Kommunikációnk számos aspektusa – így például a hanghordozás, az arckifejezések, a testtartás, a szemkontaktus – közrejátszik érzelmeink kifejezésében. Albert Mehrabian, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszorának elmélete szerint 7-38-55 százalékban határozhatók meg az arányok – ebből 55%-ban a testbeszéd (7% a szavak és 38% a hangszín) árulja el leginkább valós gondolatainkat. Vannak olyan egyértelmű viselkedési módok, melyekből mi is gyakran olvasunk a hétköznapokban, például amikor valaki érdeklődik irántunk, közelebb húzódik hozzánk vagy gyakran létesít szemkontaktust, de visszatérő tapasztalás, hogy akkor fonjuk keresztbe a karunkat, ha épp kevésbé komfortos szituációban vagyunk.
Nem csupán másokon, magunkon is megfigyelhetjük az apró részleteket, így jobban megérthetjük érzelmeinket akkor is, ha igyekszünk elnyomni, elrejteni azokat. Természetesen fontos, hogy a testbeszéd jeleit mindig megfelelő kontextusban kezeljük, mivel megannyi más oka lehet annak, ha valaki egy bizonyos módon viselkedik. Amennyiben mások érzelmeiből szeretnénk megtanulni olvasni, kezdjük a vizsgálódást önmagunknál, és figyeljük meg először saját testünk nonverbális reakcióit.
Nonverbális jelek, melyek lelepleznek
A szem felfedi a hamis mosolyt
Amikor mosolygunk, az esetek többségében a szánkra terelődik a fókusz, pedig ilyenkor nem árt inkább a szemre koncentrálni. Ha úgy érezzük (látjuk otthon a tükörben), hogy a szem körüli izmok nem mozdulnak vagy nincsenek apró nevetőráncok, miközben felhúzzuk az ajkunkat, akkor valójában kényelmetlenül, kiszolgáltatottan érezzük magunkat. Az erőltetett mosoly annak a jele is lehet, hogy olyanok társaságában vagyunk, akik idegesítenek bennünket, a tekintet ez esetben árulkodó lehet.
Amikor azon kapjuk magunkat, hogy egyfolytában lefelé és balra nézünk, az azt jelenti, hogy szomorúak, bizonytalanok vagyunk – ugyanez felfelé, jobbra a boldogságot, elégedettséget tükröz. A szemkontaktus megszakítása a valódi érzelmek elrejtésére, a nyílt tekintet a figyelemre, a hosszan tartó pillantás a fokozott kockázatra utalhat. Persze fontos figyelembe venni az egyéni gesztusokat, de alapvetően a tekintet iránya a legbensőbb gondolatainkba, érzéseinkbe adhat betekintést.
A testtartás is beszédes
A testtartással rengeteg információt közvetítünk a világ felé. Például amikor szomorúak vagyunk, általában leesik a vállunk és lehajtjuk a fejünket, míg aki dühös, annál előre döntött testtartást és felemelt állat láthatunk. Tartásunk persze nem minden esetben a belső érzelmek mutatója, hiszen sokszor csak megszokásból veszünk fel pozíciókat. Mindenesetre, ha legközelebb egy emberekkel teli teremben állunk, szánjunk egy percet a testtartások megfigyelésére, ugyanis rengeteg rejtett érzelmet ki lehet olvasni a mozdulatokból. A leggyakoribb a mellkas előtt keresztbe tett kar, erről a legtöbben tudjuk, hogy védekező, zárkózott magatartást takar, mellyel megvédjük magunkat fizikailag és érzelmileg egyaránt, de azt is üzenhetjük vele, hogy megközelíthetetlenek vagyunk.
Túl gyors pislogás, tág pupilla
A pislogás normális, de ha észrevesszük magunkon, hogy valaki társaságában túl sokat pislogunk, akkor valójában stresszesnek érezzük magunkat. Gondoljunk csak arra, hogy a pókerjátékosok tudatosan megtanulják, hogyan pislogjanak ritkábban, mert nem akarnak idegesnek látszani az osztott lapok felett. A pupilla szintén érzelmeink nyilvánvaló indikátora lehet, annak ellenére, hogy tudjuk, változását főként a fényviszonyok befolyásolják. Ha azonban valakihez vonzódunk vagy épp fordítva, megvizsgáljuk a másik reakcióit, akkor láthatjuk, hogy a pupilla kitágul, ami egyértelmű érdeklődést, izgatottságot jelent.
