Légrádi Júlia írása a Nők Lapja Pszichológia 2022-es tavaszi számából.

Teljesen természetes, ha olykor valamiben nem értünk egyet a társunkkal és emiatt konfliktusba keveredünk. Ezzel még építhetjük is a kapcsolatunkat, de vajon hol van a határ? Mi számít még egészséges vitának és mi mutat túl azon, ami megmérgezi a kapcsolatot?

Sárga Noémi pszichológus

Autogén tréning gyakorlatvezető, akinek hitvallása, hogy a megfelelő szakmai támogatással az önismereten keresztül teljesebb életet élhetünk és megérthetjük működésünk mozgatórugóit. Fő szakterületei az önismeret, konfliktuskezelés, életvezetési nehézségek, szorongásoldás. Főállásban nevelési tanácsadásban, emellett magántanácsadás keretein belül felnőttekkel és serdülőkkel dolgozik.

Mitől függ, hogyan vitázunk, és miként zajlanak a veszekedések a párunkkal? Részben a hozott mintákon, részben pedig a korai években kialakított közös szokásokon múlik. Vannak, akiknél a hangos szó és az ajtócsapkodás segít, mások elvonulnak, és nem beszélnek egy ideig, és akadnak olyanok is, akik addig „rágják a csontot”, amíg konszenzusra nem jutnak, és vissza nem tér a béke a kapcsolatukba. Mindegyik stratégia lehet célravezető, ám ahhoz, hogy egy hosszú távon is működőképes veszekedési stílusra rátaláljunk, előbb alaposan meg kell ismernünk a saját és kettőnk működését is.

Játszmák nélkül

„Amikor túljutunk a kezdeti szimbiotikus perióduson, és elkezd felszállni az a bizonyos rózsaszín köd, megkezdődik a differenciálódás szakasza. Ilyenkor egyeztetjük, hogy egyénenként és együtt kik is vagyunk, mik azok a közös szokások és értékrendek, amelyeket ki szeretnénk kialakítani – magyarázza Sárga Noémi pszichológus. – Ebben a fázisban sok lehet a veszekedés, de ez nem baj, hiszen ezek mentén tud létrejönni a társas működés, amibe abszolút beleférnek a különbözőségek is. Nincs két egyforma ember, és semmi gond azzal, ha nem értünk mindenben egyet. A probléma akkor kezdődhet, amikor a felek semmiben sincsenek közös nevezőn, vagy a számukra kardinális kérdésekben gyökeresen más a gondolkodásuk és az értékrendjük. Ez sajnos krízishez vezethet, és a párkapcsolat felbomlását is eredményezheti.”

Nemcsak azért fontos az elején túljutni bizonyos vitákon, hogy megalapozzuk a kapcsolatot, hanem azért is, hogy elkerüljük a későbbi csalódásokat. Ha a szőnyeg alá söpörjük a lényeges kérdéseket, netán nem vagyunk bennük maximálisan őszinték, csapdába is eshetünk, és egyszer csak azt vehetjük észre, hogy egy olyan emberrel vagyunk együtt, akit nem is ismerünk. Jogosan érezhetjük magunkat becsapva akkor, amikor erre rájövünk, miközben a kapcsolat már elkezdett elmélyülni.

„A viták a párkapcsolat előnyét szolgálhatják, és kifejezetten pozitív hatásuk is lehet, hiszen általuk jobban megismerhetjük egymást – teszi hozzá a szakértő. – A párkapcsolatban teljes személyiségünkkel vagyunk benne, ebbe pedig beletartozik az is, hogy milyen sémákat hordozunk magunkban. Egy-egy veszekedés be tudja nyomni azokat a bizonyos érzékeny gombokat, ezért is lenne fontos, hogy ilyenkor ne menjünk bele játszmázásokba, inkább beszéljünk őszintén az érzéseinkről, és ha kell, ássunk mélyre, hogy megtaláljuk a konfliktusok valódi okát, ez viszi előre a kapcsolatot.”

Örökölt minták

„Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy a pár tagjai nehezen ismerik el egymás érzéseit, pedig a legtöbbször csak arra lenne szükség, hogy annyit mondjunk: »Igen, megértem, hogy most így érzel.« Vagy ha nem is értjük, ne mondjunk olyanokat: »Ez hülyeség!« vagy »Csak túlgondolod! «, hanem egyszerűen igyekezzünk elfogadni, hogy a társunkban más gondolatok és érzések kavarognak. Próbáljunk meg szempontot váltani, és megérteni, mi játszódik le a másikban – javasolja a pszichológus. – Ez persze nehéz, hiszen mindenki rendelkezik egy otthonról hozott képpel arról, hogyan lehet veszekedni, és milyen egy párkapcsolat. Ilyen helyzetekben erős az érzelmi bevonódottság, és akármennyire is szeretnénk tudatosak maradni, ez a képességünk gyakran kikapcsol, és automatikussá válik a viselkedésünk. Többek között ezért is érdemes párterapeuta segítségét kérni, mert ezeket nagyon jól lehet fejleszteni közös munkával, a felek pedig megtanulhatják, hogy valóban arról beszéljenek, ami őket bántja, és gyakorolhatják a másik érzéseinek elfogadását. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent el kell néznünk, hanem azt, attól, hogy nekünk van egy bizonyos érzésvilágunk, az övé még lehet teljesen más, és nem kell igazságot tenni aközött, hogy melyik az igazabb. Mindenkinek a saját megélése az igaz, ebben kellene valahogy megértenünk egymást, majd megbeszélni, kitalálni, hogy legközelebb hogyan csináljuk, hogy a végén közös nevezőn legyünk.”

Egészségtelen viták kontra fenntartható megoldások

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .