Évekig küzdött a „másik nő” szégyenbillogjával, de mára a britek megbocsátottak neki.

Az emberek könnyen elfelejtkeznek arról, hogy milyen rossz véleménnyel voltak Camilla Parker Bowlesról, amikor Andrew Morton 1992-es, Diana hercegnéről szóló életrajza lerántotta a leplet arról a házasságról, amelyet Diana később „kicsit zsúfoltnak” nevezett. Károly herceg szeretőjét házasságrombolónak, és ami még rosszabb, a hamarosan csak A szívek királynőjeként emlegetett nő nemeziseként könyvelték el.

A dolgok egy évvel később csak rosszabbra fordultak, amikor egy titokban rögzített, gyötrelmesen személyes telefonbeszélgetés Károly és Camilla között megerősítette Diana legrosszabb félelmeit. Ráadásul mindez természetesen nyilvánosságra került, így elterjedt az is, hogy Camillát feldühödött asszonyok zsemlével dobálták meg a nyílt utcán. Ez bár nem volt igaz, Camilla páriává vált, bukott nővé, aki szégyent hozott a monarchiára, és beárnyékolta Károly, a leendő király erkölcsi tekintélyét. Maga a királynő – állítja Tom Bower író, aki nemrég leleplezte Katalin és Meghan konfliktusának valódi okát is – úgy nevezte fia szeretőjét, hogy „az a gonosz nő”.

Mennyit változhatnak a dolgok 30 év alatt! Februárban a Buckingham-palota bombasztikus nyilatkozattal ünnepelte II. Erzsébet trónra lépésének 70. évfordulóját. „Őszinte kívánságom, hogy amikor eljön ez az idő, Camillát úgy ismerjék majd, hogy királyné” – mondta a királynő, véget vetve a hercegné jövőbeli címével kapcsolatos, évek óta tartó találgatásoknak.

Camilla mint a főnixmadár, hamvaiból támadt fel: nemcsak levetkőzte a fekete bárány kitaszított bőrét, de olyannyira népszerűvé vált, hogy sokan úgy vélik, képes felvirágoztatni az egyre csökkenő támogatottságú monarchiát, és szimpatikusabbá tenni az olykor ellentmondásos várakozó királyt.

Angela Levin királyi életrajzíró Camilla Károly hercegre gyakorolt hatásáról azt mondja a hamarosan megjelenő könyvében, hogy „mielőtt nyilvánosan együtt lehetett Camillával, Károly csak egy boldogtalan lélek volt, mert nem volt támasza.”
Az biztos, hogy két lábbal áll a földön. A Vogue brit kiadásában a júliusi, 75. születésnapja alkalmából nemrég megjelent interjúban elárulta, hogy mindenáron kerüli a „klimaxos lilának” nevezett színű ruhák viselését (ami elég jól megy neki, hiszen az utóbbi években igazán stílusos és elegáns hölgy benyomását kelti a korábban sokak által inkább slamposnak tartott hercegné), és hogy minden nap Wordle-t játszik az iPadjén, és sms-ben hasonlítja össze a pontszámokat az unokájával. „Ő a vidéki hölgyek nagyon angolos archetípusa, aki nem sértődős, vidám, nyugodt, és ez nagyon jól jön” – mondja a Clarence House, Camilla és Károly otthonának egyik korábbi vezető munkatársa, aki tagja volt annak a csapatnak, amely a pár 2005-ös házasságkötése idején a hírnévmentő akciót vállalta. A bennfentes szerint Camilla „horgony” lesz Károly és az egész intézmény számára, „ami figyelemre méltó, ha belegondolunk, milyen messzire jutott… Mindig is úgy gondoltam, hogy a királyi család számára Camilla a titkos fegyver” – tette hozzá.

