Jó hírünk van azok számára, akik nem szeretnek sportolni, és az edzőterem gondolatától is kirázza őket a hideg: egy új kutatás szerint ugyanis csupán napi néhány darab három-négy egyperces intenzív mozgással már ők is rengeteget tehetnek az egészségük érdekében. A Nature Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányt a Sydney Egyetem Charles Perkins Központjának kutatói jegyzik, akik arra jutottak, hogy a mérsékelt, hosszú ideig tartó sportolás helyett az intenzív, rövid ideig végzett mozgás is ugyanolyan nagy mértékben csökkentheti a (különösen szív- és érrendszeri megbetegedések következtében előforduló) korai elhalálozás kockázatát.

Ez volt ráadásul az első olyan kutatás, amely a kutatók által az „erőteljes, szakaszos életmód szerinti fizikai aktivitásnak” (vigorous intermittent lifestyle physical activity) vagy VILPA-nak nevezett tevékenység egészségügyi előnyeit mérte. A VILPA az a nagyon rövid (egy-két percig tartó) intenzív testmozgás, amelyet szinte mindannyian minden nap végzünk: mikor például a busz után futunk, sietősen gyalogolunk, vagy fizikailag megterhelő játékokat játszunk a gyerekekkel… A kutatók megállapították, hogy már napi három-négy egyperces VILPA is akár 40 százalékkal csökkentheti a korai elhalálozás kockázatát – sőt, kifejezetten a szív- és érrendszeri betegségek miatt bekövetkező korai halált nem kevesebb mint 49 százalékkal!

„Tanulmányunk azt mutatja, hogy a magas intenzitású intervallumos edzéshez (azaz a HIIT-hez) hasonló előnyök érhetőek el a mindennapi élet részeként végzett alkalmi tevékenységek intenzitásának növelésével

– mondta Emmanuel Stamatakis vezető szerző, a Sydney Egyetem Charles Perkins Központjának professzora. – Néhány nagyon rövid, összesen három-négy perces mozgás naponta már sokat segíthet, és számos olyan napi tevékenység van, amelyet úgy végezhetünk, hogy az egy-két percre megemelje a pulzusszámunkat. A napi tevékenységek intenzitásának növelése nem igényel időbeli elkötelezettséget, felkészülést, klubtagságot és különleges képességeket sem. Egyszerűen csak fel kell gyorsítani a tempót séta közben, vagy egy kicsit lendületesebben végezni a házimunkát” – foglalta össze.

De mégis hogyan mérhető ez a hatás?

A kutatók egy csuklón viselhető nyomkövető program adatait használták fel, aminek segítségével több mint 25 000 „nem sportoló” egyén aktivitását vizsgálhatták (ők saját bevallásuk szerint nem sportolnak, illetve nem végeznek testmozgást a szabadidejükben). Ezen adatok segítségével megbizonyosodhattak afelől, hogy a csoport tagjainak napi mozgása valóban csupán a mindennapi életvitel részeként végzett véletlenszerű fizikai aktivitásra korlátozódott, majd ezeket az alanyokat hét éven keresztül figyelemmel követték. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatok megfigyeléses jellegűek, vagyis nem tudnak közvetlenül okokat és okozatokat megállapítani, a kutatók azonban a munkájuk során minimálisra csökkentették annak lehetőségét, hogy az eredményeket a résztvevők egészségi állapota közötti különbségek befolyásolják.

Az önmagukat a „nem sportolók” csoportjához sorolókról aztán a kutatásból kiderült, hogy a vizsgált időtartam során mintegy 89 százalékuk igenis végzett valamilyen VILPA-t a mindennapjai során, azok közül pedig, akik VILPA-t végeztek:

• a VILPA-gyakorlatok 93 százaléka legfeljebb 1 percig tartott, és
• a résztvevők naponta átlagosan nyolcszor, egyenként legfeljebb 1 percig végeztek VILPA-gyakorlatokat – összesen 6 percet naponta.

Kibírható, nem igaz? A napi több (de nem hosszabb időtartamú) VILPA-t végzők körében ráadásul még nagyobb egészségi előnyök mutatkoztak, ami azt sugallja, hogy minél több ilyen gyakorlatot csinálunk, annál jobban járhatunk: a vizsgálat során ugyanis a napi maximum 11 darab VILPA-gyakorlat 65 százalékkal csökkentette a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát, valamint 49 százalékkal a rákos megbetegedésekkel összefüggő halálozás kockázatát – ahhoz képest, ha valaki egyáltalán nem végzett VILPA-gyakorlatot.

Az ezt a kutatást is jegyző Stamatakis professzor volt egyébként 2020-ban a WHO fizikai aktivitásról és ülő magatartásról szóló globális kutatásának társelnöke is, amely vizsgálat eredményeként a szervezet elismerte, hogy a napi testmozgásba minden fajta tevékenységet bele kell számolni, és hogy nem igaz, hogy adott tevékenység csak legalább 10 perces szakaszokban elvégezve lehet hatásos. „Az erőteljes fizikai aktivitás egészségügyi előnyeiről szóló eddigi ismereteink kérdőíves felmérésekből származnak, a kérdőívek azonban nem képesek bármilyen intenzitású rövid szakaszok mérésére – mondta Stamatakis professzor. – A csuklón viselhető technológia hatalmas lehetőségeket rejt magában annak megértésében, hogy az emberek milyen megvalósítható és időhatékony módokon tudnak a legjobban profitálni a fizikai aktivitásból, függetlenül attól, hogy azt szabadidős céllal vagy a mindennapi élet részeként végzik” – vélekedett.

Kiemelt kép: Hinterhaus Productions /Getty Images