Nyár volt, estefelé járt, Margit, aki megmaradt az öreg tekintetes mellett gazdasszonynak, ő is végzett a konyhában. Ott ültek hármasban a széles, hűvös gangon. Csólyi Péter egyetlen unokája akkor lehetett úgy tizenhárom-tizennégy éves. Egy meghiúsult esküvőről mesélt neki a nagyapja.
– Tudod, Zsófikám, az nagy szégyen volt akkoriban. Készülődtünk hetek óta, nagy lakodalomra várt mindenki. Az édesanyád, Viola lakodalmára. Jöttek a segítők, a főzőasszonyok, nem spóroltam semmivel. Olyan mozgás volt a tanyán, azt se tudtam, hol áll a fejem. Margit vezényelt, Ferenc volt a tábornok, én meg a kincstárnok. Jól ment minden. A tanyán szerették Violát, mindenki azt akarta, szép és jó legyen minden az ő menyegzőjén. A menyasszonyt kikérők már itt voltak. A fogatok jöttek-mentek Vásárhely és a tanya között.
A násznép bent várt a templomban. A vőlegény is.
Mi innen mentünk volna Violával és a rokonokkal. Emlékszel, Margit? Violát már fel is öltöztették. Egy villanásra láttam, olyan volt, mint egy mezei virág. Tán még annál is szebb. Na, akkor a nyakamba borult. Nem sírt, csak ölelt szorosan. S azt mondta: „Bocsásson meg, édesapám!” Nekem könny szökött a szemembe, gondoltam, a lánysága jut eszébe, azt siratja. Megtöröltem a szemem, s mentem a dolgomra.
Kapcsolódó: „Én azért azt mondom, hogy maradjanak titkok” – Interjú Schäffer Erzsébettel
Schäffer Erzsébet új könyvének bemutatója Az Amikor boldog vagy – Sorsok egymás hálójában című kötetet november 19-én 18 órakor mutatják be a budapesti Óbudai Társaskörben. A részvétel ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges.
Többé én a lányomat nem láttam. Hosszú, hosszú ideig.
Na, egyszer csak szólt Ferenc, hogy itt az idő, indulni kéne Vásárhelyre, a templomba. A Margit áttörölte a csizmámat, aztán ment, szólította Violát. Nem találta. Se ő, se senki más. Elsőre, ijedtemben azt hittem, tett valamit magával. De hát nem ilyen lány ő! Szófogadó, virágos kedvű. Egyszer keseredett neki.
Amikor a Ferencnek a kishúga torokgyíkban meghalt. Egy hároméves kislány. Akkor azt mondta az én lányom: „Édesapám, orvosnak kéne tanulnom. Jó orvos lennék, hogy az ilyen ártatlan kis gyermekek élve maradjanak…” Csak legyintettem, nem leánynak való az!
Hát gondold csak el. Keressük, kiabálunk. Nincs a menyasszony. Először a félelem, az értetlenség, aztán már a tehetetlen düh bennem. Égetett a harag. A szégyen. Tűvé tettünk pincét, padlást, lugast, méhest, pajtát, istállót – nem volt sehol.
Csólyi tekintetes úr eladó leánya, a szelíd és megejtően szép Viola kisasszony nem lett a vásárhelyi ügyvéd felesége. Olyat tett, amit senki sem várt, ami mindenkit megdöbbentett. Csólyi Viola az esküvője napján megszökött egy fővárosi hírlapíróval. Ott állt a násznép menyasszony nélkül. Nem lett lakodalom.
A nagy port kavart skandalum után Csólyi Péter kitagadta a lányát. Hogy a lelkében mi dúl, arról hallgatott. A csábítóról azt suttogták, családos ember, s találgattak, akkor hát szeretőnek vitte Viola kisasszonyt…?
*
Pont hét éve, hogy ezeken az oldalakon abbamaradt egy hosszú hónapokon át megjelenő, hetenként folytatódó történet. Azóta sokan kérdezték, nem fejezi be? Nem lesz belőle könyv? Ígértem, halogattam, megint ígértem, újra lemaradtam. Mostanra lettem kész. A címet meghagytam: Amikor boldog vagy. A magyarázó alcím ez lett: Sorsok egymás hálójában.
Az előbbi részlet a szökött menyasszonnyal könnyűvérű mesét sejtet, de a több szálon futó történet nem mese, ám nem is fikció. Több, egymással összefonódó élet regénye. Közös nevezőjük ez lehetne: Minden csoda, vagy semmi sem az. Hogyan is írják a filmek elején? „Igaz történet alapján.” Nos, a könyv annyira igaz történet, hogy a végén elárulom, hogyan találtam a hőseire. Vagy inkább ők énrám.
Fotó: Falus Kriszta