A kezdeti idők

A bukott nőből szeretett leendő királynévá válás egy előkelő sussexi házban kezdődött. Bár sok oka lehetett volna annak, hogy Camilla és Károly herceg kapcsolatát nemkívánatosnak ítéljék, a kékvérűség hiánya nem volt köztük. Camilla 1947-ben született Bruce Shand őrnagy, a pólózó, rókavadász katonatisztből lett mayfairi borkereskedő és Rosalind Shand, Roland Cubitt, a harmadik  Ashcombe báró lányának gyermekeként. Cubitt dédnagyapja, Thomas volt az ünnepelt építtetője London néhány nagyszerű terének, valamint a Buckingham-palota keleti homlokzatának. Camilla anyai dédanyja Alice Keppel, a walesi herceg, a későbbi VII. Edward szeretője volt. Az, hogy Camilla viszonyba keveredett a walesi herceggel, legalább annyira árulkodik az angol felsőbb osztály belterjes természetéről, mint a királyi történelem ismétlődésének tendenciájáról.

A 4 éves Camilla és a 3 éves Annabelle Shand, Jeremy Cubitt és Diana du Cane esküvőjén a St Mark’s templomban, North Audley Street, Londonban, 1952. január 17-én (Fotó: William Vanderson/Fox Photos/Getty Images)

Először egy kelet-sussexi egykori parókián, majd egy másik dél-kensingtoni házban töltött bájos gyermekkor következett. Camilla volt a három gyermek közül a legidősebb, ráadásul bolondult a lovakért. Szülei jó kedélyűek, szeretetteljesek, közkedveltek és viszonylag progresszívek voltak (Rosalind állítólag még a munkáspártiakra is szavazott, ami az ottani felső tízezer körében nagyjából lehetetlennek számított). 

Milla, ahogy a dél-kensingtoni Queen’s Gate Schoolban ismerték, okos és sportos volt, ha nem is tudományos beállítottságú. Egy volt osztálytársa azt mondta Gyles Brandreth műsorvezetőnek és volt parlamenti képviselőnek, aki nemrég Camilla 75. születésnapi ebédjének házigazdája volt, hogy Camilla twinszettet (azaz egymáshoz illő vékony pulóvert és kardigánt) és gyöngysort viselt az órákon, mintha tudta volna, mi a sorsa. „Olyan vonzerővel és magabiztossággal rendelkezett, amit úgy irigyeltem, mint semmit – idézte fel az osztálytárs. – Ő egyike volt azoknak az embereknek, akik tudják, mit akarnak, és tudják, hogy sikeresek lesznek az életben.”

„Ha az emberek azt hiszik, hogy erős vagyok, az a családomnak köszönhető – mondta magáról Brandrethnek. – Annyi szeretetet és biztonságot kaptam, amikor felnőttem. Soha nem kételkedtem abban, hogy a családom ott lesz mellettem a válság idején.”

A tinédzser Camillának gyors észjárása és megnyerő mosolya volt, ami közkedveltté tette a fiúk között is, akikkel gyakran osztozott tiltott csókolózásokon és cigarettákon. Rebecca Tyrrel rovatvezető így jellemezte: „Gazdag lovas lány volt, és isten bocsássa meg, hatalmas mellei voltak.” A Queen’s Gate után a Genfi-tónál lévő svájci Mon Fertile nevű iskolában tanult, ahol az úriasszonyok erkölcseire és készségeire oktatták. A szórakozásra viszont nem kellett megtanítani. Svájc után a párizsi Institut Britannique-ban folytatott tanulmányairól csak homályos információk maradtak fent.

Mindenkit megbabonázott

Ezután visszatért Londonba, hogy titkárnő legyen, de persze ekkor sem hagyott fel a bulizással, sőt. Az egyik első munkahelyéről, a Sibyl Colefax és John Fowler társasági lakberendezők cégétől késés miatt kirúgták, miután előző este részt vett egy bálon, és elaludt reggel.

Camilla volt minden, ami Károly nem: gondtalan, magabiztos, fékezhetetlen.

