Amilyen aranyos állat a nyúl, olyan könnyű rosszul tartani. Az Első Nyúlmentő Alapítvány tapasztalatai szerint a húsvéti nyulak többsége egy éven belül vagy elpusztul a gondoskodás hiányában, vagy kidobják. Hogy te is felelős állattartó legyél, összegyűjtöttünk pár szempontot, mit érdemes végiggondolni, mielőtt nyulat veszel vagy fogadsz örökbe.

Közeledik a húsvét, ami azt jelenti, hogy az ünnepet követő hetekben, hónapokban látványosan megszaporodik a leadott nyulak száma az állatmenhelyeken. És ezek még a szerencsés nyuszik, mert sokukat, miután megunták, egyszerűen kidobják a kukába vagy az utcára – ahol a kutyával-macskával szemben egy nyúlnak szinte semmi esélye.
Az a helyzet, hogy bár minimum nagyon meglepődnénk, ha Mikulásra vagy karácsonyra egy rokonunk ajándék élő báránnyal, rénszarvassal vagy csacsival állítana be, az élő húsvéti nyuszi ajándékozásának szokása valamiért erősen tartja magát – mostanában felváltva a bérléssel, ami szintén rossz a nyulaknak, de erről később. Mindennek nemcsak ahhoz lehet köze, hogy szamár nagy, a nyúl meg kicsi – hanem ahhoz is, hogy

valamiért a nyúl úgy él a köztudatban mint „könnyen tartható” állat.

A minap is szembejött velem egy magazinos anyag arról, milyen állatot válasszunk, ha nincs időnk a kutyára-macskára, de szeretnénk valamilyen kiskedvencet. Ez a cikk itt most nem arról szól, hogy eleve miért helytelen ez az „időtakarékos” megközelítés, hanem arról, hogy ezen belül is miért teljes tévedés a nyulat egy ilyen listán feltüntetni.

A nyúl nagyokat játszik, de ő nem játék

Bobek ma reggel is előadta a műsort, aminek címe: „Én még soha nem ettem”. Az alakítás első rangú, minden nap leveszi vele a lábáról a férjemet is meg engem is. A következő felvonásokból áll: az ébredést követő reggeli neszezésünkre Bobek egyre izgatottabb és türelmetlenebb sertepertélése felel a ketrec felől. Aztán amikor felvesszük a tálkáját, hogy tápot tegyünk bele, kiugrik és a lábunkat körbeszaladgálva adja tudtunkra, hogy teli szénatartó ide vagy oda, ő már nagyon éhes!! Azt a vetődést pedig, amivel végül ráront a tálkájára, Tom Cruise is megirigyelhette volna akármelyik Mission Impossibe-film forgatásán.

via GIPHY

Bobek kvázi véletlenül került hozzánk három éve, amikor az eredeti gazdája külföldre költözött. Ez a bakocska nyolcévesen már igazi öregúrnak számít nyuszi körökben, remélem, hogy azért még jó pár évig velünk lesz, mert nagyon cukin bohókás állatka és rengeteg szeretetélményt köszönhetünk neki. Ennek ellenére, amikor ismerősök megkérdezik, hogy főleg kisgyerek mellé ajánlom-e a nyuszit, először azt szoktam mondani, hogy nem.
Nem azért, mert a nyúltartás valami misztikusan rejtélyes tevékenység. Erre mi lennénk az élő példa: a férjemmel mindketten elég szétszórtak vagyunk, mégis sikerült megtanulnunk – legalábbis abból, hogy Bobek milyen önfeledten szunyókál nappal és mekkorákat rohangál meg játszik este, arra következtetek, hogy jól érzi magát nálunk.
Viszont a nyuszik nagyon érzékenyek, tényleg oda kell figyelni rájuk, mert ellenkező esetben gyorsan megtörténik a baj. Ráadásul egy átlagos állatorvos nem is biztos, hogy fogja tudni kezelni, mert a nyúl egzotikus állatnak számít.
Például néhány alapvető tény:

