A sztereotípiák és előítéletek behálózzák életünket, és ugyan valamilyen szinten szükségünk van rájuk, de könnyen az áldozatukká is válhatunk. Persze nem kell, hogy így legyen.

A sztereotípiák olyanok, mint a levegő: észre sem vesszük, mégis mindenhol jelen vannak. Bizonyára te is találkoztál már azzal, hogy valaki sztereotípiák alapján bánt veled, esetleg előítéletes volt veled szemben. Én például, bármennyire is hiányos volt a nyelvtanoktatás a középiskolámban, az egyetemi szóbeli felvételin azért kaptam mégis maximum pontot nyelvtanból, mert az idős professzor, aki vizsgáztatott, meglátva az gimnázium nevét, ahová jártam, felkiáltott, hogy „hát magácska akkor mindent tud!” – majd ugyan a legkevésbé sem tudtam mindent, magyarán csúnyán beégtem, mégis megadta a maximális pontszámot, mondván, ne feledjem, az egyetemen lesz ám nyelvészet is. Még vissza is kérdeztem, biztos, hogy ennyi pontra gondolt-e, mert hogy én két szakra jelentkezem, de biztosított róla, hogy jól látom a számot. Hiszen ha ebbe a gimnáziumba jártam, akkor biztos, hogy jól fogok teljesíteni – számára a gimnáziumom neve egyet jelentett az eminens tanuló képével, aki a maximumot akarja kihozni magából.
A dologban természetesen volt valami, de azért végig kísértett ez az eset. Az is igaz, hogy nem hoztam szégyent a professzorra, így nem is cáfoltam rá a sztereotípiájára, mert aztán rákattantam a nyelvészetre, a szakdolgozatomat is leíró grammatikából írtam. Itt persze felmerül egy másik érdekes téma is: a megelőlegezett bizalom, vagyis mondjuk ki, pozitív diszkrimináció miatt vajon milyen teljesítménykényszerbe kerül az ember? De ez már egy másik cikk témája lehetne.

Te sem vagy kivétel

A sztereotípiák tehát tényleg mindenhol ott vannak. Ha nő vagy, akkor „biztos nem vagy jó matekból”, ha szőke vagy, akkor „hülye vagy, netán csalárd is”, ha alacsony, akkor tuti, hogy „az élet egyéb területein túlkompenzálsz”. (A szőke nőt övező sztereotípiákkal foglalkozik a Nők Lapja eheti számának Nők Lapja Téma rovata is.) Te magad is bizonyára vicceltél azon, hogy a férfiak érzéketlenek és nem szeretik megbeszélni a szív ügyes-bajos dolgait, hárítottál férfira egyébként teljesen egyszerűen megoldható szerelési munkát, legyintettél már egy idősödő rokon kijelentését hallván, hogy „á, szenilis az öreg” és szorítottad már magadhoz a táskádat, ha egy kihalt utcán egy számodra kétesnek tűnő alak közeledett. Sztereotípiák és előítéletek hálózzák be életünket, segítenek, és közben persze sokszor hátráltatnak is bennünket. És noha nem ördögtől valók, nem árt, ha megpróbálunk mégis elvonatkoztatni tőlük. De hogy mi választja el a sztereotípiát az előítélettől, mikor hasznosak ezek és mikor jobb, ha levetkőzzük őket, és ebben mi segíthet? A dolog kaotikusnak tűnhet, de némi tudatossággal azért kivitelezhető, hogy környezetünk és mi magunk is jól járjunk.

 

Bölcsődétől a sírig

Mindannyiunkban van valami, ami miatt szinte biztos, hogy stigmatizálva leszünk, ami miatt sztereotípiák alapján gondolkodnak rólunk. Mivel a sztereotípiáknak több fajtája is van, így az is biztos, hogy nem csak egy esetben voltál már érintett: a nemi sztereotípiák például már az óvodában belénk épülnek, sőt, minden a szülőszobában kezdődik, amikor a kislányok rózsaszín, a kisfiúk kék szalagot kapnak (vagy ha azt nem is kapnak, de ruhácskáik között már a kezdetekben egészen biztos lesz olyan, ami nemüket jelképezi).

Te is előítéletes vagy?

Az öntudatlan sztereotípiák mérésének egyik eszköze az Implicit Asszociációs Teszt (IAT), amelyet számítógéppel végeznek. Próbáld ki te is, kicsit időigényes, de meglepő eredményre juthatsz! A teszt magyarul is elvégezhető a Project Implicit weboldalon.