Egy Kevin Burke nevű férfi fontos lábjegyzetet mondhat magáénak Camilla történetében. Nem sokkal a lány 18. születésnapja előtt, 1965-ben ismerkedtek meg, néhány nappal azután, hogy édesanyja debütáló bált rendezett Camilla számára egy Knightsbridge-i györgykorabeli házban. Brandreth szerint kapcsolatuk rövid, de – mondjuk úgy – érzelmileg gyümölcsöző volt, és mint kiderült, ez a kaland megpecsételte a sorsát. A tizenkilenc éves jómódú családból származó Kevin Burke azonnal beleszeretett Camilla bájaiba. Mert ahogy már akkor is tartották róla, bár nem volt különösebben szép, a kisugárzása azonnal levett bárkit a lábáról.

A Cornwall hercegnéje: Camilla története és titkai című könyvében Jessica Jayne szerző elárulta, hogy a hercegné vele vesztette el a szüzességét, és hogy ez azért volt jelentős, mert Camilla így már nem volt „versenyben” mint potenciális walesi hercegné, azaz Károly jövendőbelije, mert már nem volt ártatlan.

A 60-as éveket még mindig az anglikán egyház uralta, a házasság előtti szex például tilos volt – az egyház jövendőbeli legfőbb kormányzójának párja számára is. (Az anglikán egyház feje ugyanis nem a katolikus pápa, hanem a mindenkori uralkodó.) „Utólag azt lehet mondani, hogy Károlynak akkor kellett volna elvennie Camillát, amikor először volt rá lehetősége – mondta egyszer Mountbatten grófnő, Károly keresztanyja. – Ideálisan illettek egymáshoz… De nem volt rá lehetőség. Camillának »történelme« volt, és a walesi herceg nem vehetett feleségül egy olyan lányt, akinek történelme van.”

Azonnali vonzalom

A tisztaság persze sosem volt gond a férfi arisztokraták számára a gyakorlatban. Mountbatten grófnő apja, Károly mentora, Dickie Mountbatten odáig ment, hogy a Hampshire-i Broadlandsben, a vidéki birtokán biztosított a légyottokra helyszínt, és idővel Camilla rendszeres vendég lett ott.

1971-ben Camilla kapcsolatba került Andrew Parker Bowles katonai elöljáróval, aki a királynő koronázásakor a királynő inasa volt, Andrew azonban akkor Anna hercegnővel (II. Erzsébet lánya, Károly húga) járt. Andrew-nak a királynő lánya iránti rajongása miatt Camilla bosszút esküdött, ezért egy windsori pólóversenyen bosszúszomjas csábítással ajánlatot tett a királynő fiának és örökösének, azaz Károlynak. Legalábbis így szól a történet. Camilla azt mondta Brandrethnek: „Egyáltalán nem így történt.”

Camilla és Károly egy pólómeccsen 1972-ben. (Fotó: Getty images)

A „hivatalos” álláspont szerit volt egy kerítőjük: Lucia Santa Cruz, egy elbűvölő történész, a chilei nagykövet lánya, aki még a Cambridge-i Egyetemen tanult, amikor Károly megismerkedett vele. Lucia a Camilla lakása feletti lakásban lakott Belgraviában, és ő hozta össze nekik az első randevút. Károlynak pedig azonnal megtetszett a nála egy évvel idősebb Camilla, beleszeretett a lány finom modorába, humorérzékébe és a vidéki tevékenységek iránti vonzalmába. Az azonnali mély vonzalom pedig kölcsönös volt.

A kapcsolat félig-meddig titokban, pólómeccseken és előkelő vacsorákon, valamint a Berkeley Square-en található Annabel’s nevű éjszakai klubban virágzott. Camilla lakásán és a Broadlandsben töltött hétvégéken is találkoztak. Brandreth szerint Károly hónapokon belül érezte, hogy feleségül akarja venni Camillát, de gyakran volt távol, és állítólag határozatlan volt. Amikor a herceg elutazott a tengerentúlra huzamosabb időre, 1973-ban Andrew megkérte Camilla kezét, és még abban az évben összeházasodtak. Az esküvőn a 800 vendég között ott volt maga az anyakirálynő is.