Még a pupillánk is árulkodhat. (Fotó: Getty Images)
A száj eltakarása bizonytalanságra utal
Az alsó ajak harapdálása aggodalmat és szorongást leplezhet, de az ajkak mozgása mellett sokat elárulhat az is, hogyan érünk az arcunkhoz beszéd közben. Udvarias gesztusként olykor eltakarjuk a szánkat, például amikor köhögünk vagy tüsszentünk, de ürügyként szolgálhat érzelmeink elrejtésére is (vagy a korunkat szeretnénk leplezni, ugyanis fogaink elárulják, mennyi idősek vagyunk). A mosolygás az egyik legtöbb jelentéssel bíró testbeszéd, mivel nagyon sokféleképpen értelmezhetjük, de még ennél is többet árul el az, ha elfedjük – a száj eltakarásával általában zavarunkat, idegességünket, nyugtalanságunkat szeretnénk titokban tartani.
Kezek és lábak, mint érzelemközvetítők
Rejtett érzelmeinkről sokat elárul a kéztartásunk. Amikor feszültek, dühösek, türelmetlenek vagyunk, általában ökölbe szorítjuk, de ez utalhat a fenyegetettségre is, hiszen testünk természetes reakciója az összeszorított kéz – például védekezéskor vagy meneküléskor. Ugyanakkor nem minden kézmozdulat negatív, a nyitott tenyér a boldogságról, izgatottságról árulkodik, ahogy lábunkon is megmutatkoznak az öröm vagy épp ellenkezőleg, a stressz és a fáradtság jelei. Szorongás alatt előre-hátra billegünk, kopogtatunk a sarkunkkal, csalódottságunkban tapossuk a lábujjainkat, boldogságunkban pedig felfelé spiccelünk, táncoltatjuk ujjainkat.
Fejdöntés előre és hátra
Ha azt látjuk, hogy valaki a társaságunkban kissé megdönti a fejét, az erős jele annak, hogy érdekli, miről beszélünk, ebből kifolyólag magunkon is megfigyelhetjük, mikor érdeklődünk őszintén a másik mondanivalója iránt. A fej billentése olyan öntudatlan gesztus, amely a figyelem mellett aggodalmat és elkötelezettséget is közvetít. Ilyenkor kíváncsian fordulunk az illetőhöz és próbáljuk megérteni az álláspontját, ám ha azt tapasztaljuk, hogy valaki gyakran hátra dönti a fejét, valószínűleg felsőbbrendűnek érzi magát vagy azt hiszi, többet tud, mint mi, akivel beszélgetést folytat. Ezzel szemben amikor lehajtjuk a fejünket, jelezzük, hogy tiszteljük a másik személyt és hajlandóak vagyunk meghallgatni a véleményét.
Tükrözzük a testbeszédet
Gyakran tapasztaljuk új találkozások során, hogy olyan, mintha már régóta ismernénk egymást. Azonnali szimpátiát érzünk, mert sok a közös bennünk, érdeklődési körök vagy humorérzék, alapvető értékrend, hobbik és hétköznapi szokások. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk átvenni a másik testbeszédét és saját mozdulatainkkal visszatükrözni viselkedését, ismétlődő gesztusait, hanglejtését, de akár még a nevetését is leutánozhatjuk. Ezzel tudat alatt, ösztönösen azt tükrözzük, hogy hozzá hasonlóak vagyunk, megértjük belső mozgatórugóit és szeretnénk vele bizalmi kapcsolatot kiépíteni, de ha előbb önmagunkkal tennénk ugyanezt, kezdjük az eddig felsorolt nonverbális jelek megfejtésével.
Kiemelt kép: Getty Images, nőklapja.hu
