„Mondták, hogy a veséim le fognak állni, megvakulok és amputálhatják a lábam, de 16 évesen egyáltalán nem érdekelt, mi lesz később. Jól akartam kinézni.”
„Azt hittem, megtaláltam a tökéletes diétát. Csak annyit kell tennem, hogy nem szúrom meg magam.”
„Tudtam, hogy iszonyú káros, de egy hang folyton azt mondta a fejemben, hogy muszáj vékonynak lenni.”
„Elképedtem, hogy van egy módszer, amivel ehetek és mégis fogyok. Amíg nem lett komoly bajom, nem is törődtem a várható következményekkel.”
„Nem mertem volna elmondani senkinek. Mégiscsak őrültség, amit csinálok.“
A fenti idézetek diabulimiából gyógyuló TikTok-felhasználók rövid videóiból, és a BBC diabulimiásokat bemutató dokumentumfilmjéből származnak. A megszólalók minden esetben épphogy felnőtt fiatal nők, akik elindultak a gyógyulás útján és most a táplálkozási zavarukból eredő tartós egészségkárosodással és a megbélyegzéssel kell megküzdeniük.
Miről is van szó?
A diabulimia szó a diabétesz és a bulimia szavak házasításából ered, és egy rendkívül komplex táplálkozási zavart ír le – konyhanyelven.
A diabulimiában szenvedők olyan 1-es típusú cukorbetegek, aki fogyási céllal nem, vagy nem kellő gyakorisággal/mennyiségben adják be maguknak a vércukorszintjük kordában tartásáért felelős inzulint.
Ezáltal vagy veszítenek a súlyukból, vagy extrém kalóriabevitel mellett sem híznak meg, ugyanakkor az így egekbe szökő vércukorszintjük komoly, sokszor visszafordíthatatlan egészségkárosodást okoz. Nem véletlenül tartják ezt a táplálkozási zavart az egyik legveszélyesebbnek: az anorexia vagy épp a bulimia esetében is megjelenő egészségkárosodás a diabulimiás esetek egy részében jóval gyorsabban jelentkezik, és kiegészül a cukorbetegség kezeletlenségéből fakadó súlyos károkkal is.
A diabulimiát jelenleg nem önálló betegségként tartják nyilván, hanem kevert viselkedési zavarként hivatkoznak rá, aminek többféle megjelenési formája lehet. Ezekben az a közös, hogy a diabulimiában szenvedők az inzulinszint szabályozásával (annak alacsonyan tartásával) próbálnak fogyást elérni. A diabulimiások egy részének viselkedése a bulimiásokéhoz hasonló: ezek a személyek alkalmanként nagy mennyiségű ételt fogyasztanak – ezeket az epizódokat falásrohamoknak is nevezik – és emellett vonják meg maguktól az állapotukban egyébként nélkülözhetetlen plusz inzulint. Más diabulimiásoknál inkább az anorexiára jellemző tünetek vannak jelen: ők eleve nagyon alacsony kalóriabevitel mellett tagadják meg maguktól a létfontosságú hormont. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők esetén az inzulin elhagyásával a szénhidrátanyagcsere teljesen felborul, mert a bevitt cukrok jelentős része nem tud hasznosulni, hanem a vizelettel távozik – ez okozza a fogyást – , mindeközben azonban radikálisan magasabb lesz a vércukorszint, ami komoly, egyes esetekben akár halálos egészségkárosodáshoz is vezethet.
Miért alakul ki?
A különböző étkezési zavarok kialakulásának háttere mindig nagyon komplex. Kulturális, családi, szociális, sőt evolúciós okai is vannak, szerepe lehet benne a családi dinamika felborulásától kezdve a testképzavarokon át egészen a társadalmi nyomásig sokféle tényezőnek, és ezek a rendellenességek többnyire nem egy-egy jól megragadható ok miatt, ráadásul érintettenként eltérő tempóban épülnek fel. A csak pongyola néven diabulimia, szakmai körökben „cukorbetegséghez kapcsolódó étkezési zavarok” gyűjtőnéven emlegetett rendellenességek kialakulásában a cukorbetegség több szempontból is katalizátor lehet.
A cukorbeteg emberek számára a hétköznapokban létfontosságú, hogy sokat foglalkozzanak táplálkozásukkal, hiszen ételeik mennyiségét, azok szénhidráttartalmát rendszeresen mérniük kell, ezért mindennapjaikban eleve nagyobb hangsúlyt és több figyelmet kap az étkezés témaköre. Az ilyen nagyobb figyelem – ezt az összefüggést már régóta feltárták – kedvez a különböző étkezési zavarok kialakulásának, mert egyes esetekben kényszeressé válhat és túlnőhet az eredeti betegség kordában tartásán. A kényszerű fókusz mellett ráadásnak ott van még egy fontos tényező: akik inzulinpótlásra szorulnak, sokszor félnek attól, hogy az inzulin súlygyarapodást fog okozni náluk, annak megvonásával viszont egy
olyan instant eszközhöz jutnak, amivel drasztikusan be tudnak avatkozni saját anyagcserefolyamataikba.