  • Lehet, hogy Tapsi Hapsi folyton répát rágcsál, de az igazi nyuszi tápláléka 80 százalékban széna. Ha ez az arány megborul, annak súlyos, akár halálos következménye is lehet.
  • Ivartalanítani és évente oltani kell, hogy egészséges maradjon. Ezek nem olcsók, de megelőzik, hogy a nyuszink fájdalmas betegségben pusztuljon el.
  • Egy nyuszinak legalább 50*100 centis ketrecre van szüksége, de emellett gyakran ki kell engedni, hogy szabadon futkározhasson. Mivel imádják megrágcsálni a vezetéket, pokrócot, cipőt, könyvet, szobanövényt stb., ezeket olyan helyre kell tenni, ahol nem érik el.
  • A nyuszik társas lények. Ugyanúgy napi szinten játszani, foglalkozni kell velük, mint a kutyával, macskával, különben depressziósak lesznek (ez komoly!!) és hamarabb megbetegszenek. A hozzáértők szerint valójában a nyusziknak az a legjobb, ha egy ellenkező nemű, szintén ivartalanított társat is választunk melléjük.
  • A nyúl alapvetően nem vagy csak ritkán ad ki hangot, és mimikája sincs igazán. Meg lehet tanulni kiolvasni a viselkedéséből, hogy érzi magát és mit akar, de ez nem olyan gyors és egyértelmű, mint a kutya és a macska esetében.
  • Ha ez nem jött volna intuitíven: nem szabad a fülénél fogva emelgetni…

A nyúltartás „tízparancsolatát” az Első Nyúlmentő Alapítvány itt foglalta össze röviden, de az oldalon bővebben is tájékozódhatsz az alapokról. A Facebookon több nyuszis csoport is van, ott is rengeteg információt találni és a tagok segítőkészek.
A magam részéről, amit az elmúlt években megtanultam, hogy az állattartás nagyon hasonlít a szülő-gyerek kapcsolatra abban, hogy az egyik fél mennyire végletesen kiszolgáltatott a másik gondoskodásának, törődésének. Annak, hogy a felnőtt/ember tud-e, hajlandó-e odafigyelni arra, hogy pontosan mire van szüksége annak az érző lénynek, ami ebben az esetben történetesen egy nyúl.
Szóval ha nyulat szeretnél, azt tanácsolnám, első körben várd ki, hogy a húsvét után is így érzed-e. Ha igen, akkor irány a Nyúlmentés – elmondom, miért.

Kenyeret a péktől, nyuszit a nyusziboltból?

A nyulak sem egyformák. Valamelyik bújós, szereti és akár ki is követeli, hogy simogasd, a másik félénkebb, vagy egyszerűen csak magának való, és utálja, ha piszkálják.

Ha kis nyuszit veszel valahol, akkor ez a része lutri, mert az állatkereskedésben vagy a piacon ácsorogva tíz-húsz perc alatt nem derül ki, milyen a karaktere.

És ha nem csak egy bármilyen nyulat akartál, hanem kifejezetten simogatható, kedves, barátságos nyuszit, akkor esetleg ott állsz majd a kis méregzsákkal, ami a cuccaival együtt elfoglal egy jó négyzetmétert a lakásodban, nem éppen olcsó a kajája (már ha adsz a minőségre, hogy egészséges maradjon), megrágja a holmidat és még játszani sem tudtok. A menhelyeken tudnának mesélni az ilyen csalódásokról – legyen szó bármilyen állatról…
Szóval ha menhelyről fogadsz örökbe, nemcsak új esélyt adsz egy állatnak a boldogabb életre, hanem biztosabban is választhatsz. Általában ugyanis az állatok eltöltenek annyi időt a menhelyen, hogy a gondozók kiismerjék a jellemüket. A Bunny Rescue – Első Nyúlmentő Alapítvány – ahogy a nevében is áll – kifejezetten nyulakra specializálódott. Nemcsak mentik, ápolják, gyógyítják a nyuszikat, hanem örökbe is lehet fogadni tőlük. A Facebook-oldalukon rendszeresen kiteszik, éppen milyen nyuszik várnak gazdára náluk, illetve segítenek a közvetítésben is (azaz, ha valaki elajándékozná a nyusziját valamilyen okból).