A nemi sztereotípiák kérdése egyébként önmagában is könyvek és tanulmányok témája, hiszen a nemi ideológiák és a nemegyenlő bánásmód mindkét nem képviselői számára (különösen a nők számára) komoly hátrányokat szülnek az életben. Aztán ott vannak a szexuális sztereotípiák: egy homoszexuális nő biztos kemény és férfias (nyilván nem), egy homoszexuális férfi pedig bizonyára feminin (természetesen ez sem feltétlenül igaz). Kinézetünkre is vonatkoznak sztereotípiák: ha ugyebár szőke vagy, akkor belül sötét, ha kövér, akkor bizonyára lusta. A nemzeti és etnikai sztereotípiák is folyamatosan körülöttünk vannak, a szenvedélyes és vidám olaszok (bizonyára mind a 60 millióan iszonyú szenvedélyesek), a szuper precíz svájciak, a sóher skótok vagy a humortalan németek képében, hogy ezeknél károsabb vizekre most ne is evezzünk.

Buon appetito!! (Fotó: Getty Images)

De még a szakmákhoz is kapcsolódnak ilyen általánosító sémák: ha egy nő rendőrnek vagy katonának megy, biztos nagyon kemény csaj az élet minden területén, ha egy férfi fodrász lesz, biztos túltengenek benne a női hormonok. Ha jobban belegondolunk, ezek értelmetlennek tűnnek, valami azonban előhívja ezeket az egyszerűsített skatulyákat. Ha hagyjuk, hogy tényleg ezek alapján gondolkodjunk a világról, akkor nemcsak igen tompa jövő vár ránk, de saját magunkkal is kiszúrhatunk, hiszen akkor hagyjuk, hogy bennünket is ilyen egyszerűsített sémák alapján határozzanak meg. Ez pedig igencsak káros. Mert lehet nem foglalkozni a sztereotípiákkal, de ezek a gyakran hamis képzettársítások – ha túl sokat találkozunk velük – könnyedén kétségek közé sodorhatnak bennünket, ami aztán teljesítményünket és önképünket is negatív irányba változtatja.

Na de most akkor sztereotípia vagy előítélet?

A szó egyébként görög eredetű, és etimológiája csodásan megmagyarázza, miről is van szó: a stereós (στερεός), vagyis szilárd és a týpos (τύπος), vagyis forma, sablon szavak összetételéből áll. A szót először a nyomdaiparban használták egy sokszorosító eljárásra. A modern pszichológia alkalmazásában csak 1922-ben jelent meg Walter Lippmann által, aki a „Public Opinion” könyvében használta, tömör meghatározásaként „az ember tudatában (fejében) őrzött kép a világunkról” jelenség megnevezéseként. 

A sémák így segítenek és így torzítanak

Amikor egy új személlyel találkozunk, az emberek többsége nem fotografikusan rögzíti emlékezetében az illetőt. Nem raktározzuk el az összes megkülönböztető jegyét, mint például hajszín, szemszín, magasság stb. Ehelyett inkább általunk ismert sémába foglaljuk őt. Ha mondjuk az illető magas és világos hajú, akkor azt gondoljuk, amolyan skandináv típus, amihez már hozzáadódik, hogy mondjuk visszafogott is. Ezután ez a sémás, sztereotip kép sokkal könnyebben előhívható és társítható lesz a személyhez. Viszont amikor fel akarjuk idézni az ember részleteit, már pontatlanok leszünk, mert esetleg a skandináv típus besorolás miatt úgy emlékszünk vissza, hogy az illető szeme kék volt, holott valójában barna.

Az értelmező szótárak szerint a sztereotípia felszínesen általánosító vélemény, olyan általánosító elképzelés, túlegyszerűsített, kategorizáló elgondolás egy személy vagy csoport jellemzőiről, ami által valamiféle tulajdonságot kapcsolunk adott személyhez vagy csoporthoz. Kétségtelen hát, hogy a sztereotípiák valójában torzítások, hiszen az egyén nyilvánvalóan sosem lehet a csoport tökéletes reprezentációja. A sztereotípiák léte nem feltétlenül rossz dolog: ezek a személyiségi sémák a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő, ez pedig agyunk számára nélkülözhetetlen az információosztályozó folyamatoknál. Az így meghatározott és elraktározott adatok az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, általánosságban mégis szükségünk van a sémák használatára, hiszen ezek nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni. „A sztereotípiák megismerő funkciója a gyors tájékozódás, a felszínes, de könnyű eligazodás igényeit hivatott kielégíteni – áll Csepeli György Szociálpszichológia című könyvének a sztereotípiákról szóló fejezetében is. Ezek társadalmi-lélektani funkciója abban rejlik, hogy egy-egy csoport tagjai a sztereotípiák segítségével fél szavakból is megértsék egymást, ami által kommunikációjukat az otthonosság és bennfentesség jellemezheti. Sztereotípiák nélkül nem léteznének azok a viccek sem, amelyek egyes nemzetek karakterisztikai jellemzőiből űznek gúnyt, vagy ha léteznének, nem értenénk őket.