Van, aki eleve „fogyási módszerként” találkozik ezzel a végtelenül káros eljárással, de olyan is előfordul, hogy az inzulin ilyen hatásának felismerése a véletlen műve. A témával foglalkozó dokumentumfilmben például egy korábbi diabulimiás nő emlékszik vissza arra, gyerekként mennyire kirekesztettnek érezte magát az inzulin kötelező adagolása miatt, és hogy társai csúfolták, undorítónak nevezték, amikor injekciózott. Ő például a szégyen miatt kezdte titokban, lépésenként elhagyni a hormont, és csak később vette észre, hogy mellékhatásként fogyni kezdett. Később lassan a fogyás lett a fő cél.
A diabulimia vagy más, a cukorbetegséggel összefüggő evészavar bármely életkorban, a cukorbetegség diagnózisát követően bármikor kialakulhat, kutatások szerint mégis inkább 16-25 éves kor között jelentkezik, és minden tizedik, az 1-es típusú diabétesszel élő lány esetében problémát jelenthet. A cukorbeteg lányok egyébként is veszélyeztetettek, ha étkezési rendellenességről van szó: körükben a táplálkozási zavar kialakulásának esélye ugyanis a két és félszere is lehet a nem cukorbeteg tinikéhez képest.
Fiatal cukorbeteg fiúknál jóval kisebb arányban fordul elő ez a rendellenesség, fontos viszont azt is megjegyezni, hogy a diabulimiás személy egyaránt lehet túlsúlyos, normál súlyú vagy alultáplált is, attól függően, hogy az inzulin megvonása mellett milyen életmódot él. Bárhogy is kezdődik, a kezelés minden esetben kihívást jelenthet, mert annak mind a cukorbetegség, mind az evészavar vonatkozásait figyelembe kell vennie, és mert a felismerés nem mindig könnyű.
Hogyan ismerhető fel?
A táplálkozási zavarok kezelésében kulcsfontosságú a korai felismerés, ami viszont épp ezen rendellenességek esetében kifejezetten nehéz, hiszen az érintettek jellemzően titkolják, hogy milyen nehézségekkel küzdenek. Vannak azonban olyan jelek, amik utalhatnak arra, hogy cukorbeteg szerettünk veszélyben lehet, és amikre akkor is érdemes odafigyelni, ha önmagában egyik sem jelenti azt, hogy diabulimiáról van szó. Komolyabb bajra utaló viselkedési jel lehet a teljesség igénye nélkül például:
- a cukorbetegség kezelésének elhanyagolása vagy titkolózás azzal kapcsolatban
- a cukorbetegséggel kapcsolatos találkozók, orvoslátogatások elkerülése
- az elfogyasztott ételek mennyiségének extrém mértékű növelése vagy csökkentése
- szélsőséges szorongás a testképpel kapcsolatban
- bizonyos élelmiszerek vagy élelmiszercsoportok teljes kizárása az étrendből
- közös étkezések elkerülése
- túlságosan szigorú étkezési szabályok követése
- az étellel, a testtömeggel és/vagy a kalóriákkal kapcsolatos folyamatos aggodalmak
- túlzásba vitt sporttevékenység
- megnövekedett alvásigény
- visszavonulás a baráti és/vagy családi tevékenységektől
- depresszió és/vagy szorongás
Ezek mellett az elsősorban viselkedéses tünetek mellett figyelemfelkeltőek lehetnek az alábbi fizikai tünetek is:
- a vérképben folyamatosan 9,0 vagy annál magasabb A1c érték (ez a glükóz hemoglobinhoz való kapcsolódását mutatja, és az egyszerű vércukorméréshez képest pontosabb képet ad a cukoranyagcseréről)
- megmagyarázhatatlan fogyás
- folyamatos hányinger és/vagy hányás
- állandó szomjúság és gyakori vizelés
- ketoacidózis (a zsíranyagcsere melléktermékeinek a vérben történő felhalmozódása, mely akár kómás állapotot is okozhat)
- alacsony nátrium- és/vagy káliumszint a vérben
- gyakori hólyag- és/vagy gombás fertőzés
- rendszertelen vagy elmaradó menstruáció
- romló vagy homályos látás
- fáradtság vagy letargia
- száraz haj és bőr
Milyen következményekkel jár?
