A természet egyensúlyáról... A Nők Lapja Tél 2020-as számának cikke.

Az ismert etológus, egyetemi tanár szerint nem az a kérdés, ki vagy mi a jobb, kire vagy mire van nagyobb szüksége a természetnek, hiszen, ha jól csináljuk, mindenkinek megvan a maga feladata. Baj akkor van, ha felbomlik az egyensúly.

– Mark Twainnek tulajdonítják az aforizmát, hogy „minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat”…
– Ehhez én azt fűzném hozzá, hogy mindezek dacára én meg azt szeretem az emberekben, hogy többet kockáztatnak veszélyhelyzetben. Az állat racionális lény, egyetlen célja, hogy ismeretlen szituációban önmagát és a gyermekeit védje, de ha tudja, hogy már nem képes utód létrehozására, akkor önmagát gond nélkül feláldozza. Az ember a legválságosabb helyzetben is megpróbál kiutat keresni, és kockáztat. Hiába reménytelen a helyzet, ezerből egyszer tud nyerni. Ez már tiszteletre méltó arány. Közösségi lény, és ez hitet ad, hogy kockáztasson. A közösség ereje lehetőséget biztosít, hogy esélyt adjon ábrándozó, álmodozó, a mindennapokban nem közvetlenül hasznos egyedeknek, akik közül aztán kikerülnek időnként olyanok, akik felfedezik a kereket vagy a téglafalat, vagy tudnak valami olyan csavarást, ami könnyebbé teheti a közösség egészének életét, és ezt hagyományozzák tovább a következő nemzedékeknek. Ezért is tartom én az embert – átkoznak is sokan érte – különleges állatnak, és ezért is tartom méltónak némi szeretetre.

– Lehet általánosságban állatról beszélni? Hiszen sok ezer faj van a hangyától a cápán át a pintyig…
– …álljunk csak meg! Az állatok, akár az emlősök, akár a madarak, az élet egy bizonyos konkrét problémájának megoldására képesek szövetkezni. Például arra, hogy területet védenek. Semmi egyéb közös törekvésük nincs, sem a táplálékszerzés, sem az utódok nevelése, csak annyi, hogy védjék a területüket. Amikor például az oroszlánok vagy a hiénák falkában mennek együtt vadászni, nem összehangolt terv alapján igyekeznek elejteni a zsákmánynak kiszemelt állatot, hanem mindenki a maga módján törekszik arra, hogy elkapja, és azé az elsőbbség a zsákmányból, amelyiknek először sikerül leterítenie, aztán felőle az zabál belőle, aki akar, vagy akit a többiek odaengednek. Egyedül az ember képes közös célért közös elképzelés alapján tevékenykedni. Az ember képes tisztában lenni azzal, mi a közös cél, és ebben mi az a személyes feladat, ami rá hárul. Ezt nevezik kiegészítő együttműködésnek, ez tudja az embert hatékonyabbá tenni a többi állatnál. Az egyik nagy probléma, hogy századunkban ez a harmónia van felbomlóban, a hatalom lett az elsődleges cél, az ember jórészt elvesztette hitét a közös feladatban, nem tudja, neki valójában mi a szerepe ebben. Zagyvaság van.

– És akkor jönnek a vadbarmok, akik kitalálják, hogy le kell igázni ezt vagy azt az országot, népet, és ezzel úgy tűnhet, mintha célt adnának egy tömegnek…
– Hát igen. Az ember hajlamos bizonyos hívószavakat vakbuzgón követni, elmosni a különbséget közösség és kívülálló, barát és ellenség között. Ugyanakkor itt vannak például az amishok, akiket – mintegy kétszázukat – mint vallási szektát kizsuppoltak Svájcból az Újvilágba. Ott élnek azóta is, németül beszélnek, nincs vallásuk, csak bizonyos belső rituálékat tartanak, nem használnak elektromosságot, nem mennek be mások lakásába, 10-12 gyermeket nevelnek, és őket tartják manapság a földkerekség legdinamikusabban fejlődő emberi közösségének.

– Mit gondolsz, egyáltalán létezhet olyan, hogy „én szeretem az állatokat”? Hiszen ez azt is jelenti, hogy egyformán kedvelem a denevéreket, piócákat, szúnyogokat vagy a kutyámat, a kiscicámat.
– Így kijelenteni valóban demagógia. Olyan, mint amikor azt mondom, én szeretem a szabadságot. Igen, de miféle szabadságot? Hiszen mindenkinek mást jelent a szabadság.

– Leginkább azt a szabadságot szeretjük, amit mi gondolunk annak…
– Úgy van. Mit jelent szeretni az állatokat? Van, aki enni szereti, más nézni egy természetfilmben, a harmadik simogatni a kiskutyáját… Van, aki szép eszmeként szereti őket, de az zavarja, hogy büdösek, harapnak, behozzák a koszt a lakásba, sőt hangosak is. Szeretjük az állatokat, csak nem olyannak, mint amilyenek valójában. A harmadik feleségemnek korábban nem volt kutyája, és nehezen szokta meg, hogy ott lábatlankodik egy a lakásban. Naponta ötvenszer mosott kezet, ha bármihez hozzáért. Idő kellett, amíg elfogadtattam vele, hogy elég, ha étkezés előtt mos kezet, és fölösleges minden simogatás alkalmából. Könnyű szeretni az állatot egy elképzelés tárgyaként, olyannak, amilyennek én elképzelem, és nehezebb elfogadni olyannak, amilyen valóságban, hogy olykor büdös, harap, hangoskodik, piszkot hoz a lakásba. A könyvekben nem csinálnak ilyet.

– Ha feltenném úgy a kérdést, hogy te szereted-e az állatokat, mit válaszolnál rá?
– Azt, hogy tisztelem az állatokat. Talán azért, mert ezt várják tőlem mint etológustól. Csak úgy, általánosságban erre nem lehet választ adni. Mondhatnám, hogy szeretem az elefántokat, mert nem voltam még a közelükben. Ha lennék, akkor nem szívelném, ha esetleg a lábamra lépne valamelyik, vagy az ormányával jól odasuhintana, ahol éppen állok. Tehát tisztességgel csak olyanokról tudnék beszélni, amikkel van már tapasztalatom, kutyáról, macskáról, egérről… Illetve itt a patkány. Amikor kint dolgoztam Amerikában, éppen patkánnyal kellett kísérleteznem. Benyúltam egy ketrecbe, és az ott lévő patkányok alaposan összeharapdálták a kezemet. A kollégák jót mulattak rajtam, és elmagyarázták, hogy ha benyúlok, akkor az egyiknek a farkát rögtön el kell kapni, úgy kirántani onnan, mert így nem tud harapni. Büszke voltam újonnan szerzett tudományomra, amikor pár nap múlva láttam egy munkatársamat, amikor kézbe vett egy 30 centis példányt, aminek esze ágában sem volt megharapni őt. Hogyhogy? Kiderült, hogy ő egy olyan fajtával dolgozott, amelyik nem harap bele az emberbe. Nos, mit mondjak? Szeretem vagy nem szeretem a patkányokat?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan szereti az állatokat az etológus?
Mit jelent az, hogy egy állat szelídíthető?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .