Az egyik legrégebbi és leghalálosabb betegség, a tuberkulózis csak a huszadik század közepén vált gyógyíthatóvá. 1900-ra a higiéniai feltételek javulása jelentősen csökkentette a fertőzések számát a középosztályban, a szegények köreiben azonban továbbra is gondot jelentett a megbetegedések extrém magas száma.

Eredetileg ezért, kifejezetten tbc-fertőzöttek számára épült 1905-ben New York egyik legnagyobb és legforgalmasabb szanatóriuma, a 300 hektáron elterülő Sea View Hospital, amely több tucat épülettel büszkélkedhetett. Óceánra néző kilátás azonban ide vagy oda, a falak mögött ezrek feküdtek nyitott kórtermekben. A legtöbb beteg élet és halál között lebegett, sokan súlyos légzési nehézségekkel és köhögési rohamokkal küzdöttek, fertőző baktériumok ezreit szabadítva a levegőbe. Rengeteg orvos és ápoló is megbetegedett, akik pedig talpon maradtak, fáradhatatlan szélmalomharcot vívtak a tuberkulózissal.

Az 1929-es nagy gazdasági világválság pedig tovább rontott az egyébként sem rózsás helyzeten. Ez év tavaszán 2000 tuberkulózisos beteget próbált ellátni az intézmény, amely csaknem kétszerese volt a tervezett kapacitásnak. Számtalan nővér ekkor döntött úgy mindenféle előrejelzés nélkül, hogy berekeszti működését, kisétál a kórházból, és olyan irodai munkalehetőségek után néz, amelyek nem jelentenek életveszélyes kockázatot. 

Rasszizmus és egészségügy

Az afroamerikai egyének és közösségek ellen irányuló nyílt rasszizmus jelentős akadályokkal járt az oktatás, a munkavállalás és a mindennapi élet területén. Léteztek ugyan afroamerikai ápolóképzők, ám akik elvégezték, igen nehezen találtak munkát. Ebben az időben az fekete nővérek csak fekete betegek számára fenntartott kórházakban dolgozhattak – a ’20-es évek Amerikájában körülbelül 260 ilyen kórház volt, szemben a több mint 6000 „fehérkórházzal”.

A vészhelyzetre és a rátermett munkaerő hiányára hivatkozva a Sea View Hospital azonban hajlandó volt kivételt tenni.

Alabama közegészségügyi igazgatója úgy vélte, hogy „a színes bőrű ápolók korlátozott intellektuális kapacitással rendelkeznek, és képtelenek elvontan gondolkodni”. Az atlantai Grady Hospital kórházigazgatója pedig kijelentette, hogy „a feketéknek nincs erkölcsük, és ha nem figyelik őket folyamatosan, mindent ellopnak, amit csak látnak”.

Mindezek fényében a kirekesztettséget naponta elszenvedőknek jó okot kellett szolgáltatni arra, miért is érné meg fehér bőrűek számára fenntartott kórházakban dolgozniuk. New York városvezetése ezért csomagajánlatokkal – ingyenes oktatással, továbbképzési lehetőséggel, lakhatás biztosításával és versenyképes fizetéssel – próbált afroamerikai ápolókat csábítani a Sea View-ba.

Kapcsolódó: Fekete hattyú a balett hófehér világában – Misty Copeland táncművész története

Délen a faji előítéletek nyíltabb és erőszakosabb formát öltöttek, és a munkalehetőségek is korlátozottabbak voltak. Az északiak ajánlata pedig lehetőséget adott arra, hogy az afroamerikai nővérek integrált környezetben használják és fejlesszék készségeiket – a jobb élet reményében százak utaztak New York városába.

Küzdelem a tuberkulózis és a rasszizmus ellen 

Így történt, hogy 1929-től 1952-ig afroamerikai nővérek voltak többségben a Sea View Hospital kórtermeiben, ahol körülbelül 300 ápoló jutott 2000 haldokló betegre. Az ápolónők pedig hősiesen helytálltak a kihívásokkal teli években. Napi 16 órás műszakokban, védőfelszerelés nélkül próbálták könnyebbé tenni a haldoklók utolsó napjait, miközben az ígéretekkel ellentétben alulfizetettek voltak, és azt az elismerést sem kapták meg, mint fehér kollégáik.

Mégis odaadóan, faji származástól függetlenül, saját egészségüket kockáztatva dacoltak a tuberkulózissal – és a rendszerszintű rasszizmussal.