A diabulimia első tünetei is meglehetősen riasztóak, az idő előrehaladtával pedig igen komoly egészségügyi rendellenességek alakulhatnak ki ennek az étkezési zavarnak a talaján. Mivel a diabulimiás fiatalok szervezete meglepően sokáig tudja tolerálni az extrém magas vércukorszintet, a következmények általában a tartósan emelkedett vércukorszinthez kapcsolódnak.
Ezek a szövődmények súlyosak és visszafordíthatatlanok lehetnek, ezért megfelelő kezelésük és a korai felismerés kulcsfontosságú.
A diabulimia egyes következményei már rövid távon megjelenhetnek. A lassú sebgyógyulás, a gyakoribb és nehezebben kezelhető bakteriális és gombás fertőzések, az izomsorvadás, a menstruációs zavarok, a dehidratáció és az elektrolitzavar rövid távon megfigyelhető, és szintén hamar észrevehető következmény, hogy a diabulimiások esetében gyakrabban jelentkezik veszélyes ketonszint is, ami akár kómához vagy halálhoz is vezethet.
Hosszú távon szintén rendkívüli károsodással számolhatnak az érintettek: elsősorban a szem súlyos megbetegedései, (bevérzés, látási tévérzékelések) jellemzőek, ezek mellett pedig idegkárosodás, neuropátia, gasztroparézis (a sérült idegek miatt lelassult gyomorürülés, amely megakadályozza a megfelelő emésztést), vérnyomászavarok, krónikus hasmenés vagy székrekedés jelentkezhet, és károsodhat az összes belső szerv. Mindezek mellett a felszívódási zavar miatt a szervezet folyamatos tápanyaghiányban van, aminek talaján különböző hiánybetegségek is megjelenhetnek.
A diabulimiás személyek társas- és családi kapcsolatai is megsínylik az étkezési zavar következményeit: a szorongás és depresszió éppúgy gátja a felszabadult és egészséges kortárskapcsolatoknak, mint a rossz testkép vagy az inzulin be nem adásával kapcsolatos folyamatos titkolózás.
Mit lehet tenni?
A megelőzés érdekében fontos, hogy a cukorbeteg gyerekek, tinik és fiatal felnőttek hozzájussanak az egészségüket óvó információkhoz, és hogy minél inkább tisztában legyenek a kezelések és azok elmulasztásának következményeivel és utóbbi veszélyeivel is. Fontos tudniuk, hogy sem krónikus betegségük, sem táplálkozási zavaruk kapcsán nincsenek egyedül, hogy más fiatalok is hasonló nehézségekkel küzdhetnek. Ezek az ismeretek hozzásegíthetik őket, hogy a hétköznapokban is merjenek beszélni krónikus betegségükről, az ahhoz kapcsolódó nehézségeikről, esetleges szégyenérzetükről, hogy ne féljenek segítséget, tanácsot kérni, és legyen kihez fordulniuk.
A társadalom egészének edukálása legalább ilyen fontos annak érdekében, hogy a nehéz érzésekről, aggodalmakról való kommunikációhoz biztonságos teret teremtsünk, hogy képesek legyünk felismerni az intő jeleket, és azt, ha közbeavatkozásra van szükség.
A már kialakult diabulimia pusztán klinikai eszközökkel már nem kezelhető, a beteg gyógyulásához komplex endokrinológiai, dietetikai és mentálhigiénés segítségnyújtásra van szükség. Ezt azonban az érintettek ma még sok esetben nem kapják meg, elsősorban a rendellenességgel kapcsolatos információhiány és az étkezési zavarokkal kapcsolatos előítéletek miatt. Mindeközben a probléma nagyságát és az érintett fiatalok nehézségeik megosztására való igényét jól jelzi, hogy jelenleg több mint ötmillió megtekintésnél járnak a diabulimia hashtaggel ellátott videók a TikTokon. Ezek jó része úgynevezett recovery videó, amiben érintettek mesélnek arról, hogy hogyan sikerült kimászniuk ebből a betegségből, mik voltak a gyógyulás lépései és milyen támogatásra van/lenne szükség a környezetüktől ahhoz, hogy végleg leszámolhassanak ezzel a betegséggel.
Cukorbetegségük kapcsán kezelőorvosaik mellett a különböző cukorbetegséggel foglalkozó szervezetekhez fordulhatnak az érintettek, evészavaros tinik és szüleik felkereshetik például a Heim Pál Gyermekkórház Serdülőkori Evészavar Ambulanciáját, illetve érdemes keresniük a kapcsolatot más, hasonló kihívásokkal küzdő családokkal, szülőkkel, tinikkel.
A diabulimiás tinik és fiatal felnőttek gyógyulásukhoz szülőként (megfelelő szakorvosok, segítők, pszichológus felkutatása mellett) odafordulással, megértéssel, nyitottsággal és saját magunk folyamatos képzésével tudunk hozzájárulni.
Kiemelt kép: Getty Images
