A menstruáció még mindig tabunak számít, ami világszerte keseríti meg nők millióinak életét. Azt feszegetjük most, hogy a tabusítás hogyan járul hozzá a nők elnyomásához, és mi lehetne rá a megoldás.

Ha a menstruációt tabuként kezeljük, az arra kondicionál bennünket, hogy szégyenteljes dolognak lássuk, olyasvalaminek, amit el kell rejtenünk. Általában nem nevezzük a nevén, eufemizmusokat használunk helyette, már ha beszélünk róla egyáltalán (pl. havibaj, piros betűs napok, megvan, stb.) – ha pedig valamit nem nevezünk a nevén, azt a gondolatot erősítjük, hogy arról a dologról nem szabad beszélni. Az elmúlt években mintha elkezdődött volna egy pozitív változási folyamat, hiszen egyre több film, sorozat és reklám beszél róla nyíltan, erősítve a téma természetességét, de messze van még az, hogy a tabusítást feloldjuk, ahogy az is, hogy senkit ne érjen amiatt hátrányos megkülönböztetés, mert menstruál. Sokat kell még kell tenni azért, hogy a menzeszt övező stigmák eltűnjenek – igen, tenni kell érte, méghozzá nekünk, hiszen magától nem fog változni a helyzet. Egészen hihetetlen, de 2017-ig kellett várni, mire leforgatták az első olyan reklámot, amiben a betétre csurgatott folyadék színe nem kék volt, hanem vörös. A brit kisfilmben hétköznapi helyzeteket láthattunk, amelyek csak attól voltak erősek, hogy tévében ritkán láttuk őket: egy srác vásárolt betétet, a zuhany alatt vér folyt egy lány lábán, a szöveg pedig arra biztatott, hogy „élj félelem nélkül”.

Megállt az idő

– A lányok nemi érésének legjelentősebb mozzanata a menses, a havi vérzés első jelentkezése. Valaha hétpecsétes titok övezte a menstruációt, olyannyira, hogy nagyon sok családban a tizenhárom év körüli kislánynak fogalma sem volt róla, hogy mi vár rá. Így azután érthető, hogy a vérzés első jelentkezésekor úgy hitte: valami borzalmas betegség támadta meg, és iszonyú halálfélelmeket élt át. Vajon mi volt az oka annak, hogy a négyhetenként ismétlődő menstruációs ciklusokat még a családon belül is ilyen mélyen titkolták az asszonyok? Valószínűleg az — nem egy vallás tükrözi ma is ezt a hiedelmet —, hogy a menstruáló nő — tisztátalan. (Gondoljuk csak meg: ma is sokan „megtisztulásnak” nevezik a havi vérzést.) Ma már tizenkét éves kora táján a legtöbb lány tudja, hogy mi vár rá — de információi sokszor hiányosak, bizonytalanok, ezért a menstruációhoz napjainkban is rengeteg félreértés, indokolatlan szorongás kapcsolódik. – Az idézet akár egy mai magazinból is származhatna, pedig dr. Ranschburg Jenő írta az Ifjúsági Magazin 1977. novemberi számában. Azóta eltelt 43 év, de nem sok minden változott, a menstruáció ma is olyasvalami, amiről itthon fedőneveken beszélünk.

Most, amikor a pornó úgy beszivárgott a hétköznapjainkba, hogy egészen fiatal kamaszok is onnan szerzik a szexualitásról kialakított képük alapjait, a menstruáció puszta említése is zavarba hozza az embereket. Gondolj csak vissza tinédzser korodra: nem volt jobb módja az iskolából való meglépésnek, mint ha azt mondtad suttogó hangon (lehetőleg) egy férfi tanárnak, hogy „átázott” a nadrágod – egy szót sem kérdezett, csak legyintett, hogy menj haza.

Lehet úszni menzesz közben?

Amikor Fu Yuanhui 2016-ban bronzérmet nyert a riói olimpián női százméteres hátúszásban, majd csapatával négyszáz méteres váltóban negyedik lett, egyetlen egyszerű mondattal bizonyította, hogy a menstruáció mennyire tabunak számít. – Fáradt voltam, mert tegnap jött meg a menstruációm – hangzott az ominózus mondat, amely még a nyugati világban is meglepte az embereket, Kínában pedig egészen nagy vihart kavart. A Guardian beszámolója szerint például rengetegen adtak hangot megdöbbenésüknek a közösségi médiában, mondván, azt sem tudták, hogy lehet úszni menstruáció közben anélkül, hogy az ember vércsíkot húzna maga után. Kínában 2% körül van csupán a tamponhasználat, többek között a fertőzésektől való félelem és olyan hiedelmek miatt, hogyha valaki még szűz, akkor nem tud tampont használni a szűzhártya miatt.

Tehát amíg a nő teste szinte köztulajdon, mindenkinek jogában áll ítélkezni felette, kért vagy kéretlen tanácsot adni arra vonatkozólag, hogy az a test hogyan kívánatos, hogy kell vele bánni stb., addig ez az alapvető biológiai folyamat félelmet vált ki. A szülők gyakran nem mernek beszélni róla, az iskolában érintőlegesen ejtik szóba, a legönfeledtebb társaságok is ritkán emlegetik társalgásuk közben. – Ezek oka a patriarchális társadalom felépítésében keresendő – mondja dr. Hermann Veronika, az ELTE média és kommunikáció tanszékének adjunktusa. – Megszokott, hogy a nők testét tárgyiasítani lehet, egyáltalán, hogy sokkal inkább testként vannak jelen a társadalomban, mint a férfiak, a női test bizonyos részei nézni valók – elsősorban a szexualitáshoz kapcsolódóan –, míg megint más jellegzetességeit nehezen lehet megérteni – ilyen a menstruáció is. Egyrészt van benne valami rejtélyes, misztikus, hiszen ciklikusan zajlik és a termékenységhez van köze. Másrészt, mint általában a testi működés bizonyítékai, undort és félelmet vált ki, hasonlóan egyéb testnedvekhez. Mint általában minden más, amelyekkel nem tud mit kezdeni a társadalom, ez is maradt tabu, innentől pedig egyenes út vezet a babonák és titkolózások elmaradott világába, a szégyen és kirekesztettség érzéseihez. – mondja szakértőnk.

Hasonlóképpen vélekedik a MOME doktori képzésében kutató, divattervezéssel foglalkozó Kormos Anna Zsófia is, aki csapatával egy olyan ruhadarab megalkotásán dolgozik, amely a hordható technológia segítségével enyhítené a menstruációval járó fájdalmakat. Ez egy olyan body, amely a rezgésekkel és a hővel járó fájdalomcsillapítás előnyeit ötvözi majd. (Egyelőre még fejlesztés alatt áll, de bízunk benne, hogy hamarosan élőben is kipróbálhatjuk.) – Tavaly a kutatásom kapcsán Coloradoban jártam egy konferencián, amit a Society for Menstrual Cycle Research szervezett. Ők a menstruációról való diskurzus elterjesztésén dolgoznak, legyen szó technológiáról, orvostudományról vagy éppen szociológiai kérdésekről. Ott is elhangzott, hogy mindegy, hogy Nepált vagy éppen az Egyesült Államokat vagy Magyarországot nézzük, valamilyen szinten mindenhol tabunak számít a menstruáció. Sokan pont a tabusítás miatt nem beszélnek a fájdalmukról sem, inkább azt mondják, hogy migrénjük van, de nem merik bevallani, hogy a menstruációs görcsöktől szenvednek. A menstruációval kapcsolatos problémák feltérképezéséig is csak kevesen jutnak el, sokszor az orvosok is csak annyit mondanak, hogy vegyen be az ember gyógyszert, ha nagyon görcsöl a hasa. A többség nem engedheti meg magának, hogy alaposan kivizsgáltassa magát, sok emberről például soha nem derül ki, hogy például endometriózisa van, és emiatt szenved.

„Biztos megvan neki!”

A szégyen és kirekesztettség szavak erősnek tűnhetnek, de gondolj csak bele, hányszor mondtad te is menstruációs görcsöktől szenvedve, hogy fáj a fejed? Hányszor fogtad a strandolás szkippelését egyéb egészségügyi panaszra? Gyakran maguk a nők is képtelenek kitörni ebből a körből, akkor is, ha nyomasztja őket az, hogy nem lehet nyíltan beszélni a témáról. – A menstruációhoz kapcsolódó sztereotípiák is a tabusítás részei – mondja Veronika – például ha egy nő, pláne vezető pozícióban lévő nő ingerültebb, akkor azonnal összekacsintanak, félig viccesen, félig szánakozóan, hogy nyilván menstruál – vagyis „megvan neki”. Ez azért igen káros, mert a nőt valamiféle ösztönlény szintjére degradálja, aki nem tud uralkodni magán vagy a hormonjain.

Ugyanez igaz az iskoláskorú, kamasz lányokra is. Ha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek, sokszor kerül elő, hogy biztos „megvan neki”. Az is jelzi a tabut, hogy ezekből a fordulatokból hiányzik az alany. Megvan, megjött – de mi? Ez nagyon megalázó lehet egy kamaszlány számára, ami csak megerősíti abban, hogy ez egy szégyellnivaló dolog – itt térünk vissza a kultúra és a láthatóság kérdéseihez. Minél több szó esik erről, annál érettebb lesz a társadalmi közbeszéd. – És annál közelebb juthatunk az egyenlőséghez. Hiszen amíg lányok tömegei hiányoznak például az iskolából (hazánkban is), és nők tömegei nem tudják felvenni a munkát amiatt, hogy nem tudják megvenni a szükséges higiéniai eszközöket, addig nem beszélhetünk a nemek közötti egyenlőségről.

Amikor a menstruációs tabu ölhet is

Persze, ha a menstruáció és a tabu szavakat hallod egy szövegkörnyezetben, valószínű, hogy előbb fog eszedbe jutni a 2005-ben ugyan betiltott, 2017 óta pedig börtönbüntetéssel sújtható, de azóta is életeket követelő chhaupadi néven futó nepáli hagyomány, mint az, hogy a menstruáció tabusítása egy téged is érintő jelenség volna. Na de ne szaladjunk előre. Először is, mi ez a chhaupadi?

Patriarchátus és a nők elnyomása

Különböző kultúrákban különböző tabukkal találkozhatunk, talán egy sincs, amely mindenhol ugyanúgy létezne – ez alól kivételt talán csak a vérfertőzés és a kannibalizmus jelentenek. Tabuk már azelőtt léteztek, hogy az ember gazdálkodni kezdett volna – sőt valószínűsíthető, hogy létezésük a nyelv kialakulását is megelőzte. Voltak a történelemnek időszakai, voltak olyan kultúrák, ahol magának a vérnek is hatalmat tulajdonítottak, egyes helyeken a menstruációs vért mágikus hatással bírónak tartották, a termékenység zálogának. Penelope Shutter és Peter Redgrove a The Wise Wound: Menstruation and Everywoman című munkájukban azt állítják, hogy az első sámánok, de az első próféták, sőt papok is nők voltak, akik hatalmukat a menstruációnak köszönhették. A patriarchátus előretörésével, amely a nők elnyomásának kezdetét jelentette, egyre többször jelent meg a menstruáció tabusítása, a havi vérzés tisztátalannak titulálása is, a menstruáló nők fokozatos kiszorultak a mindennapi társadalmi tevékenységekből.
A Biblia így ír róla: „Ha egy asszonynak vérzése van, mert vérfolyás támad a testében, hét napig számítson az havi tisztulásnak. Mindenki, aki hozzáér, tisztátalan legyen estig.” (Ószövetség, Mózes 3. könyve 15. fejezet/19.)
A Korán is hasonlóan fogalmaz: „És megkérdeznek a menstruációról. Mondd: Az egy tisztátalan dolog, ezért tartsátok távol magatokat a nőktől menstruációjuk során. (…) És ne közelítsetek hozzájuk közösülés céljából, amíg meg nem tisztulnak.” (Korán 2:222)
A Tóra szerint is mind a szülő mind a menstruáló nő „tisztátalannak” számít, és férjének még érinteni sem szabad őt, amíg meg nem tisztul a rituális fürdőben, a mikvében.

A chhaupadi (jelentése: érinthetetlen lény) a hinduizmushoz köthető szokás, Nepál nyugati, elszegényedett részén tartja magát még mindig, ahol a hiedelem szerint a menstruáció során és a szülés után fellépő vérzés tisztátalan dolog.

A babona szerint azok a nők (illetve kislányok és lányok), akiknek éppen megvan a havi vérzésük vagy éppen szülésen estek át, rontást hozhatnak másokra (illetve a termésre, gyakorlatilag mindenre), ezen időszak alatt státuszuk az állatokénál is alacsonyabb, ezért aztán kénytelenek elvonulni családjuktól a vérzés idejére. A száműzetés helye egy ghotnak nevezett, gyakran egy kutyaól kényelmével vetekedő tákolmány, ahol sem tisztálkodni, se ételt főzni nem tudnak – a háziak visznek ki nekik ételt, gondosan ügyelve arra, hogy fizikailag ne érintkezzenek a vérző lánnyal/nővel. Számtalan veszély leselkedik ilyenkor rájuk: a nem megfelelő táplálkozás és a higiénia hiánya fertőzésveszéllyel jár, különösen a gyermekágyas nők és az újszülöttek számára. Gyakran fehérneműjük sincs, ami felfogná a vérzést, rongyokkal próbálják magukat tisztán tartani, amíg nem juthatnak újra fürdési lehetőséghez. Emellett teljesen ki vannak szolgáltatva a természeti elemeknek, az időjárás viszontagságainak, a különféle állatok támadásainak. Sokan azért vesztették életüket, mert fűteni próbáltak a kunyhóban, a felgyülemlett füst pedig álmukban végzett velük.

