Előfordult már veled, hogy vécépapírral a cipőtalpadon libbentél be valahova? Vagy rosszul mondtál valamit egy beszélgetés sorrán, amikor nagyon intelligensnek akartál látszani, és erre csak később jöttél rá? Ha nem is konkrétan ezek történtek meg veled, bizonyára volt részed olyan élményben, amire évek múlva is rettenetes nagy cikiként emlékszel, és attól félsz, hogy egy rakás ember nézett miatta szerencsétlen pancsernek.

Ha jártál már így, akkor ideje fellélegezni.

Mégpedig azért, mert túl sokat agyalunk azon, hogy mit gondolnak rólunk mások. És ezt nem mi mondjuk, hanem az emberi psziché tudománya. A rideg valóság az, hogy egyáltalán nem figyelnek ránk annyian, mint azt mi hisszük. Így aztán általában teljesen túlbecsüljük azt is, hogy mások mennyire tartják kínosnak egy-egy dicsőtlen pillanatunkat. És mindez az úgynevezett reflektorfény-effektusnak vagy reflektorhatásnak köszönhető.

A reflektorfény-hatás: Mindenki engem néz?

Ez a hatás azt hivatott kifejezni, hogy olykor úgy érezzük, rajtunk van reflektorfény, különösen, amikor valamilyen kínos helyzetbe keveredünk. Ez azonban tévhit, mert mások általában nem is igazán veszik észre (vagy ha igen, nem törődnek vele túlságosan), ha elszóljuk magunkat, rosszat mondunk, vagy spenóttal a fogaink között mondunk valami magasztosat.

Csak a saját fejünkben vagyunk mi a reflektorfényben. Mivel mindenki más is így van ezzel, ők a saját reflektorfényükben állnak. Magyarán mások is saját magukkal vannak elfoglalva. És ha észre is veszik, hogy van egy kis folt a blúzunkon, vagy hogy rosszul idézünk valamit, valójában egyáltalán nem találják olyan drámainak, mint mi.

Szakszerűen szólva a reflektorfény-effektus egy példa a kognitív torzításra. A világról alkotott képünk, személyes tapasztalataink és sok más szubjektív tényező azt eredményezi, hogy

gyakran fontosabbnak tartjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk.

Mivel azonban ez nem csak ránk, hanem a körülöttünk élő emberek többségére is igaz, sokan elsősorban önmagukkal vannak elfoglalva, és sokkal kevésbé veszik észre mások hibáit, mint azt általában gondolnánk.

Te is érezted már úgy, hogy minden szem rád szegeződik, és legszívesebben elbújtál volna a világ elől? A reflektorfény-hatásnak köszönheted (Fotó: Getty Images)

Tanulmányok is bizonyítják

2000-ben egy csoport tagjaival egy kínos mintájú pólót vetettek fel – a vizsgálatból kiderült, hogy az emberek többsége egyáltalán nem is emklékezett arra, hogy valakit emiatt cikinek kellett volna tartaniuk. Egy 2007-es tanulmány is megerősítette a reflektorfény-hatást, különösen a szociális szorongással kapcsolatban. (Ez egy olyan mentális zavar, amelyben az érintettek nagyon aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk, és hogyan ítélik meg őket.)

A vizsgálathoz a résztvevőknek egy memóriafeladatot adtak, amelyben arra kérték őket, hogy emlékezzenek dolgokra. A kutatók a résztvevők felének azt mondták, hogy a beszélgetést rögzítik, a másik felének pedig azt, hogy nem.

Végül azok, akik azt hitték, hogy a feladatot videóra veszik, sokkal zavartabbak és bizonytalanabbak voltak, mint a többiek.

Mindkét tanulmány világossá tette, hogy gyakran mennyire függővé tesszük magunkat mások véleményétől és megítélésétől – és hogy túlbecsüljük, mennyire érdekli a többieket a személyünk.

Ennek felismerése segíthet a szociális fóbia és az erős szégyenérzet kezelésében. Amikor legközelebb az őrületbe kergetnénk magunkat amiatt, hogy a másik csak a blúzunkon lévő fagyifoltot bámulja, és lúzernek könyvel el bennünket, inkább gondoljunk arra, hogy a másik valami egészen mással van elfoglalva. Talán pont reflektorfény-effektus kínozza, amiért az előbb valami hibásat mondott, amit mi észre sem vettünk.

Arra törekszel, hogy egy új helyen megkedveljenek? Mutatunk 6 pszichológiai trükköt ennek érdekében.

Kiemelt kép: Canva