Egy frissen megjelent tanulmány több évszázaddal ezelőtt elhunyt emberek csontvázait vizsgálta. A vizsgálatok során az elhunytak DNS-ét elemezve olyan génmutációkra bukkantak, amelyek anno segítették az egyént a pestis túlélésében, azaz kifejezetten hasznos variációnak bizonyultak – rossz hír azonban, hogy úgy tűnik, aminek egykoron az életben maradást köszönhettük, az ma már más betegségekre fogékonyabbá tesz bennünket.

A kutatók persze gyanították, hogy egy olyan hatalmas esemény, mint a pestisjárvány némi hatással lehet az emberi evolúcióra, ezért eleve ilyen összefüggések után kutattak a 206 darab középkori holttest fogaiból vett DNS-mintákban. Munkájukat sikerrel zárták, a kutatás befejeztével ugyanis egyértelműen meg tudták állapítani, hogy az adott egyén a pestisjárvány előtt, közben, vagy után hunyt-e el. A csontvázak főleg a londoni East Smithfield-i pestisgödrökből származtak, de a tudósok kutatásukhoz kaptak mintákat Dániából is.

A ludas: ERAP2

A Nature című folyóiratban közzétett eredményekben leírják, hogy a hatást az ERAP2 nevű gén bizonyos mutációi okozzák, tehát azok a középkori emberek, akik ezen gén megfelelő mutációjával rendelkeztek, 40%-kal nagyobb eséllyel élték túl a pestist. „Ez hatalmas, óriási hatás, meglepő, hogy ilyesmit találunk az emberi genomban” – vélekedett Luis Barreiro professzor, a Chicagói Egyetem munkatársa. Hozzátette: a 40%-os túlélési előny a legnagyobb, amelyet valaha is az emberiségnél becsültek – emellett még a HIV-rezisztencia és a tej emésztését segítő mutációk hatásai is eltörpülnek.

A génnek különböző változatai vannak: olyanok, amelyek jól működnek, és olyanok, amelyek mit sem csinálnak – mi pedig mindkét szülőnktől kapunk egyet-egyet ezekből. Tehát azok a szerencsések, akik túlélnék a pestist, jól működő változatokat örököltek szüleiktől, majd ők is gyerekeket nemzettek, bennük továbbörökítették a hasznos mutációkat, és így tovább, ezáltal pedig hirtelen sokkal gyakoribbá váltak ezek a populációban. „Óriási, hogy két-három generáció alatt 10%-os változást látunk, ez az eddigi legintenzívebb szelekciós esemény az embernél” – mondta Hendrik Poinar evolúciós genetikus, a McMaster Egyetem professzora. Az eredményeket pestisbaktériummal végzett modern kísérletekkel is megerősítették, ezeknek során a kedvező génmutációkkal rendelkező emberek vérmintái jobban ellenálltak a fertőzésnek, mint a többieké.

Egy rossz és egy jó hír

Ezek a pestisnek ellenálló mutációk a mai napig gyakran előfordulnak az emberekben, a probléma csupán annyi, hogy ezeket kutatások olyan autoimmun betegségekkel hozták összefüggésbe, mint például a gyulladásos bélbetegség, a Crohn-kór – tehát elmondhatjuk, hogy ami 700 évvel ezelőtt segített életben tartani az őseinket, ma már inkább károsan hat a mi egészségünkre.

A tudósok fontosnak tartották kiemelni, hogy a koronavírus-járvány valószínűleg nem fog hasonlóan hatalmas nyomokat hagyni az evolúcióban, mivel az javarészt olyan idős embereket taszított halálba, akik már túl voltak a gyermekvállaláson, mikor megbetegedtek. Ezzel szemben a pestist éppen az a tulajdonsága, hogy korosztályi csoportokon átívelve, borzasztóan nagy számban tudott ölni, segítette abban, hogy ekkora hatással legyen az emberiségre.

Kiemelt kép: Pestis okozta halál szimbóluma egy sírkövön Skóciában – ManuelVelasco/Getty Images