Mindemellett fejük felett lebeg a nemi erőszak réme is, hiszen a környékbeli, részeg férfiak gyakran elfeledkeznek a rontástól való félelemről, amikor úgy érzik, szexuális vágyuk kielégítésére büntetlenül használhatják ezeket a védtelen nőket és lányokat.

A tizenhárom éves nepáli faluban élő Sarswati Biswo-Karma egy chhaupadi házban ül, 2011 novemberében. (Fotó: PRAKASH MATHEMA / AFP)

A chhaupadi eredetileg a nők védelmében alakult ki, akiket menstruációjuk idejére felmentettek a nehéz házimunka alól, mára azonban teljesen eltorzult a szokás és egy rettenetesen káros és veszélyes babonává vált – mindez a menstruációs vértől való félelem miatt. A chhaupadi nemcsak fiatal lányok és nők méltatlan halálához vezet, de a magas csecsemőhalandóság és a vélhetően magas számú, súlyos depressziós eset is ehhez köthető. Természetesen nemcsak Nepálban élnek elképesztő babonák a menstruációval kapcsolatban: nők tíz-, de akár százmilliói nem fürödhetnek (!) például menzeszük alatt. Egy 2016-os UNICEF tanulmány szerint az afgán lányok és asszonyok 70%-a nem fürdik a menzesz során, méghozzá a terméketlenségtől való félelem miatt. Malawiban tiltott a latrinahasználat a havi vérzés során, az iráni lányok nagyjából fele azt gondolja, hogy a menstruáció betegség – és ez csak néhány kiragadott példa. Elképesztő mennyiségű tévhit, alaptalan megbélyegzés és irracionális félelem övezi a jelenséget.

Mi közöm van ehhez?

A nepáli chhaupadi szélsőséges példa, távol áll tőlünk, de nem jelenti azt, hogy a menstruáció tabusítása rád ne volna negatív hatással. Ahogyan Hermann Veronika is mondta, a menstruációhoz kapcsolódó sztereotípiák is károsak, a téma tabusítása nők milliárdjainak életére van hatással szerte a világon. Ha hiedelmek ugyan egyre kevésbé kapcsolódnak hozzá, a menstruációval kapcsolatos magatartási normáink, illetve az arról való kommunikációnk azon alapszik, hogy ez olyasvalami, amiről nem beszélünk, ami rejtve marad. Nem is gondolnád, de az első menstruáció mélyen befolyásolhatja, hogyan éljük meg a nőiességünket, a szexualitáshoz, párkapcsolathoz való viszonyunkat. Ebben pedig sorsdöntő lehet, hogyan készített fel minket anyánk erre az új tapasztalatra – az Anyámtól örököltem című podcastunk jövő heti adásában például erről is szó lesz. Hogy mennyire érint akkor is, ha az hiszed, nincs ezzel dolgod, arra itt a legalapabb ellenpélda, mégpedig az, hogy az alapvető női higiéniás termékeket sok helyen, köztük hazánkban is luxusadó terheli. Magyarországon ez 27% áfát jelent, ami az egész világon a legmagasabb. Ekkora áfa van még az alkoholon és a cigarettán, miközben 2019-ben a friss tej, az ESL és az UHT tej áfája is 5%-ra csökkent, illetve sok más élelmiszer, könyvek, gyógyászati segédeszközök és gyógyszerek, éttermi szolgáltatások szintén ebbe az alacsonyabb áfa kategóriába tartoznak. A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy amíg az elemi szükségletnek számító higiéniás termékekre 27%-os áfát fizetünk, addig hazánkban a házi pálinkafőzés 2010 óta adómentes tevékenység. 

Legyen vége ennek!