Camilla Shand feleségül megy Andrew Parker-Bowles őrnagyhoz a Wellington laktanya gárdakápolnájában, 1973. július 4-én. (Fotó: Wood/Express/Hulton Archive/Getty Images)

Camilla egy szép kastélyban telepedett le Wiltshire-ben, és két gyermekük született, Tom és Laura. Úgy tűnt, hogy vége a királyi szerelemnek. De Andrew köztudottan hűtlen volt, és Camilla merev felső ajka hamarosan megingott. „Állandó rettegéssel a hasában élt, hogy egy nap a férfi elhagyja őt – írja Junor. – Ez pedig nagyon sebezhetővé tette őt egy udvarló figyelmével szemben.”

Ismét egymásra találnak

Míg Károly az 1970-es éveket barátnők hadával töltötte, ő és Camilla barátok maradtak, nem is nagyon lett volna más választásuk, hiszen a herceg és Andrew ugyanabban a pólócsapatban játszott. Camilla volt Károly vigasza akkor is, amikor 1979-ben az IRA felrobbantotta imádott nagybátyja, Lord Mountbatten halászhajóját.

Károly és Diana 1981-es „mesebeli” esküvőjének idejére Károly és Camilla állítólag újraélesztették románcukat. A nászút megadta az alaphangot a kapcsolatuknak, amikor egy alkalommal a Camilláról készült fotók kiestek Károly naplójából. Veszekedés tört ki, és Diana megkérdezte Károlytól, hogy mit jelentenek az összefonódott C betűk a mandzsettagombjain, amiket Camillától kapott ajándékba. „Charles és Camilla” – erősítette meg a férfi.

Ennek ellenére Károly barátai ragaszkodtak ahhoz, hogy Camilla nem volt több, mint barát és bizalmas a kudarcra ítélt házasság első éveiben. Károly később azt mondta, hogy a kapcsolatuk csak 1986-ban kezdődött újra.

De bármi is volt az időzítés, valamikor három ember volt abban a házasságban, pont, ahogyan Diana fogalmazott. 

Diana eleinte próbált jóban lenni Camillával. Itt éppen együtt nézik Károly egyik pólómeccsén még az eljegyzésük előtt. (Fotó: PA Images via Getty Images)

Diana egyik közeli barátja egyszer azt mondta, hogy a hercegnő rottweilernek nevezte Camillát, mert „ha egyszer valakibe belemélyeszti a fogát, nem engedi el”. 1989 februárjában Diana szembeszállt szerelmi riválisával. „Tudom, hogy mi folyik itt – emlékezett vissza később Diana arra, hogy ezt mondta Camilla szemébe.

– Ne bánj velem úgy, mint egy idiótával.”

Tíz hónappal később Károly egy estét a Westminsteri hercegnőnél töltött, amikor felhívta az otthon tartózkodó Camillát. Camilla és Károly, akik ekkor már a 40-es éveik elején jártak, nem tudhatták, hogy a hívásukat rögzítették – állítólag egy rádióamatőr egy pásztázó készülékkel felvett mindent. Négy évbe telt, mire a leirat kiszivárgott, és a pikáns csevegés a címlapokra került. A fülledt beszélgetés azonnal szenzációt keltett, volt min csámcsogni, de a hatperces hívás többi része arról árulkodott, hogy mély és erős kötelék van közöttük. Ez egyúttal Camillát is jól jellemezte, kiemelve a kedvességét és hűségét régi szerelme iránt. Dicsérte Károly „borzasztóan jó eszét”, megkérte, hogy olvassa fel a készülő beszédét, és elmondta neki, hogy mennyire büszke rá, amit ő viszonzott. Ha eltekintünk a megcsalástól, akkor látható, hogy nekik már akkor is mély és szeretetteljes kapcsolatuk volt.