A sztereotípia önmagában viszont csak egy megállapítás, bármiféle hozzáállás, attitűd nélkül, azaz csak annyit mond, hogy ezek az „emberek ilyenek”.

Tehát nem más, mint amikor valamilyen tulajdonságot rendelünk egy csoporthoz, réteghez, egyúttal annak minden tagjához. De ha már negatív vagy pozitív attitűdöt társítunk ezekhez az elfogult gondolatokhoz, akkor már előítéletről beszélünk. Az előítélet nem tapasztalatokra alapozott, hanem elfogultságból eredő ítélet, feltételezés. Méghozzá egy előzetes feltételezés, valamilyen hozzáállással megnyilvánulva, amely általában alaptalan és helytelen következtetéshez vezet. Legáltalánosabb fajtái a negatív faji, etnikai és nemi előítéletek, amelyek a vakhit biztonságával megtámogatva adnak képet valamiről. Hogy a két fogalom mennyire összefonódik, azt az is bizonyítja, hogy a szociálpszichológia korai (1920−1930 közötti) kutatásai nem is különítették el a kettőt egymástól, ekkor társult a sztereotípia fogalmához is negatív jelentés.

Önbeteljesítő jóslat

Sztereotípia fenyegetettségről vagy sztereotípia-szorongásról akkor beszélünk, amikor egy adott helyzetben az ember tudatában van annak, hogy negatív teljesítménye alátámasztaná a csoportjára vonatkozó negatív sztereotípiát. Például egy lány – akinek fontos a matematika, és sikerre törekszik a vizsgán – egy matematika-teszten azért szorong, mert fél, hogy negatív teljesítményét a nemének tulajdonítanák.

(Fotó: Getty Images)

És be is léptünk az ördögi körbe: a sztereotípia-szorongás kiváltódása ronthatja is a teljesítményt az adott szituációban, és így végül tényleg bekövetkezhet a sztereotípia negatív elvárásainak való megfelelés. Tudósok számtalanszor bizonyították, hogy a sztereotípia-szorongás nemcsak a nők, de a kisebbségek önbecsülését, motivációját és intellektuális teljesítményét is csökkentik. Ez történt egyébként abban a vizsgálatban is, amelyben az afroamerikai diákok rosszabbul oldották meg az egyetemi felvételi tesztet akkor, ha azt mondták nekik, hogy az az intelligencia mérésének megbízható eszköze.

Szakítsd meg a kört!

A sztereotípiák elleni küzdelem egyik egyszerű, de hatásos eszköze lehet, ha tudatosítjuk, hogy ezek a sztereotípiák és előítéletek hogyan befolyásolják döntéseinket, és erre akár a körülöttünk levők figyelmét is felhívjuk – mármint arra, amikor róluk válik egyértelművé, hogy éppen károsan általánosítanak. A sztereotípiák gyakran egyáltalán nem tudatosak, így ne ítéljük el, ha valakit azon kapunk, hogy már megint előítéletesen viselkedik, valószínűleg zsigeri reakció nála, ezért ha kioktatás helyett arra hívjuk fel a figyelmét, hogy gondolatai valójában egyáltalán nem megalapozottak, és hogy ezzel károkat okoz, azzal őt is arra tréningezzük, hogy tudatosabban álljon a kérdéshez.

A sztereotípiákról szerzett tudás nemcsak a nőknek és kisebbségieknek segíthet abban, hogy ezek ne csökkentsék intellektuális teljesítményüket, de a férfiak számára is életminőségbeli javulást hozhat,ha elfelejtjük azokat a prekoncepciókat, amelyek szerint nekik mindig erősnek kell lenniük.

Azt, hogy ennek tudatában lenni segíthet legyőzni a sztereotípia-szorongást, vizsgálatok is bizonyítják: volt olyan, amelyben a kutatók ismertették a résztvevő nőkkel a sztereotípia-fenyegetettség jelenségét, és azt is, hogy ez negatívan befolyásolja teljesítményüket. Az ezután elvégzett matematika tesztet a nők éppen olyan jól oldották meg, mint a férfiak. Tehát az egyszerű felvilágosítás is jelentősen csökkentheti a sztereotípiák hatását, ezért fontos, hogy tudatosan álljunk a kérdéshez akkor is, ha csak egy baráti beszélgetésben veszünk részt, akkor pedig főleg, ha gyereket nevelünk.

(Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu)

Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!