A nyuszik leírásában tételesen megtalálod, hogy mekkora, hány éves – és azt is, milyen a természete, mit szeret, mit nem.

A Nyúlmentésnél jelenleg körülbelül száz nyusziról gondoskodnak, négy aktív tag és még pár ideiglenes gazdi. Ők mind munka mellett, önkéntesen foglalkoznak a nyuszikkal, a költségeiket adományokból finanszírozzák. Ha őket keresed meg, jó ha tudod, hogy a húsvét előtti hetekben nem adnak ki első nyuszit, csak ahova már másik nyúl mellé viszik társnak. Viszont ha kérdéseid lennének vagy elkezdenéd a fogadó folyamatot, nyugodtan keresd meg őket vagy olvasgasd a honlapjukat.

Ne támogasd a szaporítót!

„Az utóbbi időben terjedt el, hogy néhány napra lehet nyuszit bérelni. Ezt jellemzően olyan szaporítók csinálják, akik már négy-öt hetesen elveszik a kis nyuszikat a mamájuktól, miközben nyolc hetes korukig mellette kéne lenniük”

– mondja Baráth Eszter, a Nyúlmentés egyik aktív tagja. A bérléssel nemcsak etikai gondok vannak (mint a felelősségvállalás megkerülése, vagy hogy a pillanatnyi hangulataink, vágyaink kielégítésének eszközévé teszünk egy döntésképtelen másik élőlényt), hanem egyértelműen rossz a nyusziknak. A felnőtt nyulak is rosszul viselik az utazást, ehhez a kicsiknél még az a stressz is hozzájön, hogy elszakítják őket az anyjuktól, aztán ki tudja, mivel etetik, hogy bánnak velük, milyen állapotban kerülnek vissza, és aztán mi lesz velük.
Erre akkor is érdemes figyelni, ha úgy döntesz, nem menhelyről fogadsz örökbe, hanem kis nyuszit szeretnél (egyébként menhelyen is szoktak lenni kicsik, csak nem mindig). Fontos, hogy ne támogasd a szaporítókat, hiába adják olcsón, akár csak pár ezer forintért a nyuszit.

Míg ugyanis egy felelős, engedéllyel rendelkező tenyésztő gondosan kiválasztja, hogy csak erős, egészséges nyusziknak legyenek utódai, a szaporítóknál ez nem szempont, aminek olyan eredménye is lehet, hogy a tőlük beszerzett nyuszik betegesek, hamarabb elpusztulnak.

Ez pedig sem a nyuszinak, sem neked (sem a gyerekednek) nem lesz jó.
Hasonló a helyzet az állatkereskedésekkel. Baráth Eszter szerint a jó tenyésztők nem adják kereskedésbe a nyuszijukat, ráadásul sok állatkereskedés nem is tartja jól a nyulakat. Ha például azt látod, hogy a nyuszik üvegfal mögött vannak, akkor nem tud szellőzni a pisijükből az ammónia – ez pedig megbetegítheti őket. Ahogy az is, ha együtt tartják más fajokkal, tengerimalaccal, mókussal stb. (Ha egy állatkereskedésben láthatóan beteg az állat vagy rosszul tartják, írj be a panaszkönyvbe vagy jelentsd az illetékes szerveknek, állatvédőknek!)

És hogy honnan vehetsz egészséges kis nyulat?

„Egy rendes tenyésztőnek van engedélye, nem a hátsó kertből, a sufniból hozza elő a nyuszit, hanem van honlapja, Facebook-oldala. Nyolc hetes kora előtt nem adja oda a nyuszit. A szaporítónak nincs engedélye, nem tudod megnézni, hogy hogyan tartja az állatot.
A jó tenyésztő tud szerződést írni, számlát adni, megvan a nyuszi származási lapja, hogy kik a nyuszi szülei, felmenői. Ez persze az árban is tükröződik. Egy jó tenyésztőnél egy jó genetikájú nyuszi olyan 15-20 ezer forint is lehet” – mondja Baráth Eszter.

(Kiemelt kép: Pixabay)

Ez is érdekelhet