal tennéd. Érdemes megfontolni terapeuta segítségét is – vele biztonságos környezetben lehetsz képes feltárni ezeket az érzéseket, és ami épp ennyire fontos, megküzdési stratégiákat kidolgozni.

Vegyél részt önbizalomépítő tevékenységekben, kezdj valamilyen tanfolyamra járni, válassz hobbit. Ezek segíthetnek újrafogalmazni az önképet. Akárcsak az, ha olyan, támogató emberekkel veszed körbe magad, akik azt értékelik, aki vagy. Lehet, hogy a család örül majd a változásnak, sőt előfordulhat, hogy ellenállnak. Ez viszont már legyen az ő gondjuk.

Kapcsolódó: A felnőttkori testvérkonfliktusok nyomában

Kiemelt kép: Getty Images