A botrány elkerülhetetlen

A kiszivárgás mégis hatalmas csapás volt a királyi család számára. Camilla és gyermekei a bulvársajtó célpontjává váltak, és a királynő bujkálni kezdett. Abban a reményben, hogy az őszinteség segíthet, Károly bevallotta házasságtörését egy 1994-es, Jonathan Dimbleby újságírónak adott televíziós interjúban. Azonban ez visszafelé sült el. „Nem tudom elképzelni, hogy bárki épeszű ember elhagyjon téged Camilla miatt” – írta Fülöp herceg Dianának.

Andrew és Camilla Parker Bowles és fia, Tom Parker Bowles részt vesznek a Queen’s Cup pólóversenyen Windsorban, 1992. június 7-én. (Fotó: Mathieu Polak/Sygma/Sygma via Getty Images)

Camilla és András válása 1995-ben, Károlyé egy évvel később, Diana Martin Bashirnak adott BBC-interjúja után történt, és már 1996 nyarán együtt fotózták őket barátaik otthonában. A királynőt azonban „sokkolta” fia válása, bármennyire is elkerülhetetlen volt, és hajthatatlan volt, hogy Camilla „múltja” továbbra is problémát jelent. „Camilla nem volt tiszta – mondja Levin a válás utáni időszakról. – Soha nem léphetett a trónra, és [a királynő] sokáig nem volt hajlandó beszélni Károllyal.” 

Örökre kívülálló marad

Mark Bollandot, egy fiatal PR-vezető kapta azt a feladatot, hogy Károly hírnevét rendbe hozza. Megkedvelte Camillát, és sokat tett azért, hogy lágyítsa a róla kialakult képet is. A pár először 1999-ben, két évvel Diana halála után jelent meg együtt nyilvánosan egy Ritzben tartott esemény után. A királynő, akivel valójában sok közös vonása volt Camillának, 2000-ben beleegyezett abba is, hogy röviden találkozzon vele.

Ám Camilla státusza a következő években csak még kínosabbnak tűnt. 2002-ben Károlyhoz költözött a Clarence House-ba, de úgy tűnt, hogy örökre arra rendeltetett, hogy a szerető keresztjét cipelje.

„Bizonyos eseményekről kizárták, másokról pedig kénytelen volt a hátsó bejáratokon ki-be járkálni – írja Junor. – Őrült helyzet volt, és megalázó.”

Camillát továbbra is kegyetlenül bírálták. Richard Blackwell amerikai divatkritikus 2001-ben úgy gúnyolta őt, mint aki „egy romlott yorkshire-i puding stiláris erejével bír.”

Az anglikán egyház csak 2002-ben rendelte el, hogy bármely elvált személy újraházasodhat, a trónörököst is beleértve. A közvélemény azonban mg mindig Dianával volt elfoglalva. „Nem lőnék nagyon mellé, ha azt mondanám, hogy Diana szelleme még mindig szabadon járkált – mondja a Clarence House már idézett egykori bennfentese. – A média szemében még mindig nagyon is része volt a történetnek.”

Szeretőből feleség

És mégis abban a projektben, hogy a szeretőből házassági alapanyag váljon, maga Camilla bizonyult a legjobbnak. Könnyed magabiztossága és melegsége túlélte az 1990-es évek traumáját, és készen állt arra, hogy a népet is elbűvölje. Ebben az is segített, hogy bár a sajtó továbbra is durván bánt vele, ő végtelenül udvarias volt velük.