Sea View Hospital az 1900-as évek elején (fotó: Smith Collection/Gado/Getty Images)

A később Fekete Angyalok névre keresztelt nővérek valójában jóval többet tettek a betegek ellátásánál: mindannyian tagjai voltak egy polgárjogi szervezetnek (National Association for the Advancement of Colored People, NAACP), amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy küzdjenek az egyenlőségért és az afroamerikaiak jogaiért. Mondhatni, a Sea View afroamerikai nővérei a kezdettől fogva aktivistaként is jelen voltak, amelyre különösen nagy szükség volt, hiszen a kórház falain belül is meg kellett küzdeniük a faji megkülönböztetéssel. 

Felettesük, Lorna Doone Mitchell rendszeresen visszaélt hatalmával: naphosszat kémkedett az ápolók után, és megtiltotta a fekete nővéreknek, hogy maszkot viseljenek. A kórház igazgatója pedig nem egyszer hangsúlyozta:

„A fekete ápolók feláldozhatóak. Húsz év múlva nem lesz kérdés a színesbőrű-probléma Amerikában, mert mind meg fognak halni tbc-ben”.

A Fekete Angyalok a betegek jólétét helyezték előtérbe, miközben emberfeletti erővel állták a fajgyűlölet és a szexizmus sarát. Szaktudásukra hivatkozva összefogtak, szervezkedtek és küzdöttek a szegregált kórházak megszüntetéséért.

A siker névtelen hősei

Az ’50-es években a Sea View-ban végezték az első sikeres klinikai kísérletet az izoniazid nevű antibiotikummal, amely végül hatékonynak bizonyult a tuberkulózis kezelésében. Számtalan kutató dolgozott a gyógyszer fejlesztésén, azonban arról kevés szó esett a történelemben, hogyan járult mindehhez az afroamerikai ápolónők erőfeszítése.

Ápolók egy műtőben 1941-ben (Fotó: Jack Delano/US Farm Security Administration/Circa Images/GHI/Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

A Fekete Angyalok részletesen dokumentálták a betegek állapotának változásait, és feljegyezték azokat a tüneteket, illetve kezelésekre adott reakciókat, amelyekre a kutatók támaszkodtak. Mindeközben pedig olyan higiéniai protokollokat dolgoztak ki, amelyek sikerrel megakadályozták a betegség továbbterjedését. 1952-ben dr. Edward Robitzek – aki megbízta a kórház afroamerikai ápolóit a humán kísérletek levezénylésével – elsőként (és egyben utolsóként) jegyezte meg nyilvánosan az akkori sajtóban:

„Semmi sem jöhetett volna létre az ápolóink nélkül.”

Az afroamerikai nővérek kitartó munkája nélkülözhetetlen volt a tuberkulózis elleni harcban. Bátorságuk és szakértelmük hozzájárult az antibiotikumos kezelések fejlődéséhez, ezzel pedig emberek millióinak életét mentették meg. Az elnyomás és az előítéletek ellenére jelenlétük az orvostudomány egyik legnagyobb előrelépéséhez vezetett egy olyan korban, ahol a fertőzéstől félve sokan hátat fordítottak a legelesettebb, legszegényebb betegeknek.

Annak ellenére, hogy jelentős szerepet játszottak a New York-i kórházrendszer integrációjában is, a Fekete Angyalok sokáig mégis láthatatlanok maradtak – egészen George Floyd 2020-as meggyilkolásáig, melynek következtében újra felszínre kerültek az amerikai történelem anomáliái. Maria Smilios díjnyertes New York-i író tudományos könyvek szerkesztőjeként szerzett tudomást a ’20-as évek afroamerikai ápolóiról, és elhatározta, hogy felfedi a Fekete Angyalok el nem mesélt történetét.

Alapos kutatásokra épülő könyve 2022-ben jelent meg The Black Angels: The Untold Story of the Nurses Who Helped Cure Tuberculosis címen, méltó emléket állítva ezzel Amerika elfeledett hőseinek. A Sea View Hospital napjainkban rehabilitációs intézményként működik – egy egykori fekete angyal, Curlene Bennett ápolási igazgató innen vonult nyugdíjba 2000-ben.

Kapcsolódó: Így élt és alkotott a rasszizmus árnyékában Ella Fitzgerald

Kiemelt kép: Fekete Angyalok (forrás: YouTube)