Menstruációs attitűdünk kialakulásában kiemelt szerepet játszik a korai menstruációs szocializáció. Fontosak a közvetlen környezet hatásai, annak a családnak a vallási, etnikai, egészséggel összefüggő nézetei, amelyben az egyén felnőtt. A serdülőkor előtt álló lányok és fiúk vélekedése a menstruációról nagyon hasonló, ami azt bizonyítja, hogy ez a társadalmi sztereotípia már egészen korai életszakaszban kialakul, és kevésbé van köze a vérzéssel összefüggő személyes tapasztalatokhoz. Ezért arra, hogy hogyan lehetne véget vetni a menstruáció tabusításának, egyértelműnek tűnik a válasz: edukációval. – Egyenes beszéddel, szexuális és biológiai felvilágosítással lehetne változtatni a helyzeten. Ha a gyerekek – fiúk és lányok egyaránt – tisztában lennének a saját testük működésével, az egyes testi működések jelentőségével, máris kevésbé lenne tabu a menstruáció is, hiszen az sem titkosabb, mint a testünk egyéb anatómiai vagy biológiai velejárója – véli Hermann Veronika.

A menstruáció nem luxus

A menstruációs szegénység azt jelenti, amikor a társadalom széles rétegei nem engedhetik meg maguknak az intim higiéniai termékek megvásárlását. Magyarországon még nem készült hivatalos kutatás, hogy hány nőt és lányt érinthet a menstruációs szegénység, de a szakértők szerint ez a magyar női lakosság 30%-ára is évényes lehet. A Procter&Gamble 2018-ban készített egy online felmérést 300, 18–24 éves lány bevonásával, amely során arra jutottak, hogy Magyarországon 5-ből 1 lány feltehetően azért hiányzik az iskolából menstruációja alatt, mert nem áll rendelkezésére semmilyen alapvető női higiénés termék.

Van fejlődés, ebben Hermann Veronika és Kormos Anna Zsófia is egyetértenek. Szerencsére a popkultúra is kiveszi a részét a dologból. – A popkultúrának, illetve a kulturális és tudományos változásoknak is nagy szerepe volt abban, hogy ma már javulni látszik a helyzet – véli Veronika. – Ma már vannak például szavak, amelyekkel egyáltalán leírják ezt a folyamatot. Vagy ott vannak a reklámok és a sorozatok, amelyek szintén azt erősítik, hogy egy lány semmivel sem kevesebb, mint egy fiú, akkor sem, ha éppen menstruál. – Kormos Anna Zsófia többek között a menstruációs termékek piacának változásában látja a fejlődés bizonyítékát: – Újabb és újabb menstruációval kapcsolatos termékek jelennek meg, és ezek már nem csak orvostechnikai eszközök, hanem akadnak köztük olyanok is, amelyeknél az is fontos, hogy a nő hogyan érzi magát viselésük közben. Illetve társadalmi szinten is látni a változást, a fiatal generáció mintha nyitottabban kezelné a témát, legalábbis bízom benne. – Emellett a menstruációs aktivizmus is virágzik, és már nemcsak külföldön, magyar példát is találunk. Ott van például a Ciklusmesék  nevű Instagram oldal vagy éppen a Golden Milk podcast a Spotify-on, ahol szintén többször beszélgettek már a témáról.

Vonjuk be a férfiakat!

Az is fontos volna, hogy a férfiakat is bevonjuk a buliba, mármint a menstruációról való kommunikációba. – Ha változtatni akarunk azon, ahogyan a férfiak és a nők gondolkodnak a menstruációról és a női testről, nagyon korán meg kell ismertetnünk őket a témával – mondta korábbi TEDx-es beszédében Diana Fabianova, aki néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltott dokumentumfilmet készített a menstruációról, A bennünk élő Hold címmel. Szerinte, mivel nőként mi tapasztaljuk meg a menstruációt, mi vagyunk az egyetlenek, akik őszintén és szerteágazóan be tudunk számolni róla, írta egy korábbi, a menstruációs tabut fejtegető Nők Lapjás cikkben Filákovity Radojka. A vértől való félelem evolúciósan belénk ivódott dolog, nemcsak a férfiak, a nők számára is – persze ami belőlünk jön ki, azt kevésbé tartjuk undorítónak. Mégis meg kell velük értetnünk, hogy mi az a trauma, amin a nők keresztülmennek, milyen problémáik és küzdelmeik vannak vele. Tehát nem tehetünk mást a menstruáció tabusításának megszüntetése érdekében, mint amit a korábban említett brit reklám. A félelem nélküli, nyílt kommunikáció a titka annak, hogy képesek legyünk elfogadni és természetesnek látni azt, amin a másik szükségszerűen keresztülmegy.