Néhány évvel később a bennfentes visszaemlékezett egy nagyon durva pillanatra, amikor diáktüntetők megtámadták a házaspár Rolls-Royce-ját, amely egy londoni színházba tartott. „Amikor Camilla megérkezett, (…) csak annyit mondott mosolyogva: »hát, mindenből van egy első alkalom!«”. A bennfentes hozzáteszi: „Bizonyos értelemben nem volt szükségünk stratégiára, hogy rehabilitáljuk őt. Csak annyit kellett tennünk, hogy hagyjuk, hadd menjen és végezze a munkáját.”

Camillát második esküvője előestéjén arcüreggyulladás és idegesség gyötörte, és a barátnő, Lucia Santa Cruz csirkelevest hozott neki. Nem csoda: csupán néhány héttel korábban, 2005 februárjában jelentette be a Clarence House, hogy megtörténik az egykor elképzelhetetlen:

Károly és Camilla, akik 35 éve voltak szerelmesek egymásba, végre összeházasodnak.

A királynő, a kormány és az egyház is jóváhagyta az egybekelést. Egy kis szertartáson, amelyet egy fogadás követett a windsori kastélyban, a szeretőből hercegné lett, aki nemsokára királynévá válik. 

A Clarence House hivatalos fotója a walesi hercegről és új menyasszonyáról, Camilláról, Cornwall hercegnőjéről a windsori kastély fehér szalonjában az esküvői ceremónia után, 2005. április 9-én Windsorban, Angliában. (Fotó: Hugo Burnand/Pool/Getty Images)

Az esküvői vendégek között volt Stephen Fry író, műsorvezető és színész is. „Az egész elbűvölő, egyszerűen elbűvölő – a nő imádja őt, a férfi pedig imádja őt – lelkendezett Fry aznap. – A történet szerencsétlen volt, de az emberiség története tele van olyan szerelmes csillagokkal, akiknek nehéz volt az életük.”

Mégis happy end a vége

A hercegné ellenzői kezdtek megfogyatkozni, még Harry herceg is megszerette (bár Vilmos állítólag még mindig fenntartásokkal viseltetik iránta). A nyilvánosság is egyre inkább elfogadó lett vele kapcsolatban, és ez annak is köszönhető volt, hogy mindig gondosan megválasztotta, hogy milyen ügyek mellé áll.

A szexuális erőszak áldozatait kezdte támogatni, miután 2009-ben meglátogatta a nemi erőszakkal foglalkozó krízisközpontokat, és több fontos ügyekért harcoló jótékonysági szervezetnek is elkötelezte magát. „Teljes erőbedobással dolgozik, és sok olyan területre is eljutott, amelyet a királyi család korábban megkerült volna” – mondja Levin.

„Nagyszerűek, amikor együtt vannak – mondta a hercegi párról az egykori bennfentes. – Károly sokkal vidámabb és Camilla előhozza a viccesebb oldalát.”

Régóta tartanak olyan jóslatok, hogy Anglia monarchia iránti étvágya a királynővel együtt elmúlik. A közvélemény-kutatások szerint az utóbbi években folyamatosan csökkent az intézmény támogatottsága, különösen a fiatalabb korosztályok körében. Anyjával ellentétben Károly felnőttként élvezte a viszonylagos szabadságot, hogy saját érdeklődési körét követhesse, és hibákat követhessen el.

„Most – teszi hozzá a bennfentes, – ha az emberek kissé aggódnak amiatt, hogy milyen király lesz Károly, akkor csak ránéznek Camillára, és azt mondhatják: »Oké, ő egy megnyugtató, értelmes figura«.”

Fotó: Bob Collier – PA Images/PA Images via Getty Images

Camilla élete és Károly iránti szerelme úgy tűnik, hogy végleg révbe ért. Az ő történetük az ékes példája annak, hogy a sors akarata gyakran elkerülhetetlen – érdemes tehát élni azonnal a lehetőséggel, mert akkor mindenki boldogan élhet, amíg meg nem hal. És mások – mint Diana – nem sérülnek közben.

Kiemelt kép: Getty Images