„Ha félsz az állítólag vészesen közelgő MI-apokalipszistől, ami az amerikai techcégek vezetői szerint maximum néhány évre van tőlünk, akkor szeretettel ajánlom neked, némileg megnyugvásképpen, Arthur C. Clarke A gyermekkor vége című sci-fi-regényét – mondja a közösségi oldalán könyvekkel is foglalkozó Roehnelt Zsuzsi, miközben a videójában egy mandala faltextil előtt békésen kötöget.
– Abban az embernél jóval intelligensebb lények jelennek meg a Földön, és kiderül, hogy aki jóval intelligensebb nálunk, az nem akar minket elpusztítani. Mert nem gonosz. És a magasabb intelligencia jelenlétének a hatására az emberi társadalom gyökeresen megváltozik. Úgyhogy bízzunk ebben.” Zsuzsi tippje után körbekérdeztem a szűkebb környezetemet, barátaimat, ki mitől fél, és ki mivel vértezi fel magát a különböző katasztrófák, világvége-forgatókönyvek rémképeivel szemben.
– Leginkább a természeti katasztrófáktól tartok, főleg a földrengéstől. Attól félek, hogy beszorulok valahova. Igyekszem nem gondolni rá, és örülök, hogy jó helyre születtem – osztotta meg velem anyukám. Beszéltem olyannal is, akinek a felmelegedéstől való félelme leginkább a forró, aszályos nyári napokon tör elő.
Ez is érdekelhet: Feketeöves szorongó vagy? 5 dolog, ami kilendíti egy örökös aggódó életét
– Abban sajnos nem bízom, hogy az emberiség észbe kap, és tudatosan változtat, azt a gazdasági lobbi úgysem hagyja. De azért reménykedem, hogy a nagyon okos emberek leleményessége megoldást hozhat a problémára – árulta el. – Mostanában az MI-apokalipszis okoz bennem erősebb szorongást.
Reálisnak érzem a veszélyt, amivel a vezető cégek tudósai előálltak, hogy a gépek, amelyeket folyamatosan önző, emberi gondolatokkal táplálunk, átveszik a hatalmat. A legnehezebb, hogy ezt mi, kisemberek semennyire nem tudjuk befolyásolni.
Ha elhatalmasodnak rajtam a félelmek, igyekszem a figyelmemet tudatosan a jelen fontos, értékes dolgaira irányítani, de sokat segít a jóga és a légzéses relaxáció. Illetve arra gondolok, hogy ha néhány év múlva úgyis bekövetkezik, amitől tartunk, legalább addig minél több szép napot töltsünk együtt a családdal.
Aggódunk a jelenért, félünk a jövőtől
Bíró Bence Péter pszichológust sokan keresik meg azzal, hogy a közelgő katasztrófák nyomasztják őket. Velük kapcsolatban a szakember két pszichológiai jelenségre figyelt fel. Az egyik, hogy a jövő projekciós felületté válhat, az emberek – akárcsak a Rorschach-féle tintafolttesztnél – könnyen rávetítik az érzelmeiket.
A másik pedig az agy figyelmi rendszerének a működése. Mint abban a legendás kosárlabdás videóban, ahol a nézőtől azt kérik, számolja, hányszor passzolnak egymásnak a játékosok. Miközben a labdára összpontosítunk, észre sem vesszük, hogy egy majomjelmezes ember átsétál a pályán. Számunkra ebből az a tanulság, hogy a világból végtelen információ ömlik ránk, de hogy a mi szűrőnkön melyik akad fenn, változó.
– Azt, hogy mennyire szorongunk, nemcsak az események határozzák meg, hanem például a gyerekkori és genetikai hatások is. Ha biztonságos családi környezetben nőttünk fel, akkor kialakul bennünk a bizalom, hogy a problémák előbb-utóbb megoldódnak.
Ez is érdekelhet: Ezért hatalmas baj, hogy a gyerekekre terheljük a klímaválság súlyát
Viszont több kliensemnek az édesapja alkoholbeteg volt, és sokszor bántalmazta a családot. Bennük folyamatos a veszélyérzet, hogy bár éppen jól mennek a dolgok, nemsokára beüthet a katasztrófa, és minden elromlik – magyarázza a pszichológus, aki szerint a kutatások megerősítik azt is, hogy azok a szülők, akik a gyerekeik sorsáért aggódnak, nagyobb eséllyel szoronganak az emberiség jövője miatt.
– Már Hamvas Béla is megírta, hogy az embereknek folyamatosan olyan érzésük van, hogy most jön a világvége. Ha belegondolunk, valóban ez lehetett az élmény, mondjuk, az első és a második világháború környékén is, majd a hidegháború miatt aggódtak, hogy összecsapáshoz vezet.
Mindig jött valami: a Covid, a klímaszorongás, az MI-szorongás, és a legtöbbször az tűnik csak igazi veszélynek, ami éppen aktuális. Visszatekintve a korábbiak általában megszelídülnek. A szorongás evolúciós szempontból nagyon hasznos érzés: az ősemberek közül azok nem haltak ki, akik elszaladtak, ha mozgást észleltek a bokorban – folytatja a szakember.
– Ami viszont lényeges különbség, hogy az ősemberből olyan helyzetek váltottak ki félelmet, amelyek közvetlenül fenyegették. Találkozott például az oroszlánnal. De akkor még nem létezett a mai katasztrófavárás, nem görcsölt azon, mire készül Elon Musk vagy az amerikai elnök. Tehát a probléma az, hogy a régi evolúciós reflexek egy megváltozott környezetben kapcsolnak be. Most olyan dolgok miatt nyugtalankodunk, amelyekre sokszor nincs ráhatásunk, és ez felerősíti a szorongásélményt.
A klímaszorongással, félelmekkel ne maradjunk egyedül
A borús jövőkép beárnyékolja a mindennapjainkat, a tartós szorongás kimerítő lehet. Bíró Bence Péter a káros következményekhez sorolja még az önbeteljesítő spirált, amely az aggódó embert tovább húzza a mélybe. Ha valaki a rossz közérzete miatt lemond mások társaságáról, bezárkózik, és magára marad a félelmeivel, óhatatlanul is jobban szorong majd. Ez egyéntől függően különböző megküzdési stratégiákhoz vezet.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!