„Szabadság nélkül nincs semmi” – Szabó Magdára emlékezünk

Szabó Magda a magyar irodalom megkerülhetetlen szerzője, regényeit ma is szívesen olvassuk, történetei a szívünkben élnek. 104 éve született.

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben, ott szerzett magyar-latin szakos tanári és bölcsészdiplomát. Éveken át tanított, verseket írt (illetve mint 3 éve kiderült, már 1944-ben írt prózát is), majd 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, amelyet még aznap visszavontak tőle, sőt az állásából is elbocsátották, és 1958-ig nem publikálhatott, akkor azonban prózával tért vissza. (Betiltott „polgári” szerző volt, csakúgy, mint Kassák Lajos, Kodolányi János, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Pilinszky János vagy éppen Weöres Sándor.)

Ha ha azok közé tartoznánk, akik nem olvasták műveit, akkor is nagy valószínűséggel láttuk a Zsurzs Éva rendezésében, Básti lajos, Garas Dezső, Szerencsi Éva főszereplésével készült örökérvényű Abigél filmverzióját. Noha Szabó Magda könyvei a legtöbbet fordított magyar könyvek közé tartoznak, az Abigélt csak tavaly adták ki angolul (2020. január 20-án jelent meg, és az a Len Rix fordította, aki 2005-ben az író Az ajtó című regényét, illetve Szerb Antal életművét is angolra illesztette), és az amerikai szaksajtó egyből az irodalom meglehetősen előkelő polcára helyezte: a Publishers Weekly nevű lap a főhőst, Vitay Georginát Jane Austen Emmájához hasonlította, a történetet pedig J. K. Rowling Harry Potter könyveivel vetette össze.

Anna Mundow kritikus pedig így róla a The Wall Street Journal hasábjain:

„Egy feszült, intim elbeszélés, amely ragyogóan ábrázolja a halálos fenyegetés által csapdába ejtett ifjúi ártatlanságot…

Szabó, a varázsló egy pillanatra feltárja az időt, a történelmet és az emberi ostobaságot, mindezt egy gyermek tiszta tekinetén keresztül.” 

Az író (ő maga nem szerette az írónő szót), noha rajongásig szerette a gyerekeket, férjével, Szobotka Tiborral sosem vállalt sajátot, mégpedig azért, mert amikor az Újholdat betiltották, úgy döntöttek, ezt kell tenniük, hogy ne lehessenek a rendszer túszai. 

Emlékezzünk most Szabó Magdára néhány gondolatával:

  • „(…)az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon – menedék. Az az ember, akinek van hová – és van kihez – hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal. Lehet, hogy aki meghallgat, nem mindig és nem mindenben ad nekünk igazat. De az biztos, hogy mindig együttérez, velünk örül és velünk sír.”
  • „Ő [apám ] büszke volt ugyan a valamelyik felmenőjétől örökölt, értékes porcelángyűjteményre, de az volt a meggyőződése, hogy a lakás nem múzeum, és a tárgyak arra valók, hogy használjuk őket. Más családban sírás, veszekedés volt, ha eltört egy csésze. Az én apám csak annyit mondott: most már ez sem fog túlélni! A lelke mélyén mindig is bosszantotta, hogy egy tárgy – akár értékes, akár értéktelen, de mindenképpen holt jószág – túlélheti gazdáját. Hogy a világon a legértékesebb, az emberi élet, romlandóbb és rövidebb lehet, mint a tárgyaké.” (forrás: Nők Lapja 1980/51)
  • „Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem – jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.” 
  • „Ha meg akarsz tartani valakit magadnak – ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.”

  • „Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.” (forrás: Aczél Judit: Ne félj! Beszélgetések Szabó Magdával)
  • „Egész életemben mindenkit, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején. Mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: »Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.«” (Nők Lapja 2017/20. lapszám, mely egy 2003-as online kérdezz-feleleket idéz)
  • „Tulajdonképpen nem akartam megírni soha… Aztán mégis megírtam a Für Elisét. Az ember nem szereti, ha saját maga van a boncasztalon. Itt pedig magamat kellett felboncolnom.

    Mert az, hogy a történelmet felboncolom, a politikát felboncolom, az iskolarendszert felboncolom, az hozzátartozik egy, a közéletben benne szereplő embernek az életéhez.

    De az, hogy elmondjam az otthonom titkait, hogy elmondjam a saját, személyes gyerekkori titkaimat, ahhoz meg kellett öregedni.” (In ​Memoriam Szabó Magda, 2008)

Nagy Péter irodalomtörténész és Szabó Magda író, 1983-ban. (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

Szabó Magda est a Várkert bazárban

Műveiből szerveznek előadást vasárnap a budapesti Várkert Bazárban: a Szelíden és szilárdan című programon a résztvevők megismerhetik az írónő életét, kivételes pályaívét, gyermekkorát, szüleihez fűződő kapcsolatát, házasságát, valamint íróvá érését. Az előadás során megelevenedik Szabó Magda anyai nagyszüleinek családja, az édesanyja, Jablonczay Lenke, az édesapja, Szabó Elek, Cili, a különleges testvér, Szobotka Tibor, az imádott férje, és nem utolsó sorban életének legfontosabb helyszíne, Debrecen. Felvillan Kumacs és természetesen végig jelen van Szabó Magda gyermekként, serdülő leányként, szerelmesként, barátként és özvegyként. Az előadás Daragics Éva közreműködésével jött létre. Az írónő szerepében Gajdó Delinke színművész lesz látható.

Kiemelt kép: Szabó Magda 1964-ben (Fortepan/Hunyady József)