A szélsőséges időjárás és a tengerszint emelkedése világszerte egyre gyakrabban sodorja veszélybe az emberiség kulturális örökségeit. Ennek látványos példája volt tavaly egy mexikói kőpiramis összeomlása.

Az eset most azért került ismét reflektorfénybe, mert egy Facebook-bejegyzés szerint nemcsak klímavédelmi szempontból rossz jel, ami történt, de a helyi lakosok szerint tágabb kontextusban is rossz ómen. A felvetés kapcsán érdekes beszélgetés alakult ki, aminek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a természeti népek megfigyeléseinek, jóslatainak ma a klímaváltozás eseményei adnak még nagyobb nyomatékot. 

Az állandó esőzések következtében 2024 nyarán a Michoacán államban található, mintegy 15 méter magas, négyzet alapú piramis hirtelen megrogyott, déli fala leomlott, és törmelékhalommá vált.

Michoacán Királyság

Ez a piramis egykor a Michoacán Királyság civilizációjának egyik legjobban megőrzött emlékműve volt. A kivételes állapotban fennmaradt Ihuatzio régészeti lelőhelyen egyébként egy másik piramis, egy toronyszerű építmény és néhány sír is található.

A területet először több mint 1100 éve, nahuatl nyelvet beszélő őslakos csoportok népesítették be. Később a P’urhépecha nép központja lett – ők voltak az egyetlen olyan birodalom, amelyet még az aztékok sem tudtak meghódítani: kultúrájuk a mai napig él.

A tavalyi károk csak az egyik piramist érintették, de a Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet szakemberei szerint ez az építmény teljesen oda: legalább hat lépcsőzetes épületrésze sérült meg – köztük a külső fal, a belső szerkezet és a megtartó fal is. A pusztulásért az eseményt megelőző szélsőséges időjárást tették felelőssé.

A piramisomlás mögött

Tavaly nyáron Mexikó számos részét súlyos esőzések és viharok sújtották. Mindez nem sokkal az elmúlt 30 év legsúlyosabb aszálya után történt – amikor is több tó teljesen kiszáradt az országban.

„A korábban mért magas hőmérséklet és a vele járó aszály repedéseket okozott az ősi építményben, amelyek lehetővé tették a víz beszivárgását” – állt akkor a helyi hatóságok közleményében.

Bár a régészek elsősorban a múltat tanulmányozzák, munkájukat egyre inkább befolyásolja a jelen – különösen az ember okozta klímaváltozás.

A szélsőséges időjárás és a tengerszint-emelkedés ugyanis komoly veszélyt jelentenek a múlt kultúráinak épített örökségeire.

Nemrég például kiderült, hogy az óceániai barlangrajzok is rohamosan pusztulnak az éghajlatváltozás következtében, egy friss tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy Európa és Mexikó kulturális örökségét képező egyéb építmények szerkezeti épsége is jelentősen romlik, ha nő a csapadékmennyiség.

Baljós előjel?

A helyi lakosok szerint ráadásul többről van szó, mint a klímaváltozáshoz kapcsolódó jelenségről. 

Tariakuiri Alvarez, a P’urhépecha törzs egyik mai leszármazottja szerint ősei az ihuatziói piramis összeomlását bizonyosan „baljós előjelként” értelmezték volna. Egy Facebook-posztjában megjegyezte, hogy Mexikó leigázása előtt is történt hasonló eset – amikor is ősei úgy vélték, hogy az istenek haragudtak meg rájuk. A történelem őket igazolta…

Érdekes egybeesés az is, hogy néhány nappal a mexikói piramisomlás előtt az USA Utah államában a híres Double Arch nevű boltív is összeomlott – valószínűleg szintén a vízszintváltozás és az erózió miatt.

Ha megfigyeljük a természetet, jósgömbre már nincs is szükség (Fotó: Getty Images)

Természeti jelenség vagy előjel? Esetleg mindkettő?

A történelem során a természettel harmóniában élő népek gyakran értelmezték a környezeti változásokat – aszályt, földrengést, csillaghullást – az istenek haragjaként vagy egy közelgő válság előhírnökeként. Ennek nyomai ma is fellelhetők a néplélekben: amikor egy piramis összeomlik, egy szent fa kiszárad vagy állat kihal, az sok kultúrában nem csupán természeti esemény – hanem rossz ómen, egyfajta figyelmeztetés az égiektől. 

A világ modern szegleteiben hajlamosak vagyunk ezeket az értelmezéseket komolytalannak tartani, pedig ha jobban belegondolunk: valóban baljós jel az ilyesmi. Csak most már a klímaváltozásnak, a globális felmelegedésnek, az erdőpusztulásoknak előre jelzője.

Egyre több természeti érték és épített örökség semmisül meg a szélsőséges időjárás, az emelkedő tengerszint vagy éppen a száradó talaj miatt. Ezek a veszteségek gyakran olyan szimbolikus helyeket érintenek, amelyeket egy-egy kultúra identitása részének tekint – így a pusztulásuk valóban „rossz előjelként” értelmezhető, függetlenül attól, hiszünk-e az istenek haragjában vagy sem.

A népi jóslatok ráadásul gyakran olyan generációkon átívelő megfigyelések eredményei, amelyek intuitív módon, helyesen értelmezték az ember és természet kapcsolatát. Lehet, hogy nem meteorológiai értelemben pontosak, de mély bölcsességet hordoznak: azt a tudást, hogy ha az ember nem él harmóniában a természettel, annak következményei lesznek.

Ma, amikor a klímaválság következményei egyre közvetlenebbül érintenek minket, talán érdemes lenne újra hallgatni ezekre az „ómenekre”. Nem szó szerinti jóslatként, hanem tükörként, amely azt üzeni: a világ egyensúlya megbillent, és ha nem figyelünk, a saját örökségünket is elveszíthetjük.

Kapcsolódó: Nem is gondolnád, milyen jelekből igyekeztek megjósolni a jövőt elődeink. 

Kiemelt kép: Getty Images